Beastie Boys: a történet

A Beastie Boys érdekes tüneménye a hiphopszíntérnek. Kezdésként gondoljunk csak bele, mennyire nehéz lehetett a dolga, míg azzá lett, ami. Referenciává, viszonyítási alappá, és nem is csak a hiphopszcéna keretein belül.

Hogy mennyire? Lássuk csak. A könnyűzenei irányzatok közül talán egyikben sincs akkora szerepe az előadót körülvevő imázsnak, mint éppen ebben a műfajban. A hiphopra akár úgy is tekinthetünk, mint korunk nagyvárosi népzenéjére.

Az előadói szuggesztivitás, a gondosan kialakított-ápolgatott legendakör e helyütt sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint mondjuk egy becsületes metálzenekarnál. Ott ugye egyszerű a képlet; vagy tudsz zenélni-énekelni vagy nem. Itt viszont akkor leszel sztár, ha a mondanivalód mellett van valami plusz, amihitelesíti a nyers textust.

Ha mondjuk gettóbéli drogterítésről vallasz közönségednek, jól jön, ha már megjártad Otisville-t (esetleg a szegedi Csillagot). Bőröd pedig semmiképp se legyen fehér, hisz az kvázi az elnyomás szimbóluma, az ősbűn maga. Ha ráadásul nem a gettó mélyén, netán Kaliforniában születtél, hanem a keleti parton, akár bele se kezdj. Hát ennyire...

A keleti nagyvárosokban élő, önállóan gondolkodó fehér gyerekek a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az ekkor már némiképp meghaladottpunk helyett a hardcore-t tűzték lobogójukra. A stílus lényege, hogy gyors, egyszerű, esetleg a végletekig torzított riffekre ordítják/kántálják az erős szociális töltettel bíró szövegeket, a társadalommal kapcsolatos ellenvetéseket.

B Boysék számára ez az alternatíva tűnt kézenfekvőnek. 1981-ben kezdtek tevékenykedni, elődzenekarokról nem beszélhetünk, hiszen jócskán kamaszok voltak még. A négyhúrost MCA (Adam Yauch), a dobot a későbbi Luscious Jackson-tag Kate Schellenbach, a gitárt a Big Fat Love-os John Berry kezdte kezelgetni. A szöveg már akkor is Mike D (Michael Diamond) reszortja volt. MCA tizenhetedik szülinapi buliján villantak először. Már ez évben fel tudtak lépni többek közt a CBGB's-ben, a Bad Brains és a Reagan Youth előtt, ami nagy szó. A Bad Brainsre számos mai alteridol tekint vissza mestereként. 1982-ben a Bad Brains-szel közös bulihelyen rögzítették Pollywog Stew (Ebihalragu) című minijüket, a Ratcage Rec. révén.

1983-ban két dolog történt. Először is, megjelent a Cooky Puss, szintén a Ratcage-nél. A maxit szerencsére felkapták a városbéli diszkók. Aztán John Berry helyére végre megérkezett Adrock (Adam Horowitz).1984-ben kijött a Rick Rubin (ekkor éppen dj Double R - de gáz!) által producált Rock Hard/Beastie Groove maxi. Ilyenformán ez már Def Jam-kiadvány lett. Ekkor figyelt fel rájuk az mc-isten, Kurtis Blow is.

1985: a She's On It/Slow And Low és a Paul Revere/The New Style maxi éve. Az előbbi az első közös Def Jam/Columbia-kiadvány. (Figyelem! Csak három év telt el a Ratcage-es idők óta!) Madonnát is segítették amerikai koncertjei során, de sokkal fontosabb a Raising Hell nevezetű turné, amelyre a Run DMC, LL Cool J, Whodini és a Timex SC társaságában fizettek be. Felhördült ám a sok brada: "Kik ezek a nyüzüge fehér srácok a háznál?"

1986-ban aztán megjelent az első B Boys-lemez, a License to Ill. A nyolcvanas években ebből fogyott a legtöbb a raplemezek közül, több mint ötmillió példány. Az album nagy klasszikusai voltak a Fight For Your Right, a Brass Monkey vagy az egészen eszelős No Sleep 'til Brooklyn. Hét hétig volt első a charton, első hiphoplemezként.