High Contrast odacsapott

Nem várt büntetés, új helyszín és kőkemény dobbasszus a Dreamworld szervezőgárda első buliján.

A vállakozó kedvű urbánus túrázók péntek este megismerhették egy újabb kies szegletét szeretett fővárosunknak, ugyanis a Tatai és a Tahi út sarkán álldogáló sportcsarnokban még nem tartottak bulit, ami nem is meglepő: az épület csúnyább, mint a rákosrendezői pályaudvar napközben, ráadásul rendkívül nehezen közelíthető meg. Ám a külső természetesen nem minden.

A kissé visszhangos hangzást leszámítva ideális helyszínnek bizonyult a kivülről talán barna förmedvény: giga belmagasság, óriási vetítési felületek, méretes tánctér. Valami dimenziókapu is lehet a környéken, ugyanis éjfél körül egy másfél méteres könnyűműanyag rúd csapódott a földre tőlünk jó két lépésnyire. Csak egy kicsit kellett volna vallásosabbnak lennünk, hogy ezt égi jelnek vegyük és távozzunk. Mi azonban inkább fotózkodtunk az istenek ajándékával, majd átadtuk a szakrális tárgyakra mindig érzékeny biztonságiaknak.

Érkezésünkkor Vida zenélt, majd a Longman és Bratwa páros állt a vaskerek mögé, mintegy félszáz érdeklődő előtt. Mind a két szett a várt hangzásvilágot hozta, legalábbis a korábbi High Contrast-bulikból kiindulva: kellemes warmup volt, bár nem mindig a legfrissebb zenékkel operáltak a liquid szépséges irányzatának hódoló fiúk. A kötelező tiszteletkörök persze nem maradhattak el: a Papua New Guinea-átirat mellett még lement High Contrast pár munkája és egy nyalánkságszámba menő Lumidee-bootleg is.

"Hazakísérhetlek...?"

Az ezzel a bulival debütáló Dreamworld munkája - a néhány hiba ellenére - átlagon felülinek bizonyult: igen tisztességes hang- és fénytechnika, végiggondolt és látványos vetítés, korrekt, jókedvű biztonságiak, ingyen ruhatár, elfogadható árú büfé. Hogy azért a szőrszálhasogassunk is: nem jött volna rosszul, ha a legolcsóbb sör mellé felkerül még egy-két márka a repertoárba.

A még mindig pofátlanul fiatal lemezlovas, akit anno J Majik Arabian Nightsa fordított a drum'n'bass felé, fél kettő körül sétált a lemezjátszókhoz. Perceken belül elkezdtek potyogni az állak: a liquid egyik nagymestere komoly meglepetést okozott azoknak, akik utoljára a Palme-házban hallhatták kétórás remeklését.