Hyper, a mindenevő breaker

Míg itthon a "hyper" szóról elsősorban a kéthavi Hyperspace-ek ugranak be, a törtütemek óriási iramban növekvő rajongótábora inkább bulizós-rotyogós és szállós kiállásokkal tarkított breakekre asszociál. Dj Hyper, vagy ahogy anyukája regisztráltatta születésekor, Guy Hatfield, az év első felében rövid időn belül kétszer is megtáncoltatta hazánk breakbeat-rajongóit. Előbb tavasszal a Palme-házban avatva be a magyar breakz-fejeket egyedi hangzásvilágába, aztán pedig a szabad ég alatt adott az arcunkba, júniusban a szépemlékű Gluglun.

Guy a kilencvenes évek elején kezdett hobbiszinten lemezlovászkodni, amikor magával ragadta az ingyenes rave-ek és illegális partyk varázslatos világa. Kezdetben az éppen reformálódó house-hangzásban találta meg magát, ám a színtér rohamos kommerszesedésével járó minőségromlást nem tolerálta, ezért az akkor még erősen undergroundnak számító hiphop, elektro és breakbeat felé fordította figyelmét.

Ekkoriban hagyott fel polgári állásával (kerti bútorokat gyártott) és költözött szülővárosából, Lincolnból Londonba, hogy szerencsét próbáljon mint a Mo'Wax művésze. A Sony európai divíziójánál kapott állást, mellette promóciós irodát szervezett Waxworks néven, melynek keretében a műfajban tevékenykedő művészek fellépéseit bonyolította, olyan kiadókkal és zenészekkel együttműködve, mint a Push, a TCR vagy az akkoriban szárnyait bontogató Hybrid.

A törtek szekere akkoriban még igencsak a föld alatt gurult, a stílus az Egyesült Királyságon kívül nem is nagyon mozgatta meg a modern tánczenék híveit. Emberünk szerencsére nem csüggedt és tiszteletreméltó kitartással sütögette a breakbeat-pecsenyét, ami a kilencvenes évek vége felé kezdett ropogós barnára sülni, illata pedig lassan szétterjedt a nemzetközi dance-közösségben, újabb és újabb híveket csábítva a tűz közelébe. Ezután elérkezünk a brit törtütemfenomén karrierjének következő jelentős állomásához: Lee Burridge felfedezi Guy kivételes képességeit és rezidenciát kínál fel számára előbb az Atlantis Bar nevű helyen tartott Sunday Session esten, majd az azonos című minőségi válogatássorozatokról világszerte elhíresült Tyrant partykon, Nottinghamben a Bomb klubban.

Itt figyel fel rá John Digweed, akit szintén lenyűgöz Hyper barátunk játéka, és rögtön le is szerződteti az akkor már kultikus partysorozata, a Bedrock törtütemeket bemutató termébe, a Push szobába, ahol egyebek mellet Adam Freeland karrierje is megkapta azt a bizonyos első lökést. Guy egy ideig még igazgatta saját promóciós cégét, aztán ahogy lassan szárnyra kapta a világhír, felhagyott a partyszervezéssel és megalapította saját kiadóját, a Kilowattot.

Eközben elkészítette a Distinctive kiadó megkerülhetetlen tört válogatássorozatának, az Y3K-nek egyik legsikeresebb darabját. A törtütemhorizontot kiszélesítő, első Y3K lemezét az addigi legjobb break-válogatásnak kiáltotta ki több befolyásos magazin; a DJ Mag, a Muzik, a Mixmag, a Wax és a Ministry szerint is megjelenésekor a hónap lemeze lett.

Digweed labeljénél elkészítette az addigi időkig messze legnagyobb számban eladott breakbeatmixet, Bedrock Breaks címmel 2002-ben. Ekkor kezdett a műfaj világszerte a dance fősodorának részévé válni, és talán nem túlzás, ha ebben nagy szerepet tulajdonítunk az ifjú Hyper munkásságának is. A tízéves lelkes hajtás gyümölcseként Guy hipersebességgel vált nemzetközi kedvenccé, amit öt kontinensen óriási sikerrel véghezvitt turnéja is jelez. A következő évben jelent meg a Bedrock sorozat folytatása Fractured címmel; ezen a nagyközönség immár mélyebb betekintést szerezhetett Hyper produkciós munkásságába is, hiszen több saját felvételt csempészett a válogatásba.

A modern tánczenék globalizációjának ékes bizonyítékaként a londoni lemezlovas hatalmas rajongótábort tudhat magáénak az Egyesült Államokban és Ausztráliában is, ahová egyre sűrűbben hívják meg, sőt rezidenciát is ajánlottak számára. Ezeket nehéz szívvel kell visszautasítania, mint mondja, egyszerűen nincs lehetősége lekötni magát, annyi a meghívás és az egyéb tennivaló.

Manapság többé-kevésbé rendszeresen megfordul a Fabric nevű népszerű londoni klubban, illetőleg újabb turné során népszerűsíti legutóbbi, Wired című dupla mixlemezét, melyen ismét energikus, bulizós, vidám breakeket vonultat fel, köztük nem egy saját szerzeményt. Bár egyes ortodox break-hívők fanyalogva tekintenek Guy szerintük túlzottan populáris stílusára, tagadhatatlan, hogy a londoni dj-producer egyre szélesebb tömegekhez juttatja el a műfajt, anélkül, hogy valóban kommersz formába csomagolná.