Lenyomták az elit alakulatot

Egy hajó, két hajó.. hat, ha jó. Szombaton elit erők vették kezükbe az A38 irányítását. Az Ablak-a-Dubra Special-ön játszott még a két rezidens, Kevin és Naga, és ott volt Amb is, de gőzerővel.

Gondoltam, hogy a többedszer hazánkban állomásozó Elite Force meg tudna tölteni egy cirkálót is táncoló őrültekkel, nemhogy a mi kis Artemovszkunkat, de arra nem számítottam, hogy az éjfél után érkezők már csak zsákokban tudják elhelyezni a kabátjukat a ruhatár helyett. Szerencsére mi már tizenegy körül odaértünk. Mivel Naga már nagyon bólogatott a lemezjátszókba, ráadásul protekcióm volt a büfében is, érdemesnek láttam, ha minél előbb elverekszem magam a bárpultig és leöblítem az út porát.

Vagy ez tartott túl sok ideig, vagy csak nekem tűnt úgy, de mire feleszméltem, már az angol fenegyerek kezdte show-műsorát. Úgy tűnt, ő sem azért jár ide vissza, mert nem bírja ki gulaschsuppe nélkül vagy mert olyan jó itt az idő, hanem mert úgy hírlik, itt nálunk őrületes bulikat lehet csapni. A szárazjéggel, csodaszép fényekkel megszórt parketten rövidesen nagy tánc kerekedett, így emberünk sem tudta megállni, hogy egy karlengetős-ugrálós színpadi előadást ne rögtönözzön.

Egyre nehezebben lehetett talpon és egyben maradni, a wc, a ruhatár és a bárpult tiltott övezetté avanzsált. Ezen embertelen körülmények közepette vette (iie eszperente) át Amb a pult feletti hatalmat. Régen hallottam már a Chi Recordings fenegyerekét, de az maradt meg bennem, hogy jobb szettet adott, mint a külföldi meghívott. Ez persze nem nagy csoda önmagában. A csoda az lett volna, ha meg tudjuk úszni a bulit Rómeó és Júlia nélkül, de nem tudtuk.

Biztos nem az ebből származó sértettség miatt, de kezdtek az emberek hazaszállingózni, mikor Kevin is hallatni kezdett magáról. Végigroptuk azt is, és még nagy ricsaj közepette, igen szomorúan és fáradtan elhagytuk a süllyedő hajót. Csak másnap derült ki, hogy rá negyed órára mindenki így tett, de nekünk nem kellett gyilkososdit játszani a kabátkákért.

Greksa László