Éjjeli madarak

Vágólapra másolva!
Január utolsó napján jelent meg az Erasure, az egyik legismertebb szintipopegyüttes már októberre is ígért új albuma, a Nightbird. A közel húszéves formáció hangzása az idők során nem sokat változott ugyan, de amit régen tudtak, azt ma is tudják.
Vágólapra másolva!

Az Erasure története 1985-ben kezdődött, amikor a Depeche Mode-tag Vince Clarke elhatározta, új projektet indít. A DM nem volt neki eléggé popos, feladott egy hirdetést egy akkori brit zenei újságban, miszerint énekest keres "céljai megvalósításához". A posztra pályázó vokalistáktól több mint negyven demófelvételt kapott. Vince végül a különcnek tűnő, huszonegy éves hentest, Andy Bellt választotta partnerül, aki nem sokkal később nyíltan vállalta homoszexualitását, feltehetőleg elsőként a popsztárok közül.

Innentől összesen tizenegy albumot hoztak össze, melyek általában ugyanott jöttek ki, ahol éppen a Depeche Mode-lemezek is. Az Erasure előtt Clarke mint alapítótag tevékenyen részt vett a legelső Mode-album (Speak and Spell) elkészítésében is. Sőt, mondhatni a legtöbb szám az ő nevéhez fűződik abból az időből, többek között az örök sláger, a Just Can't Get Enough is.

Először Alison Moyet közreműködésével Yazoo néven alapított együttest. A maga idejében ez is sikeres volt, ám később eltűnt a süllyesztőben, miután Alison kiszállt, hogy szólókarrierjét egyengesse. Ekkor, még 1984-ben járunk, Vince a The Assembly névű projektjével próbálkozott. Rövid idő elteltével döntött úgy, inkább új együttest alapít, hogy táncosabb, könnyen emészthető, valódi popzenét alkosson.

Ekkor érkezett Bell, aki az új csapat sikereihez nagyban hozzájárult extravékony hangjával, illetve személyiségével. Ő lett a frontember, míg a zenei alapokért Clarke felelt. Az első nagylemezüket, a Wonderlandot 1986-ban adta ki a Sire kiadó. A fogadtatás nem volt túlságosan pozitív, a kritikák nagy része nem tartotta sokra az Erasure debütálását, ráadásul viszonylag keveset is adtak el belőle. Levonva a tanulságot, a tagok Sometimes címmel rövidesen új kislemezzel rukkoltak elő, ami az új, második albumuk előfutára volt. A Sometimes már a második helyen szerepelt a brit toplistákon.

A második album (The Circus) aztán 1987-ben jelent meg, szintén a Sire-nél, és ugyancsak előkelő helyeket szerzett a különböző angol listákon. Ekkoriban alakult ki a jellegzetes és mára jól megszokott Erasure-hangzás.

1988-ban a harmadik, The Innocents című albumukkal először kerültek a toplisták élére, és először törtek be az amerikai piacra is. A lemezen olyan slágerek kaptak helyet, mint a Chains of Love vagy a Little Respect. Ezek után mind a negyedik (Wild!, 1989), mind az ötödik albumuk (Chorus, 1991) már szinte mindenhol a világon toplistavezető lett, és meghozta a hírnevet az együttesnek.