Sven Väth, a techno extravagáns hercege

Sven Väth nem egyszerűen dj és producer. Akinek volt szerencséje legalább egyszer élőben is látni, mit művel a dj pult mögött átlag négy-hat, de gyakran nyolc órán keresztül tartó szettjei alatt, az tudja, hogy legalább ennyire előadóművész is. A negyedik ikszen is túl lévő örökifjú technoherceg február tizenkilencedikén (immár negyedszer) látogat Budapestre. A The Sound of the Fifth Season című friss mixlemezét népszerűsítő turné egyik állomása a februári Hyperspace, ahol kiderül, még mindig benne van-e a bugi Sven lábában. (A kétszemélyes ingyenjegyek nyertesei: a második oldal alján.)

Sven Väth 1964. október huszonhatodikán született egy Frankfurt melletti kisvárosban. Saját biográfiája szerint már a kamaszkora is az exhibicionizmus és a figyelemfelkeltés jegyében telt. Több mint húsz éve foglalkozik elektronikus zenével, ez idő alatt a goa és rave után a house, aztán az acid, a trance, a techno és az elektro foglalkoztatták, nagyjából ebben a sorrendben. Az elmúlt húsz év alatt legalább ötvenféle arcát mutatta már a világnak. Különféle imidzsei csupán egyvalamiben hasonlítanak: mind borzasztóan feltűnő.

Legendás klubok - klublegendák: Dorian Gray, Vogue, Omen

Dj-karrierje a nyolcvanas évek elején kezdődött a Dorian Gray nevű frankfurti klubban, ahol törzsvendégből vált rezidens dj-vé mindössze tizennyolc évesen. Általában soul-slágereket pakolt itt, de inkább volt showman, mint lemezlovas: extravagáns jelmezekben, határtalan nárcizmusát lépten-nyomon kifejezésre juttatva. Még '83-ban meghódította az akkori másik legendás német klub, a Vogue táncparkettjét is, itt már egyre inkább eltávolodva a mainstream műfajoktól, olyan lemezeket pörgetve minden hétvégén, amelyeket a techno előfutáraiként skatulyázott be az utókor. Közben rajongótábora hétről hétre nőtt. Visszatekintve azt mondhatjuk, ez a korszak a klub további sorsának is ómene: csupán négy évvel később már Sven volt a Vogue tulajdonosa, végül némi átépítés és koncepcióváltás után Omen néven üzemeltette tovább.

Dj, producer, klub- és kiadótulajdonos

Közben egy kicsit körülnézett partyügyben Ibizán is, és miután hazatért, OFF névvel kiadta debütáló maxiját Bad News címmel, ezzel megszerezve az "első német klub-dj, aki producer is" címet. Még '86-ban megjelent az Electrica Salsa is, amelyben az előzőhöz hasonlóan Michael Münzing és Luca Anzilotti segítettek (a későbbi Snap, illetve Logic Records két alapítója). Ez utóbbi már nemzetközi fellépéseket is hozott Európa- és Dél-Amerika-szerte. A következő években egymás után jöttek ki az újabb és újabb saját számok, míg végül '87 végén egy teljes szerzői album (Organization for Fun): ezt már az Egyesült Államok és Anglia is ismerte, és stílusát tekintve "gótikus technónak" keresztelte el.

Időközben olyan meghatározhatatlan stílusú underground elektronikus zenék is kerültek Sven lemezjátszóira a hétvégenkénti klubesteken, melyeket csupán később kezdtek nevükön - egészen pontosan "electronic body musicnak", azaz ebm-nek - nevezni. A Dorian Gray-t '88-ban hagyta el végleg, járt Párizsban táncos performanszokat csinálni, aztán hazatért, megvette a Vogue-ot és Omen néven kezdte üzemeltetni, ezzel - fellengzős túlzások nélkül is mondhatjuk - új fejezetet nyitva a klubtörténelemben.

A nyolcvanas évek végén, amikor az acidet már kevésbé találta ütősnek a táncparketteken, Sven egyre inkább a house-vokálok iránt kezdett érdeklődni. Új saját projektjével pedig (Mosaik néven) többek között Jean-Michel Jarre-nak is készített remixet az Oxygéne-ből. A Mosaik saját anyagai is egyre népszerűbbek, a stílus egyre keményebb, és - ahogyan Sven Väth írja - "az éjszakák hosszabbak és hosszabbak lettek". Ahogyan a techno betört Németországba, az Omen a nemzetközi klubkultúra megkerülhetetlen és elsőszámú központjává vált.

In da mix

A kilencvenes évek elején Sven megalapította az Eye Q kiadót. Az új idők szele hipnotikus, monoton house-számokat fújt a lemezjátszóira - ezeket kezdték később trancehouse-nak hívni -, és mint a frankfurti elektronikus zenei élet meghatározó alakja, nagyjából ő alakította az egész szcéna ezirányú fejlődését is. A techno-house-trance iránti elkötelezettsége persze kiadója repertoárját is befolyásolta, az Eye Q különösen sok trancehouse-megjelenést tudhatott magáénak, ezek között volt jó néhány Väth által készített remix is.

A techno keresztapja, az egyetlen német popsztár

1992-ben Sven Väth már a világ leghíresebb klubjaiban lépett fel hétvégenként, új kiadót alapított Harthouse néven, és nekiállt első, saját nevén kiadandó anyagán, az Accident In Paradise-on dolgozni. '94-re a világ egyik leghíresebb lemezlovasává vált, a sajtó úgy emlegette mint "az egyetlen német popsztárt". Második saját nevén futó szerzői albuma, a The Robot, the Harlequin and the Ballet Dancer is ebben az évben jelent meg. A következő évben ezekből a számokból olyan remixalbum látott napvilágot, melyen közreműködött például az Underworld és Speedy J is. Amellett, hogy Európában elsöprő sikereket ért el, Sven Väth-et Japántól Mexikón keresztül egészen az Egyesült Államokig, ekkor már a világon mindenütt sztár dj-ként tartották számon.

Show-műsor

1996-ban indította útjára Cocoon néven futó rendezvénysorozatát, melynek első állomása természetesen Frankfurt volt, és amely végül az első hivatalos dél-amerikai Sven Väth-turnéba torkollott. Persze városról városra, országról országra, kontinensről kontinensre a legjobb, legnagyobb, leghíresebb klubokban és partykon játszott.

Két évvel később Väth úgy gondolta, ideje felkészülni a következő évezredre: egy tiszta lappal. Otthagyta régebbi kiadóit, az Eye Q-t és a Harthouse-t, az általa favorizált, és hasonló stílusban tevékenykedő művészek felkarolására pedig (azóta is működő) kiadót és booking-ügynökséget hozott létre Cocoon Recordings néven.