Méltón az I Love Deep sorozat hagyományaihoz, a buli kellemesen indult: nem volt tömeg, de láthatóan zeneszerető arcok gyülekeztek a Home táncterén, ahol Dandy nagyon kellemes, könnyed deephouse-szal készítette elő az estét. Fél egy körül már majdnem megtelt a tánctér és Dandy is feljebb kapcsolt egy fokozattal, érdekes keverésekkel játszott.
Kisvártatva beállt a pultba a Terry Lee Brown Jr., Timewriter páros, jó szokásukhoz híven ezúttal is back-to-back formációban. Terry Lee indította a szettet egy tökéletes keveréssel, és elég keményen belekezdtek - az első egy órában nem sok deephouse-t hallhattunk, sokkal több progresszívet, ami alapvetően nem rossz, csak - főleg Timewritertől - nem ezt vártuk.
Ez a viszonylag kemény vonal a buli hátralévő részében is megmaradt, csak néhány szám erejéig szólt igazi deephouse, pedig a tavaly nyári citadellás party ismeretében nem ártott volna több ilyen zene a hangulatnak. Terry Lee azért néha odatett egy-egy nagyon ütős számot, de valahogy most nem volt meg az egység Timewriterrel.
Az estén - a tavaly nyáron látottakkal ellentétben - egyértelműen Terry Lee volt a meghatározó, ő pörgette meg az embereket és ő állt közelebb a hagyományos deephouse-vonalhoz. Timewriter-nél inkább a jó keverésekre lehetett felfigyelni, a zenék a már jól ismert slágereken kívül sajnos felejthetőek voltak.
Negyed négy körül megérkezett a pultba a harmadik vendég, Ian Pooley, ő dicséretre méltó módon szintén azon kevés német dj közé tartozik, akik nem hódoltak be az elmúlt évek eurotrance-őrületének. Ennek ellenére sajnos másképp értelmezte a deephouse fogalmát, mint vártuk volna. Pooley latinos, diszkós house-t játszott, ami nem igazán illett az I Love Deep arculatához.
Lazók Rómeó