Szófia: magyarok a pultban

A party.[origo].hu fotósát és lemezlovasát, Garbót Szófiába hívták játszani, a Headoneast partysorozat nyolcadik állomására. A sorozatról annyit mindenképp érdemes tudni, hogy olyan zenészeket láttak már eddig vendégül, mint Peter Didjital, Edoardo, Ludley és Starsky. A mostani fő attrakció Atmos volt, de a magyarországi psy-szcénából pörgetett és liveactezett Kalumet, Gammer - és persze Garbo, aki az alábbiakban sajátos hangvétellel számol be az eseményekről.

Magyar Nemzeti Cirkusz, vagy mi volt a mikrobusz oldalára írva, amivel lerándultunk nyolcszáz kimométerre dél-keletre, Szófiába. A határokon folyamatos pénzlehúzás, ahogy az megszokott: kötelezően minden autósnak kürtőskalácsot kellett vennie négy euróért, aztán jegeskávét hat euróért, meg zöldkártyát huszonhat euróért.

Persze a rendőrök is bepróbáltak minket, de sofőrünk, Balázs - egy igazán kiforrott humorú bohóc - elmagyarázta néhány szóval a yardnak, hogy először is rosszul látta, hogy az öve nem volt becsatolva, másodszor is attól, hogy meggyőz minket a kartárs-elvtárs, miszerint valóban gyorsan hajtottunk, nem lesz több pénzünk, mint most: azaz nulla euró. A kitartó tag akkor adta be a derekát és kezdett integetni vigyorogva, hogy menjünk már, mikor meglátta a méteres, Joker-mosolyú bohócfigurát verdánk oldalán.

Odaértünk végül is: hulladékdarabokból hajmeresztő kreativitással és ügyességgel összerakott hostel, angol tulajjal, kutyákkal, sörrel, kávéval, balnyicskával és fel-felbukkanó, éjfekete hajú bolgár istennőkkel. Két óra alvás, irány a party (Black Box Klub, Pirotska utca 5!).

Forrás: [origo]

Megjelennek az ismerős bolgár arcok és megleljük Kalumet bátyját is, a buli egyik rendezőjét. Beküzdjük magunkat, serezni kezdünk, Kalumet kipakol az emeleten, a nagymedence szélénél. Hangrendszerteszt, máris lemezrakosgatás (sajnos nem hozott szintetizátort), ekkor még kevesen billegnek ide-oda.

Jön Atmos, indítja a winampot az Apple-ről, kicsit bohóckodik a mixerrel, ott is hagyom, le a bárba, Victor's Mob éppen szettjét végzi, jókor érkezem. Persze sehol senki, meg is nyugszom: bármit bármivel indíthatok. "Das klein Mann am anderen Ende der Welt" - kezdtem. Az etnochill bejön a bolgároknak: tablák, derbukák, szitárok, furulyák, nyenyerék. Szállingóznak is szépen lefelé. Az emeleten közben fent forog a fennforgás, Baliczki úr (aka Atmos) új cédélemeze, az új album, semmi különös - Kalumet Zoltán jelenti.

Lent a bárban közben már táncolnak, vigyorognak, dobolnak, piáznak, alakul a helyzetünk. Merészen minimálba vágok hát, tetszik a csukott szemű arcoknak. A négynegyed lassan házibulivá alakul, ropog a chill, sokan vannak, részegek is, táncolnak, az egy helyben maradottak meg homlokot ráncolnak. Gammer beszól, duzzadt májamat hizlalva: "Nagyobb bulit csinálsz, mint az Atmos!" Perszeperszézek beszólására, utolsó számokat rakok.

Jön Kalumet, vagyis Soundokan, megnyugtatja szépen bolgárait. Felszaladok az emeletre, hogy megtudjam, mit is csinál tényleg ez az Atmos gyerek: Tesco-gazdaságos progresszívtrensz, nem rossz, de nem is az a Drums Don't Stop. Vissza sörért a bárba, lent is ragadok. Kalumet ezalatt megőrül, de végleg: a hetvenes évek pszichedelikus rockzenéjéből fon masnit a maradék nép köré, majd meghúzza a csomót, össze-pillanatragasztózza hosszú, fekete loboncukat: bugi, hedbeng, üvöltés, gitárszólók, százötven bpm.

Reggel hostel, döglés délutánig, behuppanás a verdába, ötkor már el is hagyjuk a Szófia vége táblát. A viszontlátásra, de mennyire: jövünk még mindenképp!

Garbo