Tosca: "Kell egy kis üzemzavar"

Vágólapra másolva!
Richard Dorfmeister nevét praktikus okokból a Kruder & Dorfmeister duóból ismerik a legtöbben. A bécsi zenegéniusz azonban nem feledkezett el egykori iskolatársáról, Ruper Huberről, akivel idestova tíz éve viszi a Tosca névre keresztelt formációt. Júniusban jelenik meg új albumok, a J.A.C. - az alábbi interjú ennek apropóján készült.
Vágólapra másolva!

Mit kell tudni az új album címéről?
RD: A cím a gyerekeink nevének kezdőbetűiből áll össze: Joshua, Arthur és Conrad. Az egész albumot nekik szenteltük.

Mennyiben változtatta meg az életeteket, zenészségeteket, hogy apák is vagytok?
RH: Közelebb vitt ahhoz a ponthoz, hogy igazán fontos legyen az, amivel foglalkozom. Többé nincs sok lehetőség arra, hogy azt csináljam, amit akarok, hogy ezt vagy azt csak később csinálom meg, és maradok egy órát, például berúgni. Sokkal inkább arra koncentrálok, amit éppen csinálok, ezért jobban is élvezem. Ez nagyon jót tesz a zenének, és többet kapok vissza. Nyitottabb vagyok, és több örömet is lelek az új dolgokban. A korlátozás - ahogy mi magunk adjuk ki a számainkat is - a kulcsa a terjeszkedésnek.

Hogyan hasonlítanátok össze a J.A.C.-t az előző albummal, a Dehli 9-cel?
RD: Ahogy azt már régebben is mondtam, megpróbálunk a saját stílusunknál maradni, mivel nincsenek túl nagy hatással ránk a jelenlegi trendek. Nem próbálunk meg felvenni egy elektroalbumot, csak mert ez a dögös mostanság vagy egy rockos albumot, mert az divatos. Maradunk a saját dolgainknál, és ha megpróbálnánk is mást csinálni, az is önmagunk lennénk. Azt gondolom, ez a történetünkből fakad, mivel elég régóta ismerjük egymást. Együtt jammelünk a stúdióban, ugratjuk a másikat. Lehet, hogy ez a hozzáállás, hogy jól akarjuk magunkat érezni, egy kicsit giccses, de abszurd módon hatással van a számainkra, és megmutatja, hogy a mi hozzáállásunk nem teljesen komoly. Ez inkább egy belső öröm, amit senki más nem érthet, de számunkra működőképes. Ez a fura hozzáállásunk a kulcsa a jó produkcióinknak. Ez a mi irányelvünk. Más dolgokat nagyon is komolyan veszünk, például a csomagolást.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

Ha már itt tartunk: hogyan készítitek el egy lemez borítóját?
RD: A zenével nincs mit tenni, mert azt megérinted és megérzed, mégis a zene áll a központban. De mivel olyan időkből jöttünk, ahol ha meghallgattál egy albumot és megérintetted a borítóját, a kettő kombinációja adott számodra egy természetes irányt, vetületet, ezért mi figyelünk erre a kombinációra. Ezekben az időkben, amikor mások nem költenek a borítóra, mi pont erre fókuszálunk. Meg szeretnénk mutatni a világnak, hogy még mindig fontos valamit kifejezni a zenén keresztül és adni neki egy extra lökést egy borítóval, ami nem egy egyszerű műanyag tok. Ez a fajta bőr, amit most használtunk, megadja majd azt a pluszt, hogy láthatod rajta, amint öregszik. Szeretem látni az öregedést az anyagokon, ahogy ezen az asztalon láthatóak a karcolások. Itt az egész szoba régi, és története van. Látod az évek számát, és tény, hogy már nem tökéletes, ez teszi még gyönyörűbbé. Hasonlóképpen van ez az emberi bőrrel.

Forrás: [origo]

Habár meghívtatok énekeseket az albumra, mégis gyakran jelentés nélkülinek tűnnek a szövegek. Milyen irányelvek játszanak szerepet a szöveg és az énekes kiválasztásánál?
RH: Mondhatjuk, hogy egy elképzelt családot építettünk fel. Azokkal szeretnénk maradni, akik velünk is szívesen maradnának, vagy akik ugyanazon a hullámhosszon vannak, mint mi. Fontos számunkra, hogy a hang valamiképp reflektáljon az egyéni belsőre. Nem az a jó énekes, aki tökéletesen énekel, hanem akinek a hangjában van valami pucérság, aki nem egyetlen stílusban szeretné tökéletesíteni magát. Szeretünk olyan emberekkel dolgozni, akiket egy picit megérintett a blues - abban hallhatod az énekes tapasztalatait. Ezen szempontok alapján válogatjuk az énekeseinket. Nem sok konkrétum vagy emlék van a dalainkban, de annál több érzés és asszociáció.
RD: Pont erről van szó! Rögzítettünk dalokat egy lánnyal, aki egy olyan tehetségkutató versenyen vett részt, amilyenhez hasonlók minden országban zajlanak. Nem volt rossz hangja, megpróbáltunk együtt dolgozni, csak kíváncsiságból. Egy tizennyolc éves lány tele tehetséggel és ambícióval, megáldva egy szép hanggal, amely még nincs kidolgozva. Megpróbáltuk természetes irányba terelni, de nem sikerült. Szükségünk van emberekre, akik természetes történettel bírnak, akik már elbuktak valahol. Kimondva: a tökéletes emberek nem működnek. Kell, hogy legyen bennük egy kis üzemzavar.