Matthew Herbert: "A sampler a legfontosabb hangszer"

Egy dj-szett erejéig nemrég nálunk járt Mathew Herbert, egykori dzsesszista és nagyon is jelenlegi elektronikus zenei komponista. Kanadakáosz, a Tilos Rádió lemezlovasa készített vele kimerítő interjút.

Milyen élmények hatására lettél zenész?
- Ahogy sok más embernek, a templomi zene volt az, amivel felnőttem. Az első igazi élményem, amikor a templomban fel kellett állni és úgy hallgatni a zenét. Metodista templom volt, ami Angliában kis felekezet. Csodálatos dallamokat hallgathattam és az az első pillanat, ami azóta is fogva tart, akkor ért, amikor a figyelmem a zenén keresztül valahogy a zenén túlira irányult. Kemény klasszikus zenei képzésben vettem részt - négyéves korom óta hegedültem és zongoráztam -, ami a harmónia és az ellenpontozás megértésére volt jó. És mivel televízió nélkül nőttem fel, egy csomó mindenre magamtól kellett rájönnöm. Tizenhárom éves koromig nem igazán érdekelt a zeneírás, amikor is a dzsessz-standardok iránt kezdtem érdeklődni. Tizenöt évesen már próbálkoztam komponálással. Mivel egy nagyon fehér negyedben nőttem fel, ahol a dzsesszt nem hallgatták és nem értették, nem ment könnyen. Hamarosan kaptam egy samplert, majd egy számítógépet, és onnantól kezdve az alapjaitól megismerkedtem a zenei technológiával.

Ez mikor történt?
- 1985 körül, amolyan középosztálybeli dolog volt. A szüleim nagy rizikót vállaltak, mert megvették az első szintetizátort nekem, noha nem igazán engedehették meg maguknak. Tehát eléggé kivételezett helyzetben voltam, de meg is dolgoztam ezért a kiváltságért. Nem volt könnyű, már tizennégy évesen egy bigbandben zongoráztam, majd az egyetemen színházat csináltunk és vagy hét különböző zenekarban játszottam. Egyik délután Van Morrison-féle folkot, másnap meg James Brown-féle funkot, vagy Rolling Stonest, reggae-t. Nem igazán válogattam. Ez nem azt jelenti, hogy igazán jó lettem volna nármelyik stílusban is.

Aztán jött a technikai forradalom...
- Igen, nagyon sok minden történt egyszerre, mivel addigi életem nagy részét zenekarokban töltöttem. Ez azt jelenti, hogy egy zenedarabot 20-30 emberrel, az ő hangszereikkel együtt, és a karmester vezetése alatt kell lejátszani. Az emberek a technika hatására jöttek le a társasági zenélésről, és kezdték a saját ötleteiket megvalósítani. Ez egyfajta egoizmus: minifasisztává válsz, minden elem fölött uralmat gyakorolsz. De sokszor azt éreztem, hogy vissza akarok menni emberekkel dolgozni, használni az ő képességeiket, hangszereiket. Már elég korán rájöttem, hogy nem vagyok valami jó játékos, holott tizennyolc évig tanultam igen keményen, természetes volt nekem, hogy mások darabjait játszom, de elkezdett érdekelni a saját dolgaimmal való törődés.

Hogyan kezdődött? Hogyan jött ki az első zenéd?
- Kezdetben a csalódások forrása volt, bosszantó és kevés sikerrel kecsegtető házimunka-mentalitás uralkodott. White labelen megjelentethetted a munkádat valami kiadónál, de igen nehezen. Ez úgy 89, 90 környékén volt, house-t és korai breakbeatet készítettem.

Már akkor?
- Igen, de ne felejtsük, Angliában 1986 óta már volt house-zenénk, szóval nekem elég késői ez a kapcsolat. Emlékszem, ahogy már egész fiatalon house-t írtam, otthon bérelt hangszerekkel próbálkoztam. De elég hülyén hatott, amit csináltam, meg főleg a barátaimra támaszkodva próbáltam kihozni zenéket, és ez így nem volt az igazi. Nagyon bizniszszagú volt az egész, mint egy új ipar. Szinte a semmiből hozták létre az undergroundot, a nagy kiadóknak ugyanis megvolt a saját receptjük a klubokban menő tánczenére. A függetleneknél ez nagyon szervezetlenül ment, elég homemade volt minden. Emlékszem, az első lemezem, a Wish Mountain 1996-ban jött ki, pedig már 92-ben befejeztem. Nagyon frusztráló volt, hogy ha írsz egy klubzenét, vagy valami olyat, amire hatással volt az elektronika, akkor felelős vagy azért is, amit a klubokban hallasz, márpedig a klubokban ez nagyon agresszívan működik: táncolj, táncolj!

Szóval amolyan partyanimal voltál?
- Igen, hatottak rám a délnyugati freeparty-események. Nagy őrület volt, de már vége. Néha százezer ember jelent meg spontán a nyugati vidéken, hogy mindenfajta sound systemek hangjára bulizzon. Ez egy nagyon furcsa forradalom volt. Összehozott egy csomó különböző embert. Néhány nagyon gazdag földműves odaadta a földjét, mert a gyerekeik rávették őket erre. A helyi és a messziről jött emberek, meg a modern hippik összejöttek, és született valami osztályokon túli.

Hatott minderre az acid?
- Igen. Csak úgy összejöttünk, mint az utazók, a cigányok, egyetemisták és más városi népek, meg igazi földművesek, akiket lenyűgözött az egész dolog, ott a szabad ég alatt.