Princess Superstar: csak egy maradhat

A végén még kiderül, hogy a New York-i rapperfiúk és -lányok nem csak arról tudnak magyarázni, hogy nekik milyen rossz, hogy egyébként miért jó a nagy autó, az óriási aranyfux, és legfőképp, hogy ők a legkeményebbek a világon. Legalábbis Princess Superstar egy távoli jövőben játszódó sci-fi-vel állt elő, My Machine néven, amely egyébként is teljesen más, mint a keleti partról származó szokványos hiphop-lemezek.

A Concetta Kirschner nevű szupersztárnak ez az ötödik albuma, igaz, a legutóbbit három évvel ezelőtt készítette el Princess Superstar Is címen. Ekkor kapta fel a fejét a zenei világ igazán, korűbbi munkái nem kavartak olyan nagy port. Ezzel egy időben meg-megpróbálkozott a dj-zéssel is. Alexander Technique oldalán DJs Are Not Rockstars néven rendezett "bootlegbalhékat", de játszott a Love Parade-en is, és megfordult az International Deejay Gigolos klubestjein is.

Ezekből az időkből származhat az erős elektrós befolyás, ami erre a lemezre rányomta a bélyegét, eltalálva valami igazán termékeny játékosságot a szövegcentrikus hiphop és az elektronika között. A szövegcentrikusság nagyon is fontos vonása a lemeznek, hiszen egy történetet mesél el, amelynek főszereplője maga a Superstar.

Welcome to the future! Pontosan nem tudjuk, hányat írunk, mert 3005-ben az emberiség kidobja az ablakon a naptárt és szavak nélkül, telepátiával kommunikál. Mindenkinek reklámszlogen-neve van - megjelenik például az I'm Lovin' It, Coke Is It, Just Do It, Intel Inside stb. A mi Princessünk az egyetlen és legnagyobb szupersztár a világon. Könnyű neki, hiszen 2080-ban egy fausti pillanatban eladta a lelkét egy számítógépnek, így már semmilyen probléma nem maradt, amit ne tudna megoldani.

A huszonöt szám nagyából ezt a sztorit viszi végig, így nem érdemes kihagyni az intrót sem, hogy értsük, mi a kapcsolat a jövőből visszaküldött futár, a tanárnő és az abszolút szupernő között. A hiphop megszokott eszközein kívül viszont találkozhatunk kifejezetten rockos-punkos számmal (The Happy), az elektro különböző formáival (Artery, I Like It A Lot, The Mysterious Hanger) és olyan ötvözetekkel is, mint a What Do You Want?

A lemez eklektikusságához nagyban hozzájárulhatott, hogy szerzője olyan nevekkel dolgozott együtt a jövőképen, mint Felix Da Housecat, Armand Van Helden, Boris Dlugosch & Michie Lange, Junior Sanchez, Todd Terry és a már említett Alexander Technique.

Greksa László