Törtek a Citadellán

A Swatch This tényleg több volt, mint egy sima háromhelyszínes party, bár nem volt nagy a szubkultúrák vegyülése, kikerülni mégse lehetett egymást. A graffitikiállítással megspékelt Citadellán nem lehetett unatkozni és a tömeg sem volt elviselhetetlen.

Annak ellenére, hogy mi ajánlottuk a korai érkezést a szóban forgó eseményre, nekünk is csak fél éjfél körül sikerült megérkeznünk a helyszínre. Így kapásból lemaradtunk a skreccsbemutatóról és breaktáncosokról. Kénytelenek voltunk a három helyszín valamelyikén átvészelni az éjszakát.

Némiképp megkönnyítette a választást, hogy a panorámás drum and bass placcon már ekkor annyian ropták, hogy az ezer fok mellé egy kellemes kilencvennyolc százalékos páratartalom társult, amely érték leginkább a partyzók kipárolgásából tevődött össze.

A Börtönudvarban viszont kellemes, levegős táncparkett fogadott, csápolni-breakelni kiváló. Erká rakta a jobbnál jobb lemezeket, a közönség pedig módszeresen melegítette magát a felszálló porban. Csak a bárpultnál kiszolgáló két lány nem tudta úgy ütemre rázni a popót, ahogy szerették volna, mert a pult elbírt volna vagy még két kiszolgálót minimum.

A graffitik készítéséről is lemaradtunk ugyan, de legalább megnézhettük a földre rakott és a kordonnak támasztott munkákat. Nem vagyok szakavatott graffiti-esztéta, de voltak kifejezetten unalmas, egyáltalán nem látványos darabok is, azonban akadt olyan is, amit akár képként is árusítani lehetne.

Jó órányi pörgés után, friss levegőre vágyva, a graffitik mentén jutottunk el a szabadtéri hiphop színpadig, ahol Rodney P és csapata szórakoztatott. A szövegfolyamra éhes közönség kis körben, de annál jobban összezsúfolva helyezkedett el és heves karlengetéssel jelezte, hogy hajlandó visszhangként kántálni egy-egy hejt, egy-egy hóóót. Persze a három afroamerikai adta is alájuk a lovat és képesek voltak akár tíz percen át is egy mukk zene nélkül hadarni. Én valahogy jobban csípem, amikor a zenéhez társul egy kis átvezető odamondogatás, mint mikor a folyamatos odamondogatáshoz társul egy kis zene.

Visszatérve Tayo állt a pultba és innentől jó zenékben igazán nem szenvedtünk hiányt. A kis fekete, kópén a fejébe húzott baseball-sapkában annyira jó hangulatot csinált, hogy odaszegezett minket a parkettra. Csak szálltak a percek és egyszer csak tapsra lettünk figyelmesek, ami Marvin és Tb Gon idejének kezdetét jelentette. Úgy elhúzott két óra mellettünk, hogy eszmélni se volt időnk és az angol breaker máris a tánctéren forgott, beszélgetett, táncolt, míg hazánk fiai Tayo szellemében folytatták az elsőadást.

Lassan kezdett világosodni, levonultak Rodneyék, kezdték összeszedni a graffitiket, de a d'n'b teremben nem változott semmi: hőség és tömeg hullámzott Palotai kezének rezdülésére. Mi egy kicsit még beleültünk a panorámába, majd leballagtunk sajgó vádlikkal.