Sokaknak isten: magyar nemzeti hiphop - megvannak a nyertesek!

Tudta-e Ön, hogy a sokoldalú Fenyő Miki volt az első magyar break-táncos? És azt, hogy miért bírják a keményvonalas rapperek az Animal Cannibalst és miért nem csípik a Bëlgát? Egyáltalán van-e köze a Bëlgának a hiphophoz? Hogy jön ehhez az egészhez Ganxsta Zolee? Ha nem tudja legyőzni kívnácsiságát, olvassa el a magyar nemzeti hiphop történetét, tudja meg, mit gondolunk mi az új Bëlgáról, s ha mindezzel megvan, elolvashatja kik nyertek duplacédét.

A rapzene, számos más könnyűzenei irányzattal szemben ritkán individuális, sokkal inkább közösségi, a zenén kívül más módszereket is bevető önkifejezés. Hozzákapcsolható a rapen kívül a graffiti, a break, valamint a beatboxolás is. A "sportmozgások" közül hazánkban ide számítják a deszkázást is, ám az Egyesült Államokban az pénzigényesebb, igazi "fehér" sportnak számított; a feka gyerekek sokkal inkább kosarazással vezették le fölös energiáikat.

A műfaj kezdetben lakótelepi bulik, úgynevezett blockpartyk keretében bontogatta szárnyait, majd 1982-ben a Wild Style című film bemutatásával kapott új lendületet. A filmben szövegelt például Busy Bee, Coldcrush Brothers és a Fantastic Five Mc's. A műfaj két ihlető múzsája - a szép lányokon kívül persze - az alkohol és a fű, a cheeba, amint ez a filmből is kiviláglik. Az előadók mondanivalója pedig gyakran erősen társadalomkritikus.

Még a legfanatikusabb hazai rappereknek is el kell ismerniük, hogy az általuk istenített stílust nem elsősorban magyar nyelvű anyagoknak köszönhetően kezdték el felfedezni. Az igazi áttörést, mint sok minden másban, itt is a rendszerváltás hozta meg. Az is igaz viszont, hogy a hiphopkultúra nálunk először nem a rappel hódított híveket magának. A nyolcvanas évek derekán vetítették az itthoni mozik a Break című kétrészest, így először a break-tánccal került be a köztudatba.

Igaz, már Ice-T is rapelt a film több jelenetében. Még a Ki mit tud-on is indult néhány szépreményű csapat, mint az Enemy Squad vagy a Harlem Company. Ekkor történt, hogy Fenyő Miki kiszabadult az NSZK-ba, ahol valamelyik sétálóutcát róva felfigyelt a stílusra. Midőn hazatért, több sem kellett neki, megszervezte saját csapatát és dicséretére legyen mondva, saját zenét is eszkábáltak a 84-es kiadású, Jól nézünk Miki című albumukhoz. Rövidre rá, talán mert közönsége nem követte a valóban erős váltást, visszatért a Szent István-parki pálmafák tövébe.

Amint azt nyilván sokan tudják, a kései nyolcvanasokig két könnyűzenei szcéna létezett. Az állam támogatta az őt nyíltan nem támadó zenekarokat, mint például a GM 49-et, illetve a KFT-t. Ez volt a "hivatalos" új hullám. A fecsegő felszín alatt azonban a mély sem hallgatott. Számtalan, jobbnál jobb banda (URH, Kontroll Csoport, Trabant) vándorolt hétvégenként művházról művházra, hogy több oldalról, (BRFK, rajongók) megnyilvánuló éber figyelem mellett előadják szomorkás, bölcs, fatalista életérzésdalaikat.

Az egyik ilyen, igen szuggesztív énekes-szövegíró, a később Xantus János Rocktérítő-jében is feltűnő Pajor Tamás, a Neurotic frontembere volt, akit először Kurtis Blow Break opusa ihletett meg, át is ültette nyelvünkre, igen ötletesen (A moziműsor után kutatsz vasárnap délután...) 1986-ot írtunk; ezután következett a talán még ennél jobb, A rock and roll, az nem egy tánc felvétele. Pajor maga rock'n'roll-beatnek nevezte el ezeket a számokat. Ezután azonban a Hit Gyülekezetben és az Ámen zenekarban folytatta pályafutását. Így aztán a fent említett dalokat, ma már legfeljebb csak egy-egy Balaton-koncerten hallhatjuk.

A breaknek, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt, hamarosan leáldozott, ám zenéjét egyre többen hallgatták. A nyolcvanas évek végén, a magyar rapper Sugarhill Ganget, De la Soult, vagy NWA-t próbált az akkor már fogható Super Channelről kazira másolni.