A háromnapos fényfreskó

Vágólapra másolva!
Az elmúlt hétvégén ismét felbukkant Budapesten a Berkes Dóra és Kozma Péter alkotta Dorkandkozma. A Raypaintinggel, másnéven fényfestészettel foglalkozó páros ezúttal a közelmúltban lebontott Károly körúti bazársor mögötti eleddig láthatatlan teret változtatta át 20 000 négyzetméteres fénymezővé. A Városháza előtti térség vetített üvegfestmények általi teljes transzformációja gazdag programkínálattal járt együtt; a multikulturális fesztiválon volt sok minden, 'mi szemnek, szájnak, fülnek ingere.
Vágólapra másolva!

A Deák tér szomszédságában elterülő Városháza térről sok fővárosinak egészen a közelmúltig nem is igen volt tudomása. Az esztétikailag, és városhasználati, praktikus szempontból egyaránt rossz emlékű Károly körúti bazársor takarásában évtizedekig parlagon hevert a 14 000 négyzetméteres terület. Azon kevesektől eltekintve, akik rendszeresen megfordultak a Főpolgármesteri Hivatalban, vagy jártak már a Merlin Színházban, a budapestiek zömének a bazársor megszűnése egy teljesen új tér születését is jelentette.

Az [origo] riportere korábban járt a Merlinben, és így volt némi homályos segédfogalma az aluminiumlemezekkel és pozdorja-lapokkal lekerített önkormányzati parkoló valamikori jobb sorsáról. Azonban így is az újdonság erejével hatottak számára a most végre a közösség számára teret nyitó új park nagyszerű lehetőségei.

Az Astoria felől a Károly körúton haladva, a gyalogos eleinte semmi különöset nem tapasztal. Az esti Budapest belvárosában nem számít feltűnő jelenségnek a történelmünk kivilágított emlékeire rá-rá csodálkozó turistacsoport. Ahogy a Deák tér felé ballagunk a kiskörút enyhe ívén, csak az utolsó pillanatban bukkan fel előttünk a város szívében nyílt pompás fénymező, amely virágos rét gyanánt csalogat magához turistát és budapestit egyaránt.

Pedig az ember felkészíti rá magát, hogy a papírbolt és a kisállatkereskedés kiszolgált neoncsövei helyett valami mást talál. Amint a körút lassan látni engedi a Deák téren álló evangélikus templomot, a szemlélődő járókelő először is meglepődik. Nem igazán szokhattunk ugyanis hozzá, hogy keresztény templomfal kortárs képzőművészeti alkotással "játszik össze".

Márpedig itt ez a helyzet. A szemünk előtt kibontakozó grandiózus műalkotás jótékonyan összefogja a különféle gyakorlati praktikummal épült városi tereket és felületeket. A templom, a színház és a hivatal fala, valamint a járda, a tér felülete ugyanazon közös nagy kompozíció részévé válik. Ideális esetben maga a város alkotja meg ezt az egységes kontextust, azonban a széttagoltság - bár a bazársor lebontása javított a helyzeten - továbbra is fennáll.

Még közelebb sétálva az alkotáshoz az embernek a gyermekkori diavetítések emléke villan be. Ahogyan akkor, úgy most is eljátszhatunk az érzéssel, hogy beleolvadunk a mindent és mindenkit körülölelő fényvilágba. Miközben mi magunk is felületül szolgálunk a mindenkit befogadó sokszínűségnek, a feloldódás közepette mégis határozottabban körülrajzolt identitással szemléljük a képet, s benne minket, magunkat.

Fotó: Végh András

Berkes Dóra és Kozma Péter valódi színhelyet hoztak létre, egy olyan teret nyitottak, ahol valaminek feltétlenül történnie kell; ami azért van, hogy éppen ott történjenek a dolgok.