"Reklámmentes vizuális élmény" - vélemények a raypaintingről

Vágólapra másolva!
A frankhegyi partyk, illetve alkotásainak zenei aláfestése révén, a partykultúrához több szálon kötődő Dorkandkozma páros, egy ideje rendszeresen kap budapesti megbízásokat. Októberben például a Városháza-parkot változtatta Fénymezővé, december végén pedig a T-Com-székház köszöntötte Fénybolygóként az újévet. A művészpáros raypainting néven ismert munkáira, a bárki számára elérhető szabadtéri kiállításokra egyre többen felfigyelnek. Megkérdeztünk néhányat azok közül, akik szakmabeliként vagy más módon érintettek, mi a véleményük eme egyedülálló művészeti formáról.
Vágólapra másolva!

Beleznay Éva várostervező (Főpolgármesteri Hivatal):
- A Városháza-park létrehozásában fő szerepem volt, létesítésénél arra törekedtünk, hogy minél több módon használhassák az emberek a parkot. A megnyitó hétvége fő eseményévé vált a Fénymező produkció. A fények transzformálták a hétköznapi teret, és különleges hangulatot árasztottak. Sokan a zenei és kulturális eseményre jöttek, ám a fényjáték elragadta őket, és feloldotta a korlátokat, miközben az emberek birtokba vették a parkot.

Benczúr Emese képzőművész:
- Mindenkinek szüksége van a fényre, a színnel teli látványra, mert főként az esti órákban ritkán van részünk benne. Engem egyszerűen beszív a varázslat-jellege.

Demszky Gábor főpolgármester:
- Alig pár hónapja, tavaly októberben nyitottuk meg Budapest szívében a Városháza-parkot. A Belváros újra fellélegezhetett - Budapest legfiatalabb köztere, a város korábbi szégyenfoltja, a kiskörúti bazársor helyén nőtt ki a földből, a lerobbant épületek elbontása után. A megnyitót követő hétvégén a két fényfestő, Berkes Dóra és Kozma Péter szenzációs színkavalkádot varázsolt a barokk kort idéző falakra, a Bárczy István utca épületeinek homlokzatára, a Merlin színház oldalára. Szenvedélyes fotósként nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és több tekercs filmen magam is megörökítettem a kivételes látványt. Úgy gondolom, a művészpáros hazánkban és a világon is egyedülálló alkotásai jó példái annak, hogyan válhat egy kitűnő magyar ötlet rengeteg munkával és szorgalommal valódi, világot meghódító sikerré.

Petrányi Zsolt igazgató (Műcsarnok):
- A mai építészetben kulcsszerepet kap a téralakítás. A Dorkandkozma munkásságának nagyon sok köze van a téralakítás tágabb értelméhez, és az installációhoz is, ha munkáik képzőművészeti aspektusát vagy lehetőségeit szemléljük. A felosztás egyszerű: Kozma Péter felel az építményekért és a lámpák elhelyezéséért, Berkes Dorka pedig a színekért, a faktúráért és a tartalomért. Mindez külső térben történik, mintha kifordítanánk a helyet, amely rendszerint a képzőművészet megjelenítésére szakosodott. Munkásságuk érdekessége, hogy az élettér vizuális alakításában szerepet vállalhat mindenki, aki használja.

Suba János ügyvezető igazgató (Supergroup):
- A raypainting olyan újszerű helyszíneken jelenik meg, ahol szokatlan a művészettel találkozni, ugyanis, a zárt falak mögötti kiállítással ellentétben, Berkes Dóra és Kozma Péter egy új csatornát fedezett fel a kortárs képzőművészet közvetítésére, amely reklám nélkül is hírértéket követel magának. Fő vonzereje az eredetisége, hiszen a polgárok még nem láthattak hasonlót városunkban, emellett nagy előnye, hogy nemcsak a vájtfülűeknek szól, hanem bárki számára művészeti élvezetet nyújt. A Raypainting nem egyszerűen vizuális élmény, a látogatók nem csupán külső térből szemlélhetik a kiállítást, hanem bele is léphetnek, így teljes résztvevővé válhatnak.

Fotó: Szilágyi Lenke
Fotó: Szilágyi Lenke

Szilágyi Lenke fotóművész:
- A raypaintinget vizuális élményparknak is nevezhetnénk, ahol jó elmerülni a látvány örömében, a szokatlan tér- és fényélményekben. Az esemény része lett a társas életnek, és sokaknak már hagyományos programot jelent, ahová el lehet vinni a gyerekeket is. Különlegessége, hogy a látogatók a műalkotás részévé válhatnak, ha beállnak a szép fényekbe. Ezt örömmel meg is teszik, és szinte mindenkinél van fényképezőgép, amivel meg lehet örökíteni a részleteket. Nagyon örültem, amikor felfedeztem a városban a fényfestészetet, és külön megtiszteltetés volt, hogy felkértek a részvételre, ugyanis jelenlegi fotográfiai témáim a szélsőséges, mesterséges fények, vagyis a nem "valós színek". Szeretem az olyan fotókat, amelyek nem mondanak el mindent, amelyekről nem lehet teljesen eldönteni, hogy milyen körülmények között készültek. Mert ha minden látszik, az csak tényközlés, és nem hagy túl mély nyomot a nézőben, míg az információhiány arra serkenti a befogadót, hogy tovább gondolkozzon, és aktívan nézze a képeket.