Rózsás reggae-forradalmár

Végre kezünkbe akadt Perfect Giddimani című lemeze, amit az év legnagyobb reggae-durranásai között tartanak számon. Egy biztos: az album minden kellékkel felszerelt, amit ember csak egy első albumtól elvárhat.

Az összes rasztaman megnyalhatta a tíz ujját, amikor a Trafóban először hallhattuk a Tökéletes megmondóembert. Az akkor még nem is annyira felkapott Perfect egy nagyon komoly show-t szállított a fővárosba. A Simpson családból Marge hajkoszorújával hasonló turbánt viselő Greg Rose már akkor is hozta azóta slágerré vált számait - Hand Cart Bwoy, Mi love -, és vaskos politikai mondanivalójának a dalokon kívül a dalok között engedett teret, néha tízperces szövegfolyammal. Aztán augusztusban az A38-on is tiszteletét tette akkor már az album bemutatóturnéjának kapcsán.

Az első saját album tizennyolc roots számot tartalmaz. A lemez, ahogy ez első albumosoknál gyakran előfordul mindenféle dalt tartalmaz: régi számaiból rákerültek például a már említett Hand Cart Bwoy. Van rajta szerelmes nóta - Wingless earth angel, Cry me a river -, akad feldolgozás - Love has found its way, Dennis Brown eredetijének újragondolása. Akad bőven politikával foglalkozó nóta is, a legbeszédesebb például a Rasta Rebel vagy a 8 gangsters, ami a G8-akról mondja el véleményét. Ott van a karhatalmat osztó Huh badda mi is, ami jelen pillanatban a legjátszottabb száma valószínűleg.

Ami ugyanakkor a legjobban tetszett az albumon, az az, hogy a már klasszikusnak, kötelezőnek mondható témákon és zenei elemeken kívül - amiket a reggae előadók munkáinak nagy részében fel lehet fedezni - megjelenik pár újdonság is.

Nagyon szeretjük a kettes szám témaválasztását, ahol Perfect kivinné a piacra a hallgatót, hogy ott körülnézve ismerje meg a feketék igazi arcát, ahol ők maguk is találkozni szoktak, beszélgetnek, élik hétköznapjaikat. Szintén tetszik nekünk a Hit dem hiphopos kitekintése, szkreccseléssel, vokoderes hangokkal.

És úgy egészében ilyen friss, plagizálástól mentes, sajátos hangvételű lemezt bármikor szívesen vesz kezébe az ember. A fülbemászó dallamokat élesen kritikus szövegek ellenpontozzák és mindenki megtalálhatja benne a neki szóló üzenetet, de az biztos, hogy nekünk az első öt számon belül mindig mosoly ült ki az arcunkra, amiért már önmagában megéri meghallgatni.

Greksa László