"Apa, te tényleg hülye vagy?"

A fiú csak nagy nehezen bírta, ha az apa miatt anyázták a lelátón, de azért körbeutazta vele az országot és egy kicsit a világot is. Az apa nem látta még a fiút tömegeket mozgatni, viszont beszélgetésünkben rendre megpróbálta az asztal alá dumálni.

Palotai Zsolt lemezlovast édesapjával, Palotai Károly olimpiai bajnok labdarúgóval, az első magyar sztárbíróval ültettük egy mikrofon elé. A fiúnak úgy tűnik, nincs túl jó véleménye a magyar partyközönségről, most mégis adott nekünk egy zenét - hallgasd meg a Palotai család külön bejáratú karácsonyi lemezét!

Hogyan lesz egy sikeres futballistából még sikeresebb játékvezető?

Palotai Károly: Ma már sehogy, de az én időmben még volt erre példa. Mikor abba kellett hagynom a futballt, én is előbb edzősködtem, gyerekkel foglalkoztam.

Zsolt, emlékszel még édesapád játékára?

PZS: A győri ETO-pályán gyakran voltam labdaszedő. Emlékszem a hangulatra, a szotyizó-magozó arcokra, a csörgő-zörgő zajra, a kontyos feleségek sikoltozására. Aztán meg arra, mikor súlyosan megsérült apám térde - tán azért is, mert az utóbbi időben egyébként nekem is. Játékvezetőként már jóval többször láttam, akkor minket is vitt apu a meccsekre. És hozott egyszer egy lemezt Liverpoolból, rajta, ahogy negyvenezer ember énekli teljesen tisztán a csapat indulóját.

Hogy viseltétek, ha beszóltak a játékvezetőnek?

PZS: Mi még gyerekek voltunk, tehát mi nem nagyon foglalkoztunk vele. Inkább anyánknak volt kellemetlen. Ő később emiatt el is maradt ezekről az utazásokról.

PK: Zsolt öccse, Laci volt a nagyobb csibész. Egy megyei derbi után - ahol a szurkolóktól kaptam hideget-meleget - megkérdezte: "Apa, te tényleg hülye vagy?"

Azért előfordultak komolyabb balhék is?

PZS: Pápán vártuk aput a kocsiban egy meccs után. Egyszer csak jön ki a stadionból, mögötte szinte zúg a tömeg. Édesanyám ült a volánnál, és eléggé megijedt. Indított, apa meg integetve futott utánunk, nagynehezen bepattant az autóba, és sikerült elszelelnünk. De azért szerettük ezeket az utakat, nem mellesleg így fiatalon bejártuk az egész országot.

És milyen volt egy hetvenes évekbeli sztárbíró családjában élni?

PZS: Nekünk abból akadt problémánk, hogy Palotai Károlyt, a volt focistát persze mindenki ismerte és szerette Győrben. Anyám kozmetikusüzletébe is könnyen eljutottak a városi pletykák. A szülők már akkor tudták, hogy rossz fát tettünk a tűzre, amikor még kezünkbe se került a fa.

PK: Később a katonaságnál, Hódmezővásárhelyen megtalálták miattam Zsoltot az ottani fradista társai. Egyébként is elég érzékeny gyerek volt.

PZS: Nem is értem, hogy bírta a fater a sok beszólást. Később, a hetvenes években egy Fradi-FC Bruges barátságos meccset vezetett, én meg véletlenül a Fradi-táborban ültem le. Egy ítélet nagyon nem tetszett a közönségnek, elkezdték szidni aput, mint a bokrot - nos, ez eléggé megviselt.