A januári 1-jei újévkezdést csak néhány évszázada fogadták el, őseink például feltehetően őszi vagy tavaszi évfordulót ünnepeltek. Az ünnephez kapcsolódó szokások abban a hitben gyökereznek, hogy az új évet annak utolsó és első napja határozza meg. Így aztán mindannyian igyekszünk kellemesen, szórakoztatóan eltölteni a szilveszter éjszakát, és hangos lármával, kolompolással űzni el a rosszat.
Kezdetét veszi hát az általános féktelenség, az év utolsó éjjelének kötelezően jól kell sikerülnie. A rohamra a hipermarketek is felkészülnek, decemberben átlagosan minden második vevő vásárol pezsgőt, és a szokásosnál tizenötször több virsli fogy.
Petárdákat természetesen hiába is keresünk a polcokon - egy éve, hogy a lakossági panaszok miatt betiltották őket -, ám olyan kis pirotechnikai eszközöket, mint a római gyertya, a tűzforgó, a röppentyű vagy a vezetőpálcás rakéta, nyugodt szívvel fellőhetünk szilveszter este 6-tól egészen reggel 6-ig.
A megőrülést az álarcok, jelmezek, konfettik és egyéb termékek hivatottak fokozni. Mintegy a Halloween utó- és a farsang előszeleként hódítanak a szörnypofák, a zizegő hangot szóró pillangóhajráfok és a sikolymaszkok. A konszolidáltabbak arany-kék-vörös csillámparókák vagy feltűnő kalapok, süvegek alá bújnak, a bátrabbak pedig cuki kis ördögszarvakkal spékelik az összhatást. Újabban a világító műanyag korona és varázspálca is befutott.
A zajkeltés iparággá fejlődött - hol van már az egyszerű papírtrombiták kora? A legkisebb és a legnagyobb trombitákat a vadiúj műanyag dudatalálmányok igyekeznek túlharsogni - ezeket már vízszintes irányban is fújhatjuk. A kísérletezők trombitaspray-vel is ijesztgethetnek, ha már unalomig nyújtogatták az anyósnyelvet, amely kis gurigaként kezdi, majd fújásra kitekeredik.