A nyitottság az nagyon fontos - interjú Snake Sedrickkel

Vágólapra másolva!
Snake Sedrick ötvenedik kiadványán van túl, amelyek az USA-tól Japánig jelentek meg, közülük néhány Tiesto kiadójánál is. A Tilth Music kiadó művészeti vezetője, lassan harmincadik kislemezüket adja ki, melyek számos válogatáslemezen, köztük az Amnesia, a Godskitchen Ibiza és a Global Underground válogatáslemezein is szerepeltek már. A magyar dj/producer exkluzív nagyinterjút adott, cikkünk végén cédéket sorsolunk!
Vágólapra másolva!

Hogyan jött a zenekészítés?
- 1996-ban édesapámtól megkaptam az első számítógépem, és ahogy elkezdtem játszani, észrevettem, hogy bizonyos játékoknak külön vannak a hangfájljai, és azokat meg lehetett hallgatni. Valamelyik újság demócédéjén találtam egy zeneszerkesztő programot, feltettem a gépre, arra is először mindenki néz bután, aztán ha elkezdi nyomkodni, akkor jönnek a hangok és a sikerélmények is. Azóta változott a világ, rengeteg új szoftver jött ki, és már ott tartunk, hogy aki az alapoktól kezdi és van tehetsége, az két-három év alatt igen jó zenésszé tudja képezni magát.

Megvannak a régi zenéid?
- A fiókomban persze, jó mélyen elrakva, mintegy száz-százötven, de mai szemmel nézve borzalmasak. Akkor még sokkal kezdetlegesebbek voltak a hangfájlok, a programok és a tudásom is. Mára odáig jutott a dolog, hogy virtuális szintikkel telepakolták a programokat, és manapság a legtöbb zene úgy készül, hogy a dobokon, cineken, tapsokon kívül minden szintivel készül, akár az ilyen susogások, vagy szélhangok, dallamok és háttérzörejek.

Az ember azt gondolná így látatlanban, hogy a magadfajta művészek nagyon sok szoftverrel és legfőképp hardverrel dolgoznak.
- Az a vicces, hogy külföldön is mindenki azt hiszi, hogy óriási gépparkkal dolgozom, pedig mindmáig egyetlen számítógépet használok egy sima hangkártyával. Semmi extra nincs, csak rá kell szánni az időt, hogy az ember tökéletesítse a hangzást és a saját hallását, és itt nem hetekről, hónapokról, hanem hosszú évekről beszélünk. A vassal, vagyis a hardverrel az a jó, azon nem kell szöszölni, hogy tiszta meg erőteljes legyen a hang, lenyomod, és úgy szól, ahogy kell, viszont ott is meg kell tanulni, mit mivel érdemes kombinálni, hogy jó és egyedi hangzást kapjunk. A szoftvernél akár órákig kell szűrni egy hangot, hogy dinamikusan és tisztán szóljon, és szerintem ez is a varázsa a szoftveres zenélésnek, mert ezt mindenki másképp csinálja, és ettől lesz egyedi hangzásod.

Mennyi idő alatt készítesz el egy számot?
- Változó, általában egy-két nap alatt összerakom a vázát, aztán pihenni hagyom, és ihlettől függően veszem elő. De akár két-három óra alatt is be lehet fejezni egyet, ha tényleg sok ötleted van. Az a jó, ha utána még hat-nyolc napig újrahallgatod, és finomítasz mindig valamit, mondjuk a negyvenötödik hangszer hangerejét egy decibellel leveszed, vagy máshol vágod a mélyet. Ezektől az apróságoktól fog aztán igazán jól szólni.

Mikor érzed, hogy az adott trekk már készen van?
- Igazából soha, de egyszer csak le kell tenni a pontot a mondat végére. Soha nincs kész egy zene, mert mindig lehet valamit jobbá tenni rajta, de egy idő után már az ember elég jónak érzi, és nem szöszöl vele tovább. Aztán van, amikor a kiadó azt mondja, hogy ez vagy az még nem jó, és újra elő kell venni, szerencsére ez mostanában nem fordul már elő, de akkor az már inkább nyűg, és morcos leszek tőle.

Kinek mutatod meg a friss zenéidet? Van-e valami szűrőd?
- Nyilvánvaló, hogy a horgász is a horgásznak mondja el a nagy fogást és a jó hírt, így én is a producer ismerőseimnek és barátaimnak mutatom meg. Tőlük aztán kapok hideget és meleget is, de bármennyire is tutinak érzek egy számot, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik. Teljesen szubjektív az értékelés, egy idő után a hangszerek összahangja és tisztasága már nem kérdés, a kérdés inkább az, hogy a zenébe épített téma hogyan fogja meg a hallgatót, vagy megfogja-e egyáltalán. De teljesen korosztályfüggő is, édesapám ötvenhat éves, de a dallamos house vagy progressziv zenéket úgy fogyasztja, mint a cukrot. A jó zene szerintem stílustól függetlenül kortalan.

Mennyire követed az aktuális trendeket?
- Aki igazán sikeres akar lenni, annak követnie kell, persze lehet árral szemben is úszni, de annyira nem érdemes. A trendet a dj-k 90%-a követi, és a hallgatók is őket fogják. Minél hosszabb ideig lesz szem előtt egy divatirányzat, annál többen fogják hallgatni, és végül nagy valószínűséggel az addig érdektelen embert is megfogja.

Neked mennyire egységes az eddigi munkásságod?
- Egy ideig csak egy stílust csináltam, a progresszív house-t. Néhányan a mai napig azt várják tőlem, de változtam én is és a világ is. A jelenlegi munkásságomat két részre bontanám, de az új zenéimet jobbnak érzem a régieknél.

A te stílusod is eléggé behatárolhatatlan: house, tech-house, trance, elektró, az egyetlen közös talán a progresszív hangzás...
- Most nekem ez egy kicsit probléma is, jelenleg tényleg széles skálán mozgok hangzásban, de ugyanolyan név alatt csinálom. Azt szeretném, hogy a Snake Sedrick névhez nagyon sok ember kössön jó zenéket, és azok is ismerjék, akik a dallamosabb vagy esetleg a keményebb, tech-house-osabb hangzást szeretik. Egy embernek több oldala és hangulata van, éppen ezért a nyitottság az nagyon fontos tényező, és a hallgatónak érdemes rászánni az időt, hogy megismerje egy alkotó minden újabb arcát. Éppen emiatt gondolom, hogy nem szükséges több nevet választanom, hanem elég egy is.

Ilyen szempontból van különbség otthoni és partyn való zenehallgatás között?
- Bulin arról van szó, hogy az adott hangulatot hogyan lehet jobban fokozni, és dj-ként úgy látom, hogy a szórakozóhelyeken inkább a keményebb zenék szólnak, és a dallamosabb muzsikák inkább kiszorultak. Ez szerintem kár, mert a buli vége felé, mondjuk öt körül, ha tudod, hogy hatkor zárnak, sokkal jobb egy dallamos levezető szett. Persze kell a kattogás és a zörgetés is, de egy bulinak legyen eleje-közepe-vége, és sok helyen nincs befejezve az este. Ha egyszer lesz egy saját klubom, akkor ott nem így fog működni.

Tervbe van véve?
- Nagyon nagy álom, ha nem is saját klub, de egy szórakozóhely életébe belefolyni. Sok helyen a vezetőség nem ért ahhoz, amit csinál, épp ezért a menedzselés része érdekel, például a fellépők és line-up összeállítása és meghatározása, a hangtechnika belövése és hasonlók.

Vidéken vagy Budapesten csinálnál klubot?
- Igazából inkább vidéken, már csak hangulat miatt is, Budapest annyira telített, hogy nagyon újat se lehet mutatni, és egy új klub is csak hatalmas reklámmal tud elindulni és fennmaradni. Ráadásul egy ilyen munka hatalmas időráfordítással jár, de nekem még mindig első a dj-zés és producerkedés.

Hogyan kerültél a Tilth Music-hoz mint művészeti vezető?
- Péter, egy szlovák barátom alapította a kiadót, de a munka oroszlánrésze az enyém. Picit elegem lett abból, hogy más kiadóknál dolgozó emberek hülyének néznek...

Hogyan?
- Nem fizetnek, nem informálnak. Például felkerülsz egy mixcédére, egyértelmű volt egy ideig, hogy kapnod kell belőle néhány példányt, vannak, akik hosszas könyörgések árán küldenek csak. Legutóbb egy barátomnak kijött egy albuma, elég jó helyen volt az eladási listákon, jobban szerepelt, mint egy Dave Seaman-album, mire küldött neki a kiadó egy mínusz ezer fontos számlát, hogy ennyire veszteséges volt a kiadvány. Sajnos sok a csaló és kókler ebben a szakmában is.

Mindezek ellenére próbálkozol még nagy kiadónál megjelentetni saját zenét?
- A reklám miatt megéri, de nagy kiadó és nagy kiadó között is van különbség, Van, amikor a nagy kiadó is gyatra munkát végez, máskor pedig pozitívan csalódik az ember. Nagyon összetett a kérdés, ezeket a dolgokat csak az tudja, aki ebben él és mozog.