Csak semmi funky!

Vágólapra másolva!
A Loopus in Fabula által alapitott és vezetett Fabula Records negyedik kiadványa, a két Loopus-albumot követő Ultrapop válogatás második része látott napvilágot nemrégiben. Finn psytrance a stilus olasz hősétől, azaz Loopus in Fabula és barátai következnek; egyúttal Kétsörmegegyfeles kollega és odamondós kritikái is visszatérnek a képernyőre! A Psylife ajánlója.
Vágólapra másolva!

Elvileg mindenki tudja, ki az a Matteo di Loopus in Fabula. Nem új motoros, hanem régi, bár stílszerűbb lenne a "régi mopedes" kifejezés, hiszen olasz, az Etnica mellett az első olasz goás. Eleinte nagyon szeleburdi psytrance-t nyomott, már akkor is funkys, inkább a perifériára szoruló, szélsőséges ötleteket valóra váltó művészként, akivé végül vált.

Először dzsessz-zenekarban szaxofonozott, miközben az egyetemen filozófiát hallgatott; a kettő bőven elég volt ahhoz, hogy egy ízig-vérig pszichedelikus műfaj úttörőjévé váljon - amit ma suomi saundi-nak hívunk (általában a finn zenére mondják, de jelen esetben a finn psytrance-ről van szó, amit akkoriban, a '90-es években forest trance-nek hívtak, de ma a forest trance-t mondják teljesen másra). Loopus in Fabula ehhez a műfajhoz kívülállóként, vagyis olaszként rengeteget hozzáadott annak idején.

Mára kissé lenyugodva, az egészből szinte csak a funkyt megtartva nagyjából prog-suomi zenét produkál, gyűjt és játszik olyan helyeken például, mint a Rainbow Serpent, azaz Ausztrália nagy januári fesztiválja, a szigetország legnagyobb psycho-eseménye, mely a portugál Boom és a brazil Universo Paralello vetélytársa lehetne, ha Ausztrália nem lenne mindentől olyan rohadt messze.

Elméletben mégsincs olyan messze Ausztrália és Finnország, tekintve például a Psy-Harmonics (ausztrál) és az Exogenic (finn) kiadók egyedi zenei rokonságát, melyek igen laza pórázra engedett művészi tevékenységre engednek következtetni, és azon a messzi ponton találkoznak is... Ebbe a csinos flörtbe kontárkodik bele az olasz Matteo, aki folyton utazik, játszik, kollaborál, fejleszti a stílust.

Talán kissé elfogult lesz ez a kritika megint, mert idén tavaszal vendégemként tisztelhettem Matteot egy hétre, és volt alkalmam megtapasztalni, hogy kissé kifelé jön a psyból és befelé a funkyba, pláne, ha összehasonlítjuk az Ultrapop 1-et a második résszel: kevesebb az elszállás, a nonszensz abban, amit most összegyűjtött, és sokkal inkább a funky dominál. Ezzel egyébként nincs baj, abban az esetben, ha balanszban vannak a zenék, de véleményem szerint ez már túl funky. Persze én pár évvel fiatalabb vagyok, és lehet, hogy ha most öt év múlva lenne, teljesen más cikket írnék.

A teljes, részletes lemezajánlót itt olvashatod el!

Psylife

http://www.youtube.com/v/uZvaqs5zOmY&hl=en&fs=1

Loopus in Fabula dj-szett