ORIGO24 órakomment.huvidea[freemail]iWiW

[origo] Post-it> !ALROVAT_NEVE

Védett állataink

--2010. 10. 04., 14:17Utolsó módosítás: 2010. 10. 05., 10:23
eszközök:

Október negyedike az állatok világnapja. Alkalmas pillanat arra, hogy felszólaljunk az állatok jogaiért és arra is, hogy megmutassuk, nem egy kötelezően letudni való kör az [origo]  újságírói számára ez a nap. Összeállításunkból kiderül, hogy a szerkesztőség tagjai milyen állatokkal veszik magukat körbe, túl az Infoparkon. Teknős, nyúl, macska, kutya, pinty és bebázódott hernyó az [origo] bárkáján.

Forrás: [origo]

Melocco Anna (Postr, szerkesztő)
Rozi bő egy éve nyekergett ki egy autó alól, mocskosan, csapzottan, betegen és nagyon aprón. Az állatorvoshoz menet belehányt a kapucnimba, és amikor ezen is elfogódottan nevetgéltem, egyértelmű volt, hogy együtt maradunk. Minden nap meghatódom a szőrös fején és azon, hogy macska létére nem szedi szét a bútorokat, nem dagaszt, viszont őrülten dorombol és előszeretettel alszik a vállamon már az első nap óta. Egyre jobban hasonlít rám, a kiszámíthatatlanságában, a szeretetkitöréseiben, a meglepetésszerűen egy területre hízásaiban egyaránt. Néha megsértődünk egymásra, de nincs olyan este, hogy haraggal válnánk el, ugyanis meglehetősen jólneveltek vagyunk. Szóval lett egy Rozim. Elég jó móka.

 

Forrás: [origo]

Dr. Gergely Zsófia (Hírek, újságíró)
Lassan nyolc éve hallgatom a mások számára bizonyára megunhatatlan poénkodást pörköltről, vadasról, zsemlegombóc köretről - mióta csak a Nyúl megérkezett. Az emberek jelentős része ugyanis nem bírja megállni, hogy ne említsen egy jó receptet, jobb esetben gyerekkori húsvéti emlékeit, esetleg a Gyalog galopp híres vérnyúl-jelenetét, amikor kiderül, hogy egy nyuszival lakom együtt. Én pedig már el sem kezdem magyarázni, hogy ez kábé annak felel meg, mintha én az ő Morzsija/Cirmije feltálalásával szórakoztatnám. Úgysem értheti, hiszen én sem tudtam, mennyire lehet kötődni ehhez a kétkilós, lógó fülű, bundás lényhez. Más, mint egy kutya, nem hűséges, és hízelegni sem tud, mint egy macska. Nincs egy hangja sem, mégis annyira jelen van. Az ő naprendszerének középpontjában csakis én és a Nagy Szürke (a hűtőszekrény) állunk, lobogó füllel folyton körülöttünk ugrál. Imád enni és a pöttyös labdájával labdázni, de utál kocsiban utazni. Hátat fordítva tud duzzogni, mint egy gyerek, de az állatorvosnál bezzeg tapad, hiszen ott én vagyok a biztos pont. Már háromszor diagnosztizáltak nála végzetes betegséget, de úgy tűnik, ez őt nem zavarja. Szerintem egyszerűen csak tudja, mennyire szükség van rá. Hogy én még ennyi idő után is rácsodálkozhassak, hogy egy nyúl a legnagyobb természetességgel ücsörög a kanapén, és úgy néz, mint aki mindent ért.

 

Forrás: [origo]

Kalmár Csaba (tévérovat, rovatvezető)
A teknőst nem kell levinni esőben, fagyban, szélviharban, mint egy kutyát, nem kell szanaszét hagyott szőrt takarítani miatta, mint egy macska után, nem ébreszt fel a délutáni szieszta közepén, mint egy rikácsoló papagáj, füttyögő madár, hajnali háromkor nem áll neki használni a mókuskereket, és nem pörög fel éjjel, mint egy nappal amúgy sokat alvó hörcsög. A teknősnek jelleme van, nem úgy, mint egy halnak, és a szaga sem olyan erős, mint az egérnek. A teknős nem követelőzik, elvan, minden hibáddal együtt elfogad, nem akar megváltoztatni. Csendes barát, és még emóciókat is látni rajta - főleg akkor, ha kedvencével, egy cafat nyers hallal közeledsz felé. A tágas akvaterráriumban vígan úszkáló, kislámpa alatt napozó, gond nélkül élő teknősöket pedig megnyugtató elnézni, sokszor szórakoztatóbbak, mint a mellé tett tévékészülék, hatvan csatornájával együtt.

 

Forrás: [origo]

Molnár Orsolya (Tudomány, szerkesztő)
Pötyi egészen véletlenül, egy kutyaárverésről került hozzánk. Külföldre akarták kivinni 54 másik kölyökkutyával együtt, ám a határőrök elkobozták a kiskutyákat. Egy riadt kis dalmata volt az első tétel, de nehezen akart beindulni a licitálás, és ő senkinek sem kellett. Azt hiszem, ebből már sejthető a folytatás... Bár csak nézelődni mentünk, végül egy büdös, piszkos kiskutyával tértünk haza. Ő volt az első kutyánk, és nagyon hamar belopta magát az egész család és a sziámi macskánk szívébe. Imádta az embereket, nagyszüleim mellett éveken át terápiás szolgálatot látott el. A macskákért rajongott, állandóan tisztogatta őket, és bármikor nyugodtan beleehettek a vacsorájába. Több mint 13 évig élt velünk, és csak amikor elment, akkor jöttünk rá igazán, hogy mennyire a család részévé vált.

 

Forrás: [origo]

Féjja Zsolt (autórovat, rovatvezető)
Van néhány lenyűgözően tökéletes állat, amilyen a pók, a cápa vagy a macska. Lakásban, üvegedényen kívül utóbbi tartható leginkább, ezért előző, 16 évesen örök álomra szenderült Bagira cicám után ismét egy macska került hozzám. A brit kék típusú kandúr Pol von Orchideenwaldként született, ám a családi hierarchia megtartása érdekében - egy kis rádióban éjjel felcsendülő nóta után - a kevésbé nemesi hangzású Slonek névre kereszteltem.
A célt nem sikerült elérnem ezzel az egyszerű módszerrel. Bár kettőnk közül biológiailag már csak én vagyok férfi, Slonek az úr. Barátnőm és barátaim mindig megemlítik, hogy ha háziállatnak nem válik be, tömegpusztító fegyverként remekül alkalmazható. Ha olyan kedve van, hét és fél kilós testével békésen fekszik széken, kanapén, padlón, ablakpárkányon vagy bárhol, néha - látszólag - az élettel összeegyeztethetetlen pozíciókban. Olykor meg is lehet simogatni, esetenként együtt nézzük a tévét, előfordul, hogy amolyan bújós cicának tűnik (barátnőm és barátaim ilyenkor figyelemelterelésre gyanakodnak, és a szokásosnál is óvatosabbak). Máskor négy lábbal fog pozíciót a vádlimon, közben pedig borzasztó állkapcsával harapdál - de nyilván szeret, hiszen némi vérnyomot hagyva rajtam hamar elenged, ha üvöltök. 

 

Forrás: [origo]

Ostyáni János (Fotó)
Luna immár öt éve lakik velem. Furcsa az élet, mert korábban sosem szerettem a lapos orrú kutyákat. A palotapincsiket kimondottan visszataszítónak tartottam, mára persze jócskán megváltozott a véleményem.
A mopsz az egyik legrégebbi, változatlan formában fennmaradt kutyafajta, ezért fajtajellemzői kimondottan határozottak, mondhatjuk, hogy alapjellemre minden mopsz egyforma. Megközelítőleg kétezer éve tenyésztik, mindig is társasági kutya volt, ezért az ember-háziállat hierarchiában valahol félúton helyezkedik el. Legyünk őszinték, a mopsz szellemi képességei korlátozottak, ám aki ezt a fajtát választja, úgysem agilityzni fog vele. Nevelése mégis egyszerű, engedelmességre, alap vezényszavakra könnyen megtanítható, ugyanis étellel bármire rávehető. Ha celofánzörgést hall, vagy látja, hogy valaki eszik, akkor borzasztó hitelesen adja elő az éheztetett sanyarú sorsú háziállatot, de nem szabad neki bedőlni, hatalmas színész. Minden épeszű állat addig eszik, amíg jól nem lakik, ellentétben a mopsszal, aki addig, míg ételt lát, de leginkább kipukkadásig. Belőle nagyon könnyű gömb alakú kutyát csinálni. Karbantartása egy kicsit macerás, ráncait és fülét sűrűn kell tisztítani, de ha erre és a körömvágásra odafigyelek, akkor egészségügyi probléma nem jöhet szóba. Az együttélés csak annyira nehéz vele, mint bárki mással, nem horkol jobban, nem pukizik többet, mint egy kollégiumi lakótárs. Az egyetlen kevésbé előnyös tulajdonsága, hogy egész évben vedlik, hetente képes egy másik kutyára való szőrt termelni. Hihetetlenül társasági lény, aki nem szeret egyedül lenni, és mindig láb alatt van. Az évek során kialakult egy olyan képessége, hogy képes  ugyan bárkit elgáncsolni, de nem lehet rálépni. Igazi minden lében kanál.
Időnként hihetetlenül emberszerűen viselkedik, tud vigyorogni, és határozottan kétségbeesett arcot vágni. Azért senkinek ne legyenek kétségei, bármilyen hatásos a mimikája, a mopsz kutya, akárhogy néz is ki. Koldul, megszökik, ás, szeret autózni, ugat, hízeleg, segget szagol, de mindezt roppant viccesen.

 

Forrás: [origo]

Kovács Áron (Itthon, szerkesztő)
A kutyások azt állítják, hogy a macskák csak a helyhez meg az ennivalóhoz ragaszkodnak, nem az emberhez. Ez nem igaz. A mi macskánk, Kics nem csak a kaja miatt van velünk, hanem kifejezetten szeret minket (persze mi is őt!): ahogy hazaérünk, jön és odabújik, az ölünkbe - vagy a könyvek, papírok közepébe - ül, a nedves orrát hozzánk dörgöli, akkor is, ha tele van a tálja. Egyszerűen igényli, hogy velünk legyen, része legyen az életünknek. Persze a macskák akaratos állatok, nem hunyászkodnak meg! Ha Kics hajnali négykor úgy dönt, ki akar menni, akkor el is éri a célját, változatos technikákat fejlesztett ki arra, hogy felébresszen bennünket. De hát végül is nem szobacica: pincelakó volt, mielőtt beköltözött hozzánk, időnként ki kell mennie ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.

 

Forrás: [origo]

Straub Ádám (Techbázis, szerkesztő)

Kutyát csak kertes házban tartanék, de törpenyúllal és ékszerteknőssel lakásban is jól kijövök némi összeszokást követően, hiszen egyik sem ugat, és nem ürítenek a szoba közepére sem.

Bár teknőst pár ezer forintért meg lehet venni, és tartása sem túl költséges (fagyasztott hal, szúnyoglárva stb.), a tartásához szükséges akvaterrárium legalább ötvenezer forintba kerül, és ajánlott vízszűrőt is venni hozzá. Noha egy ilyen hüllővel nem igazán lehet játszani, egy halnál jóval okosabbak, hiszen a teknősök megismernek, és odajönnek hozzám, amikor etetem, vagy csak nézegetem őket.

Ahogy a teknősöket, a nyulaimat sem vásároltam, hanem mástól vettem át őket. Bátorra, a lógó fülű nyúlra eredetileg csak vigyázni kellett volna, de azóta is együtt lakunk, bár később lett neki egy oroszlánfejű barátnője is. Erre persze csak azért volt lehetőség, mert ivartalanítva lesz, egyébként heteken belül egy kisebb falka lepte volna el a lakást. A nyuszik szobatiszták, s bár nem ugatnak, azért néha hajnalban olyan hangerővel tudják rázni a rácsukat, hogy lehetetlen nem felébredni és megetetni őket. Persze utána  úgy is olyan ártatlanul néznek az emberre, hogy képtelen vagyok megdorgálni őket.

 

Forrás: [origo]

Horváth Nóra (Videa, szerkesztő)
Soha életemben nem akartam kis testű kan kutyát, de amikor a testvérem szálkás szőrű tacskója vemhes lett, akkor eltűnődtem, hogy talán örökbe fogadok egy kis szukát. Amikor a tacsi szült négy kant, ezt égi jelnek vettem, és nem is foglalkoztam többet a kérdéssel, azonban pár nap múlva feltűnt, hogy a legkisebbet módszeresen szadizzák a tesók, így párszor segítettem rajta. Néhány életmentő akció után egyszer csak feltűnt, hogy bárhova megyek a kertben, egy tengerimalac méretű tacskó fityeg a nyomomban. 3 évvel később sok-sok magányos óra és egyedül töltött kutyahétköznap után végül felkerekedtem és szereztem egy társalkodó hölgyet a magányos tacskónak. Ekkor tudatosult bennem a tény: az embernek vagy van egy magányos kutyája, vagy van egynél több boldog ebe.

 

Forrás: [origo]

Pálinkás Szűts Róbert (felelős szerkesztő)
Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Bálint Ágnes Szeleburdi család című könyve, ezért amióta kevesen szólnak bele az életembe, mindig volt állat a közelemben. Jött kutya menhelyről, teknős, pinty, egér és hörcsög állatkereskedésekből, macskák innen-onnan. Most egy kutya, egy teknős, két pinty, egy egér és Sanyi, a múlt héten bebábozódott hernyó lakik velünk egy háztartásban (Ildi és én, plusz a három gyerek) és ad napi és heti többszöri elfoglaltságot. Gyerekeink szerencsésebbek, mint a mesében a Belvizyéké: amikor valamilyen állatot szerettek volna tartani, általában engedtünk a kérésüknek. Két ügyben sikerült megkeményíteni a szívünket a feleségemmel: a középső gyerek nem tudta elérni, hogy legyen egy törpemalac is a lakásban (érv: meggyilkolják egymást a kutyával), és a nyáron talált, azóta internetszerte népszerűvé vált Rustyt, Dalmácia legszebb cicáját nem engedtük be az ingatlanba (érv: csorbulnának a már ott élők, az egerek és a kutya megszerzett jogai).
Bosco kutya három éve, háromhetes korában került hozzánk. A törpespicc amennyire cuki, annyira hangos, és amilyen kicsi (nagyon), olyan szinten képes terrorizálni a számára idegen környezetet. A járókelők támadásnak hiszik a folyamatos ugatását, holott Bosco csak beszélget velük: megdicséri nadrágjuk szabását, zakójuk finom reverjét, és figyelmezteti őket arra, hogy sokkal egyenesebben is lehet sétálni az utcán. A hajtipajtis Sinya szerint barnaingeseket megszégyenítő módon tudja alakiztatni a Király utca gyalogosait, ha éppen megállunk a pajta előtt beszélgetni.
Állatok nélkül nyilván lehet élni. Velük viszont sokkal szórakoztatóbb.

 

Forrás: [origo]

Sipos Géza (OzoneNetwork, szerkesztő)
Kicsit fantáziátlan a neve, miután a testvére, Frakk, a bátor az első adandó alkalommal megszökött a költözésünk után. Meglehetősen gyáva, kizárólag a szigorú tekintetre építi elrettentési taktikáját. Őstehetség a kartondobozok felaprításában és a ruháspolcok mögé történő fészeképítésben, és könyörtelenül érvényesíti a saját akaratát bárkivel szemben, bár azt nem mondhatom, hogy nem válogat az eszközökben. Ajándékba kaptuk, és most már lehetetlen kitúrni a lakásból, illetve bármilyen olyan térbeli pontról, amit nyugvóhelyként kiszemelt magának. Elszánt diplomata. Rövid szőrű sziámi. Szerénke.

eszközök:
RSSHírlevélÍrjon nekünk!ArchívumMédiaajánlatImpresszumAdatkezelési Szabályzat
ORIGOOK.huiWiW[freemail]VideaAz ORIGO kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva