Nem kell célszemély a munkahelyi diszkriminációhoz

Nem kell azonosítható sértett ahhoz, hogy megvalósuljon a hátrányos megkülönböztetés. Már elég, ha a munkaadó a felvételi folyamatban általánosan kijelenti, hogy nem vesz fel bizonyos etnikai származású munkavállalókat - mondta ki a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság. Az ügy háttere: egy belga cég vezetője kijelentette, nem vesz fel bevándorlókat garázskapu-szerelői posztra, mert ügyfeleik nem engednék be őket lakásukba. 

A konkrét ügy a Feryn nevű, garázskapuk beépítésére szakosodott belga társasághoz kötődik. Az esélyegyenlőségi központ a belga munkaügyi bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy a Feryn hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politikát folytat. Álláspontját e vállalkozás igazgatójának nyilvános kijelentéseire alapozta, miszerint vállalata beszerelő munkásokat keres, ám nem vehet fel bizonyos etnikai származású munkavállalókat ("bevándorlókat"), mivel az ügyfelek nem kívánják őket a munkák időtartamára otthonukba beengedni.

Diszkrimináció, ha nincs azonosítható sértett?

Az Európai Bíróságnak lényegében arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy egy munkaadónak a felvételi eljárás keretében tett ilyen, nyilvános kijelentései hátrányos megkülönböztetést valósítanak-e meg, amennyiben nincs olyan azonosítható sértett személy, aki azt állítaná, hogy e hátrányos megkülönböztetés áldozatává vált.

Az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy az azonosítható sértett személy hiánya nem vezethet a hátrányos megkülönböztetés hiányának megállapításához. A társadalmi integrációt szolgáló munkaerőpiaci feltételek ugyanis nehezen valósíthatók meg, ha kizárólag egy visszautasított jelölt kezdeményezhet eljárást a munkáltatóval szemben a hátrányos megkülönböztetés miatt. Továbbá - folytatódik az okfejtés - az ilyen kijelentések alkalmasak arra, hogy egyes jelölteket komolyan visszatartsanak jelentkezésük benyújtásától. Az ilyen kijelentések tehát a munkaerő-felvétel során alkalmazott közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg.