Elfogynak az emberek Bulgáriából

Belgrádban fél napig vártunk a jószerencsére, aminek segítségével eljutottunk Szófiába. Fontos volt, hogy még szombat este odaérjünk, mert Bulgária konzuljával megbeszélt találkozók volt. Késő este a szófiai NDK tér mögötti büfében próbáltuk éhségünket csillapítani, amikor egy piros rendszámos diplomata autó jelent meg. Hátizsákjainkat bepakoltuk a csomagtartóba és meg sem álltunk a nagykövetség épületéig. Ott beszélgettünk Gárdos Bélával, Magyarország szófiai konzulával.

Mivel foglalkozik itt Szófiában?
Konzul vagyok 2003 szeptembere óta. Azóta itt élek.

Bulgária előtt volt máshol is Magyarország konzulja?
Igen. 1998 augusztusában egy pályázattal mentem ki Belgrádba konzulnak a feleségemmel és három gyerekemmel. Az 1999-es NATO bombázást is ott éltem át.

Hogy lesz valakiből konzul?
Annak idején nem akartam katona lenni, így pályáztam a Külügyminisztériumba. Felsőfokú bulgár nyelvtudásom volt, ami akkoriban sem volt jellemző Magyarországon, tehát egy párkörös felvételi vizsga és a nyelvvizsga bizonyítvány bemutatása után felvételt nyertem. A Területi Főosztályon dolgoztam, ahol politikai kérdésekkel foglalkoztam, elsősorban Boszniát illetően. Velem szemben ült egy kollégám, ő Szerbia ügyeit kezelte. Ahogy az lenni szokott, a minisztériumban hirdették a pályázatokat a megüresedett állomáshelyekre. A munkatársam jelentkezett egy ilyen hirdetésre belgrádi konzulnak. Meg is nyerte, de időközben megnövekedtek a jogi elvárások, és konzuli szakvizsgára lett szükség a pozíció betöltéséhez. A munkatársam visszamondta az állást, és kiírták a pótpályázatot. Kérdeztem az akkori főnökömet, mit szólna hozzá, ha pályáznék. - Az strapás dolog, nem voltál még konzul... ilyen politikai körülmények között Belgrádba menni nem kifizetődő - próbált lebeszélni. Végül mégis pályáztam, és legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem. 1998. augusztus 11-én vonatra ültem a Keletiben, majd nyolc és fél óra vonatozás után megérkeztem Belgrádba.

Nehéz manapság konzulnak lenni Bulgáriában?
A bulgárokban van egyfajta "Nehogy már te megmondd nekem, mi a jó!" dac. Ez sokszor megnehezítette a munkám, pedig csak jó szándék volt bennem. Mi magyarok már túl vagyunk ezeken a dolgokon, van tapasztaltatunk. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy különösebben rossz tapasztalatom nincs Bulgáriával kapcsolatban.

Véleménye szerint milyenek a bulgár emberek?
Az emberek alapvetően nagyon kedvesek. Az ötszáz éves török uralom meghatározó volt a bolgár társadalmi tudat alakulásában, ami az elmúlt generációkon keresztül a mai közemberek életében is érezhető. Ha azt mondjuk egy embernek, innentől kezdve demokrácia és szabadság van, az azt is jelenti, hogy mostantól saját magadért vagy felelős. Ezek az emberek, akik megszokták, hogy egész életükben megmondták nekik, hogy ezt meg ezt kell csinálniuk, ehhez nehezen tudnak alkalmazkodni. Ahhoz, hogy Bulgária valóban európai társadalom legyen, még nagyon sokat kell tanulnia.

Nagy a társadalmi szolidaritás. Ami Magyarországon a nyolcvanas évek második fele, kilencvenes évek eleje volt, az van Bulgáriában most. Erősek a családon belüli kapcsolatok; ha elveszti valaki a munkáját, mindig van egy rokon, egy barát, aki befogadja, munkát tud adni. Emiatt nem nagyon látni kéregetőket, hajléktalanokat.

Rengeteg fiatal értelmiségi költözött külföldre az elmúlt időben. Innen még ma is úgy mennek el az emberek, hogy többet nem akarnak visszajönni. Ez nagy tragédia Bulgária számára, mert nincs, aki húzza az országot. Elfogytak az emberek, a Trák alföld gazdag mezőgazdasági területei parlagon állnak, a török határ melletti szőlővidéken kezdik felvásárolni a szőlőt a külföldi - holland és francia - befektetők és új fajtákat telepítenek. Az ország a világ egyik legnagyobb minőségi dohánytermelője, a földek a Rodope déli oldalán találhatók. A termelés időigényes kézimunkával folyik, amit nagyrészt a török kisebbség vitt. Az elbulgárosodás idején nagyjából ötszázezer török lakos vándorolt ki, ezzel veszélybe sodorva az ipart. Azóta a termelés nagyjából helyre állt, de nincs ki átvegye az öregek munkáját. Az országban van egy nagyjából egymilliós török és egy roma kisebbség.

A kisebbségi kérdést hogyan kezelik itt?
2003-ban jött létre egy szélsőséges párt, amely a kemény roma- és törökellenes vonalat képviselnek. Szófiában egy héttel a budapesti előtt volt a melegek felvonulása, itt is nagy balhét csináltak körülötte, de azért nem akkorát mint otthon. Bulgáriában pár száz magyar él, egy részük valamilyen családi kötelék kapcsán. Jellemző, hogy a szülők, nagyszülők valamiért Magyarországra mentek, családot alapítottak, majd a mostani leszármazottak visszajöttek az ősök hazájába. Kevesebben élnek Bulgáriában a munkájuk miatt. Ezek a magyarok jellemzően a fiatalabb generációból való értelmiségiek, akiket különböző multicégek küldenek ki, mondván, jobban megértik, hogy mennek a dolgok errefelé, mint egy nyugat-európai.

Milyen az életszínvonal?
Az árak hasonlók, mint Magyarországon, de a fizetések sokkal alacsonyabbak, az emberek viszont kevesebbet panaszkodnak emiatt. Inkább keresnek mellékállást, hogy valami plusz jövedelemhez jussanak. Szófiában egy metróvonal van, nagyjából elég is a közel kétmillió lakosnak.

Turizmus?
Megint egyre többen jönnek. Tavaly nagyjából százhúszezer magyar látogatott Bulgáriába, ebből hetven-nyolcvanezren csak átutazóban voltak Török- és Görögország felé. Idén ez a szám el fogja érni az ötvenezret, de még mindig elmarad a hetvenes, nyolcvanas évek átlagától, amikor csak ide lehetett jönni, azóta lehet máshova is. Érdekes, hogy csehek, lengyelek, szlovákok nagyon nagy számban jönnek. A bulgár tengerpart ma már nem az olcsóságáról híres. Az árak egy kategóriában vannak a horvát és a görög nyaralóhelyek tarifáival, néha magasabbak is, viszont itt is ráálltak a minőségi szolgáltatásra, így az idelátogató tiszta, kényelmes pihenést választ magának. Nagyon szeretik a külföldiek, hogy a bolti árakhoz képest meglepően alacsonyak az éttermi árak.

Ön mit szeret itt a legjobban?
Bulgária nagyon kedves, élhető ország, de én munkám miatt élek itt. Örömet okoz a munkám, de az a jó, ha kevés van belőle, mert az azt jelenti, hogy nem loptak el magyartól autót, nem ütött el senkit villamos, senki nem hagyta el az iratait. Öt évig tartó munka volt, hogy egy Bulgáriában elítélt magyart sikerült feltételesen szabadlábra helyezni, és hazamehetett Magyarországra.

Mindig csodáltam a horgászokat, hogy képesek órákat ülni és várni. Most a kislányommal mi is átmentünk horgászba. Nagyon jó itt Bulgáriában horgászni, mert rengeteg szép hely van. Van, amikor fogunk halat, de legtöbbször nem. Egy ilyen horgászat alkalmával sikerült egy négy és fél kilós tokhalat megfognom, amin én csodálkoztam a legjobban.

Mi az, amit nem kedvel?
Nem szeretem a butaságot. A magyar butaság és a bulgár butaság között nincs különbség. A feleségem, aki bulgár származású, sokkal előbb kibukott, ő már tavaly szívesen ment volna. Más megélni, hogy elszármazol valahonnan, élsz valahol jobb, nem csak anyagilag jobb körülmények között, majd a saját hazádba visszamész húsz év után, ráadásul segítő szándékkal, és szembesülsz a saját néped korlátaival.

Mitől hangos a közélet mostanában?
Felkavarta a közéletet, hogy Brüsszel a Felzárkózási Alapból biztosított támogatásokat zárolta a korrupció miatt. A mezőgazdasági vállalkozások pénzeit a bankok saját tőkéből finanszírozták, míg az Unió fizet, ez viszont most nem fog megtörténni egy ideig. A hét elején összeülnek a bankok, hogy megfelelő megoldást találjanak a probléma kezelésére. Jelenleg mindenki egymásra mutogat.

A másik nagy port kavaró kérdés a listás választási rendszer eltörlése. Egy év múlva, jövő májusban lesznek a választások, és a választópolgárok többsége inkább jelöltekre adná le a voksát. A parlamentben ülő pártok viszont szeretnék megtartani a jelenlegi rendszert. Nyílván jobb esélyekkel indulnak, ha a listán a pártelnökre, három helyettesére és egy népszerű színészre lehet x-et írni, viszont nem lehet tudni, valójában ki foglal helyet majd a kormányban.

A családja itt él önnel?
Amikor 1998-ban Belgrádba mentünk, a fiam tizenkettő, az idősebbik lányom, Márti tizenhat, a fiatalabbik pedig kétéves volt. Kinn tartózkodásunk alatt a gyerekek iskolába jártak, Márti le is érettségizett, majd beiratkozott az egyetemre, és végül Belgrádban is maradt, ott ment férjhez. A fiam a belgrádi francia iskolába járt. Amikor 2003 szeptemberében Szófiába jöttünk, harmadéves gimnazista volt, és azt mondta, neki fontos a magyar iskola, nem akar velünk kiköltözni, tehát most hárman vagyunk itt. A lányom itt kezdte el a bulgár iskolát, neki az anyanyelve bulgár, az apanyelve magyar.

Meddig marad Szófiában? Mi lesz utána?
Szeptemberben jár le a mandátumom. Jó volt Bulgáriában, de elég volt. A kislányomnak is illene most már magyar iskolába is járnia. Már ő is nagyon várja, hogy menjünk, pedig majdnem minden barátja itt van, az otthoni osztályába csak három hónapot járt.

Vissza fog menni Bulgáriába?
Rengeteg dolog köt ide: családi kapcsolatok, barátok, élmények. Úgy gondolom, minden nyáron, ahogy a szabadságom engedi, vissza fogunk térni egy-egy hétre. Öt év nagyon sok idő, de mégsem volt időm arra, hogy mindent megnézzek az országban, ami érdekel. Csodálatos hely a Rodope-hegység, ami Európa egyik legmisztikusabb helye, különösen a történelem előtti időkből maradt trák emlékek miatt. Évek óta folynak az ásatások arrafelé. Nagyon érdekel a környék.

A konzul kedves vendéglátónk volt. Elmeséltük neki utunk célját, mire felajánlotta, hogy aludjuk a nagykövetség futárszállásán. Jól esett megfürdeni és ágyban aludni.