[origo]
Nyomtatás

Szülés utáni depresszió - első rész
2010. január 7., csütörtök, 21:31


A szülést követően a nők 50-70 százalékánál jelentkezhetnek depressziós tünetek, és ha a depressziós tünetek a szülést követően nem csupán néhány napig, hanem hetekig is eltartanak, akkor ez a  gyermekágyi depresszió. Tehát teljesen normális, sűrűn előforduló jelenségnek számít, ha egy anyuka hazatérve a kórházból kétségbe esik; sír; nagynak érzi a rázúduló felelősség terhét; azt gondolja, hogy képtelen ellátni gyermekét; gyermekét túlzottan óvja. Ez az állapot a "baby-blues", mely néhány nap alatt elmúlik. Ha nem, akkor az már gyermekágyi depresszió.


A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére.

Mint pszichózis (elmezavar) esetén megjelenő unipoláris zavar néven ismert olyan hosszan tartó elmeállapot, más klinikai néven melankólia (búskomorság), ami jellemző tünetei lehangoltság, szomorúság, veszteségérzet, elesettség, apátia vagyis érzelem hiánya A katatónia, vagyis teljesen inaktív állapot hasonló a depresszióhoz, de valójában súlyos pszichózis (elmezavar)hoz társul. A pszichotikus depressziót gyakran kíséri halálvágy, öngyilkossági késztetések és aminek a jellemzője, hogy a beteg teljesen elveszti a kapcsolatot a valósággal, makacsul ragaszkodik az érzelmeihez és nem látja be, hogy beteg.

A pszichotikus depresszió egyik formájában egy homlokegyenest ellenkező hangulati állapottal párosul, és azzal periódusosan váltakozik. Ennek a csapongó hangulattal jellemzett betegállapotnak a neve bipoláris zavar (angolul bipolar disorder) vagy mániás depresszív állapot. manic depressive disorder.

Ha a következő tünetekből öt (vagy több) áll fenn egy kéthetes periódus alatt, és ezek a korábbi tevékenység megváltozásaként jelennek meg, akkor beszélhetünk depresszióról. Az első két tünetből legalább egy: vagy (1) depresszív hangulat, vagy a (2) érdeklődés vagy öröm elvesztése szükséges a diagnózishoz. Figyelem! Nem számítjuk a tünetek közé azokat, amelyek egyértelműen az általános egészségi állapot következményei, illetve a hangulathoz nem illő hallucinációkat és téveszméket.
 
1. A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, amelyet az egyéni beszámoló (például szomorúság vagy üresség érzése), vagy mások megfigyelései (például könnyezni látják) jelez. Figyelem! Gyerekeknél vagy serdülőknél elég az ingerült hangulat jelzése.

2. Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése minden vagy majdnem minden tevékenységben a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap (akár szubjektív beszámoló, akár mások megfigyelése).

3. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése/növekedése csaknem minden nap (gyermekekben a súlygyarapodás elmaradása).

4. Insomnia vagy hypersomnia csaknem minden nap.

5. Motoros agitáció vagy gátoltság csaknem minden nap (mások megfigyelése, nem elegendő csupán a nyugtalanság vagy meglassultság szubjektív érzete).

6. Fáradtság vagy anergia csaknem minden nap.

7. Értéktelenség érzete vagy kifejezett, illetve inadekvát önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap (nem pusztán a beteg-lét miatti lelkiismeretfurdalás vagy bűntudat).

8. Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség, szinte minden nap (akár szubjektív élmény, akár mások megfigyelése).

9. A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül vagy öngyilkossági kísérlet vagy konkrét öngyilkossági terv.

A depressziónak különböző megnyilvánulási formái vannak, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakemberre is szükség van.

Ha a fő okokat nézzük, a depressziónak két formája van: endogén és exogén. Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza (vitaminhiány, egyes neurotranszmitterek (szerotonin, noradrenalin) csökkent szintje vagy felborult egyensúlya stb.). Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc, egy szeretett ember halála, sikertelen vizsga, szerelmi bánat, társadalmi kirekesztettség, diszkrimináció stb.). Az egyéni érzékenységtől függően, ugyanaz az ok másként nyilvánul meg, más tüneteket okoz.

Gyöngyösi Csilla


[origo]