[origo]
Nyomtatás

Szavakkal fényképezett vágy és vezeklés: Ian McEwan
2008. március 6., csütörtök, 5:30


Forrás: Getty Images

"Álmaimban a pinádat csókolom, a drága, nedves kis pinádat. Gondolatban egész nap szeretkezem veled." - Szexisen hangzik a Vágy és vezeklés kulcsmondata, bár a gyönyörű szerelmi vallomást papírra vető fiú szörnyű árat fizet pajzán gondolataiért. Szerelem, háború és bűnhődés - három fő részből (és egy sorsfordító epilógusból) áll a regény, ám ezeknek mindegyike önmagában is megállná helyét. Az első rész számos karakter nézőpontját bemutató, velejéig romantikus történet, a második dokumentumértékű háborús korrajz, a harmadik pedig bensőséges utazás az emberi lélek mélyére.


Tíz regénnyel, számos filmadaptációval és több novelláskötettel háta mögött az 1948-as születésű Ian McEwan a kortárs brit irodalom egyik legmeghatározóbb figurájává nőtte ki magát. A Guardian kritikusa szerint a Vágy és vezeklés egyenesen a brit irodalom kulcsa a XXI. századhoz - a posztmodern fikció és a realizmus különleges műgonddal megrajzolt egyvelege, egy kor hiteles lenyomata, amely az "érzékenység-regény" árnyalt karakterábrázolásából és a pszichológiai realizmusból táplálkozik.

Annak ellenére, hogy McEwan műveit már több mint negyven nyelvre lefordították, a magyar olvasóközönség leginkább az 1998-as Booker-díjas Amszterdam és a közelmúltban megfilmesített Vágy és vezeklés (Atonement) kapcsán ismerhette meg nevét. Némiképp perifériára szorult további három magyar nyelvű kötete: A képzelgő, a Geometria és az Őrült szerelem. Persze csak nálunk, a brit olvasók ugyanis mindenevők, ha Ian McEwan-ről van szó.

"Félórán belül, Briony elköveti a bűnét..."

A Vágy és vezeklés első felvonása  Briony ködös, naiv gyerekkora, a háborúra készülődő vidék, 1935 Angliájának kerettörténetébe csomagolva. Az alig tizenhárom éves kislány színdarabot ír bátyja, Leon hazalátogatása alkalmából, de a valóság - izgága, szeplős unokatestvérei - gátat szabnak a művészi beteljesülésnek. Briony azon a napon szakít a gyerekes, romantikus ábrázolásmóddal, és elhatározza: felnő. Új, felnőttek világába vezető szerepének kulcsa "a két alak a kútnál": nővére, Cecilia a családi barát és pártfogolt Robbie Turner szeme láttára vetkőzik alsóneműre, és merül mélyre a kútban egy értékes váza miatt. Az ablakból szemlélődő kislány nem sejti, hogy a fiatalok az első szenvedélyes társszerelem kezdeti zavarával küzdenek, így szinte arcul üti Robbie délutáni, Ceciliának szánt üzenete, abban is egy négybetűs szó, melyet azelőtt soha nem hallott kimondva. Kislányos képzeletében a szerelmes fiú képe tajtékzó elmebeteggé alakul, aki beteges kéjvággyal becsteleníti meg Ceciliát - és akitől egyedül ő, Briony mentheti meg a világot. Magától értetődő természetességgel, önkényesen lép hát be a fiatal szerelmesek világába, akárcsak a narrátor a saját történetébe, ahol egyszerre lehet elbeszélő és szereplő. Az első rész voltaképpen az alkotás, a teremtő képzelet és az önálló írói hang ünneplése: Briony az írásban keresi önmagát, saját fantáziavilágában, ahol a dolgok úgy alakulnak, ahogyan ő szeretné. Rendezetten, feketén-fehéren, szavak és kifejezések bűvöletében. Kéjes örömmel tölti el a gondolat: az író isten, és ő bizony bármit a világon le tud írni, el tud beszélni.

Az első nyolcvan oldal a szereplők és a körülmények megismerésére korlátozódik, a mindentudó narrátor egyenként sorra veszi  és szinte kínos részletességgel megrajzolja a főbb karakterek legbelsőbb érzéseit, gondolatait. J. K. Rowling, Helen Fielding és a fősodor népszerű írói pörgetik az eseményeket, a cselekmény lineárisan és in medias res gördül, az olvasó pedig már az ötödik oldalon együtt lélegzik a főszereplővel. A szépirodalom Booker-díjas képviselői ezzel szemben lassan, a régimódi történetmesélés hagyományait felidézve bontják ki az eseményeket, a pszichológiai mélységbe hatoló jellemábrázolás eszközeivel élve. McEwan nem csupán leírja, hogy Briony álmodozó, koravén kislány volt, hanem kimerítő részletességgel ábrázolja azokat az élethelyzeteket, melyekben a főszereplő alapvető jellemvonásai tisztán kirajzolódnak. Nem pusztán leír, hanem a szavak segítségével lefényképezi a cselekvést - és még ettől is mélyebben a történések hátterében húzódó miérteket. Fontossá, sorsdöntővé válnak az apró nüanszok, a gyermeklélek rejtett, szeszélyes rezdülései: Briony kislányos fellángolása Robbie iránt, Cecilia szavajárása, ahogyan húgát vigasztalta, a gyerekek színdarab körüli önzése és hiúsága. A cselekmény szempontjából látszólag lényegtelen részletek ezek, a jellemábrázolást mégis ezek az apróságok teszik teljessé. A regényírásban minden esetleges, ahogyan Briony Tallis írói szabadságában életre kelti Robbie-t és nővérét, ugyanúgy a valóság is különös véletlenek fonák egybeesése. Ha "azon a bizonyos napon" akár egyetlen dolog is másként történik, "a bűn" talán nem esik meg, és vezeklésre sincs szükség. De Briony Robbie-t nevezi meg az unokanővére elleni erőszak elkövetőjeként, így a fiú élete derékba tör.

A szerző minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy a regény első negyede éppen statikus jellege miatt merész irodalmi próbálkozás (az olvasó egész egyszerűen megunhatja a véget nem érő leíró részeket, mielőtt még bármi is történne), ezért a harmadik részben józan, becsületes kritikát fogalmaz meg a Briony Tallis által írt Két alak a kútnál című kisregény narrációs technikájáról. Briony abban bízik, hogy elbújhat " a modern regényírás kölcsönvett fogalmai közé", és bűntudatát három karaktere tudatfolyamába fojthatja.  "Kisregénye pontosan ugyanazt kerüli, mint valós élete. Mindaz, amivel ő maga nem akar szembesülni, hiányzik a kisregényből is - pedig szüksége volna rá. Mitévő legyen? Nem a történet gerince hiányzik. Hanem a gerinc."

Forrás: [origo] 

"Várni fogok rád. Gyere vissza"

A második rész önmagában is egészet alkotó, feszes történet, John Updike szerint a történelem legjobb háborús regénye. Robbie Turner 1940-ben, az ostromállapot alatt nyögő Franciaországban küzd a túlélésért. Csupán öt év telt el a forró nyári éjszaka óta, mely Robbie-t ártatlanul börtönbe jutatta, mégis úgy tűnik, egészen új korba csöppentünk. Nyoma sincs már a harmincas évek brit felső osztályát jellemző arisztokratikus gőgnek, eltűntek a szigorú, merev szabályok, a társadalmi különbségek. A régi értékek eltűnnek, velük együtt egy szabadabb, új generáció veszi át a porondot. Az öreg Jack Tallis még határozott elképzelésekkel rendelkezik arról, mikor, hol és milyen körülmények között gyújthat rá egy nő, vagy mikor veheti le úriember a zakóját társaságban - a fiatalok viszont fittyet hánynak az osztályok közötti különbségre és a használhatatlanná merevedett szabályrendszerre. Még maga Briony bűne is jelentőségét veszti egy pillanatra: "de mi volt hát a bűn ezekben az időkben? Mindenki bűnös volt, és senki sem volt az."

A dunkerque-i események a romantikus száltól függetlenül is önálló életet élnek, s a történelmi fordulópontok és hadászati ismertetők mellett epizódszerű személyes történetek adnak hiteles keretet Robbie történetének.

Martin Amistől vagy Salmon Rushdie-tól eltérően McEwan a láthatatlan, alig észrevehető elbeszélői stílust választja, helyenként néhány meglepő élénkségű képpel. Az első részre jellemző, laza képzettársításokat követő narratív technika itt is elő-elő bukik, az olvasónak helyenként eszébe jut Virginia Woolf. De nem a tudatáram technikájával operáló, Mrs Dalloway-féle stream-of-consciousness dominál, hanem inkább a tudatos, ezerféle impulzust egyszerre követő és feldolgozó narratív hang.

Irodalmi áthallások egyébként több helyen is színesítik az elbeszélést. Visszatérő referencia Malvolio beszéde a Vízkereszt, vagy amit akartok-ból, vagy W. H. Auden klasszikusa, a W. B. Yeats emlékezete című vers ismert sorai: "Lidérces Európa, hol / egész falka eb csahol". A háború szintézise persze nem csak az intertextualitás mezején jelenik meg, helyenként szinte dokumentumregénnyé alakul a leírás: a francia testvérek elkeseredett harca, a légierő ellen fordult katonák lincshangulata, az "erőltetett menet" a kiürített tengerparti település mentén. Korrajz ez a javából, melynek Cecilia szerelmes-szenvedélyes levelei adnak keretet: "Várni fogok rád, gyere vissza". Ez a motívum Robbie egyetlen esélye a túlélésre a háborús káoszban. 

Forrás: [origo]
              

"Légy nyugodt, sosem fogok megbocsátani..."

Ha három önálló kisregényként tekintenénk a könyvre, a harmadik rész minden bizonnyal a tizennyolc éves Briony háborús története címet kapná. A próbaidős nővér, az igazi felnőttség és a valódi realizmus próbája: vér, halál és szenvedés minden nap. A történet itt is egyes szám harmadik személyű elbeszélés, viszont a narráció középpontjában Briony világa áll. A gondolkozást tudatosan háttérbe szorítja a cselekvés, a "hasznosság érzése". A fiatal lány feladja biztos helyét a Cambridge-en, nővérnek áll, akárcsak Cecilia. Így vezekel. Hosszas vívódás után felkeresi testvérét, és megkönnyebbülten látja, hogy Robbie él, a szerelemesek együtt vannak. Ott a lehetőség, hogy Briony jóvá tegye bűnét, visszavonja vallomását.  A kérdésre, hogy miért változott meg a bűntettről alkotott véleménye öt év távlatából, Briony válasza egyszerű: "Mert felnőttem". 

Az utolsó előtti rész végén nincs katarzis, noha a végkifejlet közel áll a happy endhez: Robbie és Cecilia végre együtt élnek, Briony felvette a kapcsolatot nővérével, és hozzáfogott, hogy helyrehozza a múlt hibáit.

Talán kései romantikus regénynek, Jane Austeni-i hagyományokon nyugvó árnyalt szerelmi történetnek is nevezhetnénk a Vágy és Vezeklést, de az utolsó rész minden kétséget kizáróan lerántja a leplet a valóságról: a London, 1999 címet viselő negyedik részben a mindeddig egyes szám harmadik személyű narrátor hirtelen egyes számú elbeszélővé válik. Kiderül, a hetvenhét éves, súlyosan beteg Briony Tallis írta az előző három részt, a "vezeklés" valójában az ő képzeletében lehetséges. A valóságban Robbie még 1940 júniusában Bray Dunes-nél meghalt vérmérgezésben, Ceciliát pedig ugyanez év szeptemberében a Balham földalatti- állomást elpusztító bomba ölte meg. A híres regényíró Tallis először elveszíti emlékeit és öntudatát, aztán meghal - majd amikor már a történet valamennyi szereplője halott, a könyv is eljut az olvasóhoz. Így aztán újra a képzelet szüleménye lesz Briony, Cecilia és Robbie, akárcsak a bűn, amit a tizenhárom éves gyereklány követett el azok ellen, akiket a legjobban szeretett.

Forrás: Getty Images      
 


[origo]