[origo]
Nyomtatás

Puzzle: Nekünk is egy Beatlesre lenne szükségünk
2008. március 3., hétfő, 11:43


A kaposvári eredetű indie rockzenekar, a Puzzle lassan négy éve költözött ki Londonba. A frontembert, Ligeti Györgyöt ennek a négy évnek a tapasztalatairól kérdeztük, és arról, milyen esélyei lehetnek egy magyar zenekarnak Nagy-Britanniában.


"Ez ipar, nem művészet"

Miért döntöttetek úgy, hogy kijöttök Londonba?
- Régóta az volt a célunk, hogy Londonba jöhessünk, hiszen tudtuk, hogy Magyarországon sosem lesz ebből a fajta zenéből piac, amit játszunk. Aztán 1999-ben a Universal szerződtetett bennünket, és akkor azt hittük, megtört a jég. De mire az első lemez megjelent, addig eltelt súlyos négy év, amit gyakorlatilag elpocsékoltunk. Utólag már tudjuk, hogy nem szabadott volna hittünk abban, hogy otthon is befuthatunk, főleg, hogy már megalakulás óta terveztük, hogy kijövünk, de ezalatt az idő alatt mégis ebben bíztunk. Aztán ahogy kijött a lemez, lett egy menedzserünk, aki eleve arra helyezte a hangsúlyt, hogy menjünk ki külföldre, mert a magyar piacban nem látott lehetőséget. Az EU-csatlakozás után egy héttel már Londonban is voltunk.

Azóta mi minden történt a zenekarral?
- Hát rengeteget koncerteztünk, főként kisebb klubokban, és ennek eredményeként találtunk egy kiadót, amely szerződtetett bennünket. Tavaly ősszel jelent meg a kislemezünk, abban bíztunk, hogy azzal indulnak be a dolgok, de egyelőre nem sikerült. A második kislemezt tavaszra tervezzük, és azt várjuk tőle, hogy egy ügynökség felfigyel ránk, és akkor talán azt elérhetjük, hogy meg tudjunk élni ebből, mert egyelőre nem a zenélésből élünk. Mostanra ketten maradtunk kint az eredeti felállásból, és lett egy angol dobosunk. Van még a gitárosunk, Faragó Tamás, aki hazaköltözött, de a fontosabb koncertekre kijön, egyébként őt addig helyettesítik.

Több olyan kommentárral is lehetett találkozni, hogy ti homokot visztek a Szaharába, ezt hogy látjátok?
- Igen, de egész egyszerűen arról van szó, hogy arra a fajta rockzenére, amit mi játszunk, arra itt van a leginkább kereslet. Otthon valamiért ez az emberekben úgy maradt meg, hogy "britpop", pedig ez hülyeség, ezzel az erővel a Killers is britpopot játszik. Egyébként, ha tehetjük, otthon maradunk, de egyszerűen nincs az a kategória otthon, amibe minket be lehet sorolni. Ha minden úgy megy tovább az Illés után, ahogy kellett volna, akkor lehetett volna magyar színtér is, de gyakorlatilag sokáig nem is volt magyar gitáros popzene. Azóta vannak új zenekarok otthon, örömmel látom, hogy a kiadók is felfigyeltek például a Jacked-re vagy a Moogra, vagyis végre megjelent otthon a palettán ez a fajta rockzene. Ehhez némi közünk talán nekünk is volt, de mondom, az igazi az lett volna, ha az Illés mintájára nem importáljuk, hanem honosítjuk a stílust.

Igen, de az Illés viszont magyarul is énekelt...
- Azért az első lemezünk magyarul jelent meg, de nekem az a tapasztalatom, hogy valamiért az emberek idegenkednek nálunk ettől a zenétől. Mi valahogy természetszerűleg eleve angolul írjuk a számainkat, és úgy kellett visszafordítani őket magyarra. Valahogy mindenki kifelé gondolkodik, kevesen bíznak abban, hogy otthon befuthatnak magyar nyelvű szövegekkel. Itt kint befutni viszont sokkal nehezebb, mint azt gondolnánk. Először is, ez egy ipar, amiből otthon mi keveset látunk. Amikor kezdtük a zenélést, színtiszta művészetnek fogtuk fel, de itt a gyerekek már kezdettől fogva üzletként is tekintenek rá, nem pedig jó balhéra, hanem valódi karrierre. Itt persze van kiépített infrastruktúra, ami otthon nincs, és éppen ezért hiába vannak terveid, Magyarországon ezeket nem tudod megvalósítani, mert nincsen az egész iparágban pénz. Nekünk is egy Beatlesre lenne szükségünk, hiszen előttük Angliában se nagyon volt semmi, de nekik köszönhetően pár év alatt kiépült a globális zeneipar. Ha lennének otthon ügynökségek, akik üzletszerűen foglalkoznak zenekarok menedzselésével, akkor más lenne a helyzet. Így viszont van egy rendszer, ami gyakorlatilag a rendszerváltás óta változatlan, nincs belső fejlődés, ehelyett mindent felülről irányítanak, mint a politikában. Pedig tehetségben nincs hiány otthon sem, csak pont az erre épülő ipar hiányzik.


"Nyilván nem lesz belőlünk Coldplay"

Szerinted a Puzzle előtt milyen lehetőségek vannak Angliában?
- Előttünk a nagy befutáshoz vezető út már nincs nyitva, maximum egy másod- vagy inkább harmadvonalbeli zenekar lehetünk, amely turnézik, fellép a fesztiválok kisebb színpadain, de azért meg tud élni a zenélésből. Nyilván nem lesz belőlünk Coldplay, ezt jól tudjuk. Mostanra már megtanultuk, hogy nemcsak az ám a lényeg, hogy hogyan szól a lemez, hanem az is, hogy mennyi pénz van a promótálásra. Mi jó magyar szokás szerint először az összes pénzt a lemezbe öltük, hogy jól szóljon, sokat költöttünk profi hangmérnökre, viszont a promócióra semmit. Pedig az is legalább ilyen fontos, hogy megtaláljuk a módját, miként juttathatjuk el a célközönséghez.

Mennyiben éreztétek előnynek vagy hátránynak azt, hogy magyarok vagytok?
- A dobosunk, James korábban a 22-20's-ben dobolt, amelynek ugyanaz volt a menedzsere, mint a Radioheadnek. Összehozott bennünket vele, és ő azt mondta, hogy akárki akármit mond, ne higgyük el, mert az, hogy magyarok vagyunk, hátrány. Az egész iparág ugyanis arra van felépítve, hogy az új Beatlest keresik, vagyis elsősorban brit zenekarokat figyelnek. Egyébként voltak magyaros motívumok egyes számainkban, én nagyon szeretem a magyaros dallamvilágot, sok Bartókot hallgattam, vagy éppen Szörényi Levente szólólemezeit, amiben jó arányban van a magyarosság és a rock and roll. És amikor kiadóknál házaltunk, sosem ezekre a dalainkra voltak vevők, hanem a bluesos alapú, középtempós számokat szerették. Szerintem ez a fajta egzotikum itt nem nyerő, az angoloknak biztosan szokatlan lenne.

Adtatok magatoknak valamiféle határidőt, hogy meddig próbálkoztok Londonban?
- Én nem vagyok már mai gyerek, és úgy döntöttünk, hogy ha a második kislemez sem hoz változást megélhetési szinten, hazaköltözünk. Megpróbáltuk, jó volt, sok tapasztalatot szereztünk, de tovább nem érdemes erőltetni, főleg úgy, hogy az új zenekarok mind 18-20 év körüli átlagéletkorúak. Ami nekünk nem természetes, az a pörgés, vagyis, hogy itt nincs vesztegetni való idő, hanem naponta ontani kell a számokat, teljes műszakban, és felfogni, hogy ez nem a művészkedésről szól. Ha lesz magyar előadó, aki sikeres lesz itt, olyan lesz, aki már középiskolában is idejár, mert akkor még lesz ideje megismerni az itteni viszonyokat, mert ha egyszer már elkezdtek zenélni, akkor már nem lesz idő semmire. Tehát ha valaki be akar futni Angliában, annak 14 évesen ki kell jönnie, és itt megcsinálni a szerencséjét, különben könnyen el lehet vesztegetni egy egész életet. De én személy szerint nem vagyok csalódott, örülök neki, hogy megismertem, hogy működik a zeneipar itt.


[origo]