De ki Eva, aki busszal jön?

Fájdalmasan bosszantó Anna Gavalda új regénye, a Kis kiruccanás. Mintha elkapnál egy isteninek ígérkező francia filmet a tévében, csodás sztori, bevackolsz, de tíz perc múlva elmegy az áram. Már sosem tudjuk meg, ki az az Eva, aki másnap a tours-i busszal érkezik. A franciák népszerű bestseller-írónője két és fél órára való történetet porcióz ki nekünk. Három testvérrel elautózunk víkendezni egy XVI. századi francia kastélyba.

Anna Gavaldában az a vicces, hogy kiadói sem nagyon tudják hova tenni, szépirodalom vagy csajos könyv. Az angol fordítások kacskaringós betűs borítójukkal a női magazinok olvasótábora felé kacsintgatnak, a francia kiadó komoly íróként kezeli. Az, hogy nálunk az írónő regényeit a Magvető adja ki, jelent valamit (magyarul az első Gavaldát az Ulpius adta ki, de nem folytatták a sort).

Anna Gavalda: Kis kiruccanás, Magvető, 2010, 153 oldal, 2490 Ft (ford. Tótfalusi Ágnes)

A zavar oka persze egyszerű: amit Anna Gavalda tud, szokatlan. Hétköznapi nyelven beszél el emberi történeteket, mindenféle cicoma nélkül. Életszagú irodalom, erre buknak az emberek. Legutolsó regénye, a Vigaszág 2008-ban a legjobban fogyó regény volt Franciaországban.

A mostani vékonyka könyv (nevezzük kisregénynek), a Kis kiruccanás négy testvér közös hétvégéjét meséli el. Hárman közülük egy vidéki esküvőre indulnak együtt, de menet közben úgy döntenek, ott hagynak mindenkit, házsártos sógornőt, elegáns násznépet, és elautóznak a negyedik testvérhez, aki éppen egy francia kastélyban játszik idegenvezetősdit. Másfél napot lopnak maguknak: négy felnőtt, aki gyerek akar lenni. Gavalda is hasonló: két romantikus 68-as szülő gyermeke, aki két testvérével együtt tökéletes idillben nőtt fel (egészen a szülők válásáig, de az most mindegy). A testvéri cinkosság és a boldog gyerekévek ezernyi variációban bukkan fel újra és újra regényeiben. Most is.

A Kis kiruccanás jó kis sztori, megvan benne minden, ami jellemző Gavalda világára: csodabogár figurák, furcsa élettörténetek, hangulatok, humor. Épp ezért idegesítő, hogy véget ér. Mintha egy hosszabb regény első fejezete lenne. Tök jó, olvasnám tovább. Hoppá, nincs tovább. Miért nem tudta továbbírni? (A Vigaszág Charles-ja bezzeg mennyit vekengett a régi emlékein.) A Kis kiruccanás ráadásul egy nyolc-kilenc évvel ezelőtti Gavalda-regény (Utazás címmel jelent meg, csak franciául) átdolgozása-javítása. Ha már nekifogott átpofozni, mesélhette volna tovább a bolondos testvérek történetét.

A Kis kiruccanás az eddigi regények közül leginkább a Szerettem őt-re hasonlít, ez is pár napnyi sztorit mesél el, főleg párbeszédekre építve. Csak itt nem annyira drámai az alapszituáció (abban egy frissen elhagyott, kétgyermekes feleség beszélget apósával), és nem olyan feszes, kerek a történet. Éppen ezért, ha valaki még nem olvasott Gavaldát, akkor inkább azt ajánljuk indításnak - vagy a novelláskötetet. Aztán jöhet az Együtt lehetnénk, a hab a tortán, a nagyregény. És csak utána a többi.

Dömötör Ági