14. Báthori Nikoletta - Fokváros

Vágólapra másolva!
Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra. Ma Báthori Nikoletta jelentkezik Fokvárosból.
Vágólapra másolva!

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
PhD-munkám során a csoportnak jó kapcsolata volt egy dél-afrikai kutatócsoporttal, így adódott a lehetőség, hogy kijöjjek kutatni. Jelenleg egy 1+2 éves posztdoktori állásban vagyok, és éppen a második évemet kezdtem meg.

Hogyan mutatnád be öt-tíz mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Az ország Dél-Afrika, de nem szeretnék általánosságokba merülni, mert eddig csak Johannesburgban és Durbanben voltam, és elég rövid ideig. Maradjunk Fokvárosnál... A világ egyik legszebb panorámájú városa a jellegzetes alakú Table Mountainnal. Iskolapéldája a sokféle nemzetség békés együttélésének. Szeretik az idegeneket, és büszkék az országukra - amolyan egészséges mértékben. Az egyetemen megtalálható mind a keresztény, a muszlim és a buddhista imaház is... békében egymás mellett. Persze a közbiztonság még nem az igazi, nem is szépíteném, de az biztos, hogy nem rasszhoz köthető a bűnözés.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Itt szeretnek és megbecsülnek. Igazi csoportmunka folyik, nyoma sincs az irigykedésnek és a piszkálódásnak. Ennek következménye, hogy a problémák is sokkal hamarabb megoldódnak, ami kevesebb elvesztegetett energiát jelent. És persze a "fennmaradóval" sok mindent kezdhet az ember például a szabadidejében.

Miben rosszabb?
Talán ami meglepő és kényelmetlen az ide érkező európainak, hogy nincs tömegközlekedés, vagy legalábbis nem hasonlítható a miénkhez. És hát a biztonság fogalma is mást fed.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az ételek ize, de az nagyon. És a kulturális kikapcsolódás: koncert, színház, opera, kiállitások.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A boldogulásom, boldogságom. Bár nagy szavaknak tűnnek, de nem kell nagy dolgokra gondolni. Ilyenekre gondolok: van kedvem munkába menni, van elég pénz a kutatásra, van elég energiám az oktatásra, van elég pénz, hogy megfizessék a munkám, és én ezért nagyon hálás vagyok, és igyekszem nagyon jól dolgozni és a maximálisat nyújtani. És nekem is van elég pénzem, hogy egy tisztességes, de nem luxusszínvonalon éljek... pontosan azon, amit úgy érzek, hogy megérdemlek ennyi tanulás és munka után. És ez nagyon jó.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Elég nehéz kérdés, mert amikor a saját életemről regélek és magasztalom, akkor nem szabad elfeledkezni azokról a milliókról, akik a nyomornegyedekben "élnek". Így csak azt tudom mondani, hogy az én "életem színvonala" biztosan magasabb, mint mikor otthon voltam, és talán általánosítható az átlagos fehér emberre.

Mennyibe kerül egy kávé?
Például a repülőtéren 6 rand (80 forint). Nem is olyan rég voltam otthon, és Ferihegyen ittam egy kávét, ami 700 forint volt. Elképedtem, de nagyon.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
3000 rand körül (90 000 forint) egy hónapra, de itt a kétszobás lakás 70 négyzetméternél kezdődik.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Sokkal-sokkal jobbak a körülményeim.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Igen, a magyar kutatás jó, az egyetemek színvonala jó volt. Most nem tudom, hogy milyen a helyzet, de az biztos, hogy ha nem lett volna jó az alapképzésem és az oktatás, akkor nem lennék itt... mert külföldön csak akkor tartanak meg, ha képes vagy ellátni a feladatod... más nem számít, csak a tudás és a munkavégzés.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Szerintem nem lehet összehasonlítani. Csak egy anekdota: egy hónapja Svájcban voltam egy kisebb munkán. Éppen vártam a vonatra, mikor hallottam, hogy a mellettem álló három ember elkezd morogni, elégedetlenkedni. Ez a viselkedés nem általános azon a vidéken sem. Az úgynevezett "keressünk valami hibát, amiért lehet fújni valakire" már nagyon rég nem ütötte meg a fülem, ezért kezdtem el fülelni. A meghökkentő az volt, mikor eszembe jutott, hogy én nem beszélek németül, mégis értettem minden szót - mert magyarok voltak.

Itt más a helyzet. Ha bejövök dolgozni és szomorú vagyok (alig fordult ez elő), akkor mindenki megkérdezi, hogy mi a bajom és miben segíthet. Ha otthon bemegy az ember dolgozni és mosolyog, akkor mindenki megkérdezi, hogy ugyan már minek örül ennyire. Szerintem ez az alapvető különbség.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Rögbi-világbajnokság.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Gone without a trace... eltűnt egy kétéves kislány.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Szinte mindenki sportol valamit, kortól, nemtől függetlenül.

Visszajössz?
Sok mindentől függ. Az igazi kérdés, hogy vissza akarok-e menni. Erre a válaszom egyértelműen: nem.

<