50. Dobos András - Moszkva

Vágólapra másolva!
Az  iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Rio de Janeirótól Tallinnig minden iWiW-felhasználónak ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, bízva abban, hogy válaszaik nyomán kiderül: hogyan változnak az életkörülmények városról városra.  Ma Moszkvából válaszol Dobos András.
Vágólapra másolva!

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A fene se akart idejönni. Az egész úgy kezdődött, hogy franciául szerettem volna tanulni, de a francia intézetben betelt a kezdő tanfolyam. Mikor a neten a nyelvtanfolyamok között bogarásztam, véletlenül bukkantam egy oroszra, és fele annyiba került. Gondoltam, ha már hobbiból még egy nyelvet meg akarok tanulni, akkor legyen kicsit keményebb munka a dolog; spanyolul és angolul jól tudok, a francia túl könnyű lenne. Szóval, az orosz sokkal nehezebb nyelv, mint a francia, és végül is piszokság, hogy akkor a francia olyan drága!

Fél év múlva egy ismerősöm mesélte, hogy van egy nagyon jó munkalehetőség Moszkvában. Egy nyugat-európai építésziroda fejlődő alegységébe kellene nekik európai tapasztalatú tervező építész. Mivel a magán- és szakmai életemben pont nehézségeim voltak, meggondolatlanul elküldtem az önéletrajzomat és a portfoliómat a központba, majd másnap reggelre el is felejtettem az egészet. Viszont még aznap délben behívtak állásinterjúra. És nagyjából el is dőlt, hogy jöhetek. Szóval, nem tolongott senki ide. Nagyon megijedtem! Bár vonzott a külföldi munkában rejlő szakmai tapasztalat lehetősége, a művészi és kulturális megmérettetés, a projektek nagy léptéke és vadsága, s persze tetszett az is, hogy egy profi irodáról van szó. Azért féltem a kelettől. Hülye sztereotípiák, amik néha túlságosan igazak.

Azóta sok mindenkivel beszéltem arról, hogyan került ide, és mindenki kb. öt perc gondolkodási idő után igent mondott a kínálkozó lehetőség láttán. Mindenki kalandvágyból jött, és fogalma sem volt arról, hogy mire számíthat. Nem is tudom, hogy van-e olyasvalaki, aki arra vágyik és készül, hogy ide költözzön, és utána sikerül is neki.

Immár másfél éve itt élek, sajnos kissé munkaalkoholista vagyok, így nem nagyon tudtam egyéb dolgokba nagyon belefolyni, amit nagyon bánok.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Moszkva a világ legeslegnagyobb országának fővárosa. Lehet, hogy Európa legnagyobb városa: több elképzelést is hallottam a lakosság számát illetően, illegális és környékbeli lakókkal 10 és 20 millió között ingadozó statisztikával. Az ország nyugatról diktatúrának tűnik, az utcán sétálva katonaállamnak és az alkoholisták paradicsomának, gazdaságilag pedig a vadliberalizmus és állam (maffia-oligarcha) által vezérelt különös káosznak tetszik. Nem szép! Érdekes. Minden nap.

A társadalom enyhén szólva fel van szabdalva extrémen szélsőséges kasztokra, de mintha a lehetőség mindenki előtt ott állna. És az összefonódások is adottak. Egyik reggel sem tudom, hogy kibe fogok belefutni és mit/hol fogunk művelni: lehet a parkban sörözni a Távol - Keletről pár éve érkezett próbálkozóval, művészetről filózni remek építészekkel, kritikusokkal egy vidéki happeningen, klubingolni oligarchákkal, színházba menni külföldiekkel, stb. Végtelen lehetséges kombinációban variálni a szembejövő, eltervezhetetlen program-alpontokat.

A város állítólag Las Vegas, Helsinki és Peking keveréke. Nos, a háromból egyik helyen sem jártam.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál, és miben rosszabb?
Furcsa, ha így kérdezed. Elsőre azt mondanám, semmiben sem jobb, vagy rosszabb, úgyhogy inkább próbálok részletesebben válaszolni a másik kérdésre. Minden egészen más itt, leszámítva a metrókocsikat. Nem szeretném méricskélni a dolgokat.

Szívesen említeném, hogy nem szeretem a tolakodást a sorban, a tülekedést a metrón, az alkoholistákat az utcán, az erős érzelmi kitöréseket a kapcsolatokban, a távolságtartást és "arroganciát" az idegenekkel szemben. De amikor rossz napom van, itt jól esik, hogy szűkszavúan rendelhetek az étteremben, és nem kell előre köszönni a szomszédomnak. Hogy belekarolhatok a haverjaimba. Ja, és nem kell udvariaskodni a szotyorgó felszállókkal a buszon. Nem néz rám senki furcsán, ha taxit fogok részegen reggel kilenckor hazafelé. Így alakult az előző este is.

Személy szerint nagyon nem szeretem ezt a fajta társadalmi és állami berendezkedést, de hát "haszonélvezője" vagyok, illetve én is ebben élek. Mások a szabályok, de ezeket is be lehet tartani, ki lehet játszani. Nem kell őket megérteni, pedig nagyon is könnyű felfogni, mi, miért és hogyan működik.

Mi hiányzik Magyarországról, és mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Mindig, mikor hazamegyek, nagyon hiányzik a hatalmas lépték; a Blahától a Corvin moziig gyalog megyek, mert az csak egy fél metrómegálló. Az Andrássy út mellékutcának tűnik, amit nem jelölnek egy térképen, az Opera babaház. Egy idő után viszont megszokom, hogy nem kell tizenhat sávos utcák alatt átvergődni, és felférek a villamosra is. Itt a nyüzsi tetszik, a kiszámíthatatlanság, a benzingőzös naplemente káprázatos pompája (pfuj), otthon a nyugalom, megbízhatóság és a biztonság. És a friss, budapesti, erdei levegő!

Két dolog fog nagyon hiányozni, ha hazaköltözöm. Persze lehetne mesélni végtelen vonatozásokról, mely során a térképen úgy tűnik, még sehova sem ért el az ember. Lehetne színezni a balettot, kerekíteni a kortárs galériák számát, de az otthoni dolgokban majd megtalálom a kárpótlást: két óra a Balaton, és nagyon jó a Frenak/Ludwig is.

Tehát a két dolog, amit már említettem:

A karakterek, akikkel megismerkedtem, nagyon fognak hiányozni az életemből. Amolyan szélsőséges barátaim vannak. Egy írót lenyűgözne, micsoda alakok vannak itt! Szeretem az otthoni barátaimat, de az itteniek hiányozni fognak a mindennapok palettájáról.

Imádom a zenéjüket, imádom, hogy pár hetente lemehetek egy klubba, ahol a Dolphin játszik, lehet Zemphira-koncertre menni, elektro minimál (azelőtt soha nem vonzott) afterpartykra járni hét nap 24 órában, értsd kedd reggel is. Bár a kedvenc helyem, a Mix, épp bezárt. Várom, hogy újra rendezett legyen az életem, de szörnyű lesz, hogy csak pénteken és szombaton mehetek el igazán tombolni, és hogy többnyire reggel ötkor véget érnek a dolgok! És nálunk még színvonalas könnyűzene sincs. Meg szedett-vedett, kiismerhetetlen értelmes értelmiségiek.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Életszínvonal: változatos. Talán a nagy-nagy átlag olyan, mint otthon, de nem nagyon találkozom középosztálybeli emberekkel (én meg azt hittem, hogy Magyarországon nincs középosztály, most úgy tűnik, talán otthon az egész ország az). Van akinek semmije sincs, mobiltelefonja sem, havi párszáz dollárból próbálkozik. Piacra jár, meg hagyja a balekot (engem) fizetni az étteremben. Aki ügyesebb és jók a lehetőségei, minimum két-háromezer dollárt (370 000-555 000 forint) keres már fiatalon, mondjuk 25 évesen is.

Mennyibe kerül egy kávé?
Soha nem iszom kávét, a munkatársam szerint 150 rubel (1000 forint), azért ne higgyetek neki. Egy kóla átlag 50-100 rubel (300-500 forint). Persze helyfüggő.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Amiben ki lehet bírni, 2000 dollár (370 000 forint). Ez meghatározó ár. Bár van extrémitás ebben is: én tálaltam 200 dollárért (37 000forint): egy író 25 évig ült a regénye fölött, és a nyárra elmenekült az Egyesült Államokba, fogalma sincs a világról, tartsa meg jó szokását. Egy haverom meg most keres 25 000 dollárért (4 625 000 forint), nos, az háromszobás.

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Sokkal rosszabb körülmények között élek! Ugyanannyi munka, valamennyivel több pénz, de minden baromi drága, főleg az én életmódom itt. Az uszoda 400 rubel (2600 forint)! És például a lakások (nekem a korábbiak) szörnyű állapotúak! Azért - gondolom - az átlag külföldit, aki (nem kalandvágyból) idejön, rendesen megfizetik, és szépen eldőzsöl. Szóval, a többieket biztos a pénz is motiválja, meg a karrier. Nem az élettapasztalat szerzése.

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Építészkedhetnék otthon is. 100 évben egyszer van egy olyan project, és az is tized akkora, mint itt háromhavonta. Nem azt mondom, hogy a méret a lényeg. Vagy a költségvetés. De érdekes volt ezt is megnézni! Jópofa érzés toronyház belső tereit szervezni, meg épülő felhőkarcoló tetején bulizni!

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Az utcán a sok rendőr és a gyezsurnaja-félék nyomasztóak, az építészet sztálini atmoszférájú. A munka izgalmas, nagy nemzetközi multikulti (ki mit hozott otthonról, és azt hogy látja itt - összerakjuk), a leadásokat egy remek házibuli, finom borok és desszertek kisérik. Az általános benyomás: élet a szürrealizmus határain túl. Télen depresszió: Csehovot olvastam és nem jártam el sehova - a 70 százalékát nem értettem a könyvnek. Nyáron: mediterrán, sörözés, borozás a parkban, otthon, teraszokon.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Mi lesz Oroszországgal, szokásos Putyin kontra demokrácia, egyfolytában kibeszéljük az országot az orosz kollégákkal is.

Hol nyílt új klub/étterem (ki tud a listára felírni, hogy beengedjenek), ki hova kirándul, utazik (Vlagyimir, Kína), milyen uszodák vannak (ki tud hozzá orvosi engedélyt szerezni ingyen), ki mit látott (mozi/színház).

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A hétfőit elmesélem. Művész-Mező volt rajta, egy hatalmas képpel egy bejárható, szénaboglya alakú faépítményről, ami végül is világítótornyot formáz, de kilátóként működik. Innen hat óra út délre a semmibe, kaptam oda meghívót egy bulira, nagyon jó volt, el se hittem, ennyi szuper landart dolog egy helyen. Semmi európai okoskodás, jól felépített drámák és atmoszférák, egyszerűség, ötletesség, szellemesség, egyszerűen értelmes alkotások tömkelege a pazar, végtelen orosz tájon, fenyves, folyókanyar, Szásák és Másák.

A mai: Befagyasztják a Rusznyefc számláit. Meg egy kép más témában: Cseljabinszkban vagy hol, kínai katona figyeli a csütörtöki anti-terrorista katonai gyakorlat berepülést próbáló pilótáit. Távcsővel (ide 2000 km), klasszik.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A bulizás és a kirándulások közötti másnapos monológok. El kellene menni inkább úszni, meg orosz leckét kellene írni.

Visszajössz?
Igen! Nagyon várom! Szeptember 15-én! Néha megnézegetem a repülőjegyem. Nem normális, mit hozott ki belőlem a hely; nagyon izgalmas, de épp ideje valami komolyabb dolognak szentelni a hátralevőt. Meg aludni. Meg alkotni ott valamit. Kezdeni valamit ezzel az egésszel. Kicsit összeszedni.

<