[origo]
Nyomtatás

124. Radulovic Zsuzsa - München
2007. november 12., hétfő, 18:37


Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma müncheni életéről mesél Radulovic Zsuzsa.


Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Pontosan 21 évvel ezelőtt (november 12-én), vonattal. Párizsig nem volt elég a pénz a jegyre. Akkoriban egy nyugati vonatjegy egy vagyonba került és Magyarországot kivándorlási szándékkal elhagyni büntetendő cselekmény volt. Ápolónő vagyok, mint már Magyarországon is. Itt újra elölről végigjártam az ápolónőképzőt, amit ott, akkor anyagi okokból nem sikerült befejeznem és, mert éjszakás műszakokat kellett csinálnom az iskolaidő alatt, amit együtt képtelenség kibírni.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Münchenre túl hirtelen szakadt rá a nagyvárosi lét. Nem volt rá fölkészülve, és nem fokozatosan történt. Ez a 72-es olimpia idején kezdődött, és máig is sok galiba okozója, az építészettől a közlekedésig. Sokan siratják máig is a leginkább egy nagyobb Szegedhez és Debrecenhez hasonlatos régi Münchent, a nyugodtabb köznapokat. Budapesttel semmiképpen nem lehet összehasonlítani, egész más a jellege. A tömegközlekedés az egyre modernebb eszközök dacára katasztrofális, rosszabb, mint a pesti. Minden utca zsúfolt és szűk. Én kerülöm a belvárost, ha csak lehet. Ezzel szemben gyönyörű és hatalmas zöldterületek vannak a városban, rengeteg fa és fű. Németországban, a privát életben alig beszélnek politikáról, sőt az emberek más témákban is kerülik az őszinte véleménynyilvánítást. Vagyis hallgatnak. Ettől aztán látszólag nyugi van. Leginkább a tényleg katasztrofális klíma a beszédtéma. Az érdeklődés a másik személye iránt egy bizonyos fok felett tolakodásnak számit. Ezért aztán senki nem is igyekszik kedvesnek látszani. Ha tíz évig együtt dolgoztok, se tudod meg, hogy a kollégád mennyit keres. A tegeződés a munkahelyeken csak az utóbbi években kezd elterjedni, lehet, hogy ebben az interneten szokásos tegeződésnek is szerepe van. Na meg, hogy egyre több külföldi dolgozik a németekkel együtt. Ennek az egésznek az a hatalmas előnye, hogy az ember nem csalódik folyton az embertársaiban, akik - mint Magyarországon gyakran - közelséget, segítséget ígérnek, és persze nem tudják beváltani ezt a reményt. Fontos megjegyezni, hogy a kerítés itt sem kolbászból van. Hogy mi itt, már rég fizetünk kórházi napidíjat, vizitdíjat, tandíjat. Sőt a mentőnek is külön fizetni kell, ha kihívjuk. Hogy itt is vannak tömegével emberek, akiknek mindennapi nehéz gondjaik vannak, akik fülig el vannak adósodva. Vagy hajléktalanok. Őket Münchenből lehetőleg kiutasítják. Úgy látom, ezt a szégyenletes politikát egyesek az óhazában is szívesen követik. "A mi városunk tiszta." Itt úgy segítenek magukon az emberek, hogy alig házasodnak és alig vállalnak gyereket. Akinek egynél több gyereke van, az eleve gyanús, hogy előbb-utóbb úgyis megindul lefelé a lejtőn. Valaki egyszer kiszámította, hogy egy gyerek fölnevelése a diplomáig Németországban egymillió euróba kerül. Az, hogy itt az emberek "milyen szép nagy lakásokban" élnek, nagyrészt a törvényeknek "köszönhető", amelyek pontosan szabályozzák, hogy hány és milyen korú, illetve nemű ember hány négyzetméteren élhet együtt. Pl. különnemű gyerekeket külön szobában kell elhelyezni, egy személynek minimum tizenkét négyzetméter hely kell. Sokan szívesen laknának kisebben is, mert a nagyobbat alig vagy csak hitellel tudják fenntartani. De a hatóságok szigorúan őrködnek. Még az is pontosan meg van szabva, milyen korú gyermekednek legalább mennyi zsebpénzt vagy köteles adni, ha beleszakadsz is. Különösen rigorózus a Jugendamt, ami a gyámhatóságnak felel meg. 2007 októberében az európai parlament felszólította a német gyámhatóságot az emberséges munkára, mert annyi feltűnő eset történt, pl. családok indokolatlan szétszakítása. Ami nagyon fontos: itt az állatokkal nagyon jól bánnak, nagyon szeretik őket. Azok is, akik szegények. Ez az, ami nem hiányzik nekem Kelet-Európából, az állatokkal szembeni kegyetlenkedés. Soha nem tudtam ésszel fölfogni, miért. Az állatok annyit adnak nekünk. Hálával tartozunk nekik. Itt még a hajléktalan kutyája is megkap mindent, pedig az állatorvos biztos a tízszeresébe kerül, mint Magyarországon. Az elmúlt kb. öt évben itt egy mély gazdasági válság volt. Az emberek népszavazással új választási lehetőséget kaptak. Szerintem az új kormány egyenes folytatója a régi által megkezdett fontos szigorításoknak, így most újra csökkent a munkanélküliek száma ötmillióról 3,5 millióra. Végre rá tudunk nézni a kollégánkra úgy, hogy nem vetélytárs. Ez most egy jó érzés. Sőt, a tavalyi foci-világbajnokság óta a németek és a bajorok (fontos különbség!) újra ki merik tűzni a nemzeti zászlókat, ami itt eddig teljesen ismeretlen volt a náci múlt miatt. Szóval, ez is egy teljesen normális ország, mint a többi. Jó is, rossz is. Én nagyon jól érzem magam itt.

Mi hiányzik Magyarországról?
A jó kaja. A finom sütik. Az udvarias pincérek. Lovagias férfiak itt nincsenek .

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Azt hiszem, minden, ahogy 21 évvel ezelőtt szinte minden hiányzott Magyarországról. De leginkább az, hogy itt az ember egyedül is meg tud élni, ha nehezen is, ha fülig eladósodva is, mert ez a szokás. Az emberek nem élnek egymás nyakán egy életen át, hanem megtanulnak a saját lábukon megállni. Senki nem nézi le az egyedülállókat, éppen ellenkezőleg! És amit már említettem, az állatokkal való bánásmód. Az állatvédelem fejlettsége. A minden üzletben kapható és már nem is nagyon drága bio-élelmiszerek, amik számomra a "humánus" állattartás szempontjából nagyon fontosak.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Ezt nehéz megmondani. Keleten persze mindenki azt hiszi, hogy itt az emberek jobban élnek. Én ismerem az itteni valóságot, a létező problémákat. Ehhez még hozzá jön, hogy ahányszor Kelet-Európába utazom, a luxus és a pazarlás olyan jeleivel találkozom, amelyek itt senkinek nem jutnának az eszébe. Főleg Németországban, amely kifejezetten kisstílű (kleinkariert = kiskockás). A németek szerény emberek, nem ragaszkodnak a fényűzéshez, nincs is érzékük hozzá. A többségnek nem is telne rá. Szeretik az átlagos dolgokat. Így aztán többé-kevésbé elégedettek azzal, amijük van. Most nagy a közfelháborodás a benzináremelések miatt, mert az autó itt szent állatnak számit. Szerintem a kiegyensúlyozottságnak nem szabad a az életszínvonal függvényének lennie.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolás: 5-8 euró (1250-2000 forint). Az Allianz-Arenánál futballnapokon 10 euró (2500 forint). A kávé 2 és 5 euró között (500-1250 forint), sör háromtól hatig (750-1500 forint), az Oktoberfesten azonban már a tíz euróhoz közeledik (2500 forint), nagy közfelháborodásra. Moziba 8-10-12 euróért (2000-2500-3000 forint) megyünk, de ennyiért már több kisebb színházba is be lehet jutni. Egy sima buszjegy 2,20 euró (550 forint), de ez nem mond semmit, mert itt olyan komplikált közlekedési szisztéma van, hogy sok itt lakó sem ismeri ki magát benne. Az én havi bérletem 40 euróba (10 000 forint) kerül, amivel a városnak kb. a negyed részében utazhatom.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
500 és 1000 euró (125 000-250 000 forint) között, igényeid és pénztárcád szerint, természetesen a rezsi még hozzájön.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A demográfia alakulása miatt a nyugdíjunk nem lesz elég arra, hogy megéljünk belőle, ezért egy privát nyugdíjbiztosítást kötöttem. A gyerekemet támogatom erőm szerint, amíg még egyetemre jár. Az én szakmámban nemigen találni már heti 40 órás állást. Én is csak harmincat dolgozhatom. Ha a rendszeres kötelezettségeimet kifizettem, akkor nem marad a spórolásra semmi.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen. Sokáig harcoltam magammal és a munkámmal, mert nehéz, rendszertelen, és sokan azt hiszik rólunk, hogy buta tyúkok vagyunk. Azt sem állíthatom, hogy túlfizetnének bennünket. Én nagyon jó oktatásban részesültem Magyarországon, egy csomó tehetségem van, amit a szakmámért elhanyagoltam. Ezért sokáig azt gondoltam, tovább kellene tanulnom. Azóta rájöttem, hogy azért nem tanultam semmi mást, mert számomra ez a legszebb szakma, és nem is szeretnék mást csinálni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugodtabb.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Bízom benne, hogy a magyarok is megtalálják végre a nyugalmukat.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Országosan a benzináremelések sorozata, a vasutassztrájk, a nagykoalíció. De, mint mondtam, az emberek itt kevésbé cserélik ki a véleményüket. Helyi viszonylatban mindenképp a legfontosabb téma most a Transrapid építésének kérdése. Úgy hírlik, hogy erről népszavazás készül, ami Németországban igen ritka. És persze az időjárás. Nálunk éppen tombol az orkán, északon pedig már szökőárral is számoltak.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Az északi-tengeri özönvíz és Angela Merkel utazása Bush privát birtokára.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Jogging, nordic walking, ezotéria, háziállatok, amatőr képző- és előadó-művészet (országszerte hatmillióan énekelnek kórusban), klasszikus zene hallgatása és játszása. Most, halottak napjától karácsonyig mindenütt gyönyörű koncerteket hallhatsz fillérekért. Aztán jön a farsang, komoly felnőtteket látni a villamoson a legőrültebb jelmezekben egy bulira utazni. A vegetáriánus táplálkozás - nyolcmillió német él ily módon.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Számtalan. A kulturális választék Münchenben óriási, mindenki talál igényeinek és pénztárcájának megfelelőt.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
A gyerekem már itt nőtt fel. Az ma már, hála a sorsnak, a normális, hogy az emberek szakmai vagy egyéb okokból máshová mennek. Ezt neki kell eldöntenie. Annak azért nem örülnék, ha egy háborús tűzfészekbe költözne, de nincsenek ilyen tervei. Szerintem mindenképpen jó, ha egy ember nem csak egy országban él, hanem élete során legalább még egyet ténylegesen megismer. Minden, amit addig egyedül üdvözítőnek hitt, megkérdőjeleződik ezáltal, és ez nem rossz.

<<Előző


[origo]