171. Való Bernadett - Aldershot, Anglia

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Való Bernadett jelentkezik az angliai Aldershotból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Budapestről fújt el a szél. 2007. augusztus 31-én szállt fel a gépem az ismertből, és aznap este landolt az ismeretlenben. Életem meghatározó napja volt. 2005-ben, az érettségim évében fordult meg először a fejemben, hogy szívesen kipróbálnám magam külföldön. Nem igazán találtam otthon a helyem, zsongott a fejem a továbbtanulási láztól. Nem tudtam milyen irányban kéne tovább lépnem. Szülői ráhatásra elkezdtem egy OKJ-s képzést, majd egy évvel később felvettek egy főiskolára, szociális munka szakra. Érdekesnek találtam a tantárgyakat, de nem éreztem, hogy igen, megtaláltam, ez az életem. Külföldről álmodoztam, teljes önállóságról, világjárásról, sok új élményről. Az első főiskolai év után egyik csoporttársamnak - aki egyben jó barátnőm - lehetősége adódott kijönni au pairkedni, ez hatalmas löketet adott, elhatároztam, hogy követem. Regisztráltam egy internetes au pair oldalra, sok levelet kaptam családoktól, én is lázas keresgélésbe kezdtem, mígnem rám talált a mostani családom. Leveleztünk, chateltünk, megkedveltük egymást, lefoglalták a repülőjegyem, és most itt vagyok. Három gyerekre vigyázok, a két kisebbet suliba viszem és hazahozom, takarítok, ha szükséges, de alapjában véve nincs sok dolgom, mert csapatmunka van a családban, a gyerekek is meglepően önállóak. Van időm nyelviskolába járni, utazgatni és találkozni a barátaimmal.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Angliát szükségtelen bemutatnom, mert a szorgos olvasók már sok beszámolót olvashattak itt elő magyaroktól. Aldershot Londontól délnyugatra, kb. 50 kilométerre fekszik, Hampshire megyében, 33-34 000 lakossal. 1854-ben, a Krími háború idején a város és környéke a hadsereg bázisául szolgált. Főleg ennek köszönhető, hogy a lakosság akkori száma (875) tíz év alatt 16 000-re nőtt, majd tovább növekedett, illetve megmaradt a katonai jelleg, ezért ma a British Army otthonának nevezik. Jelenleg a lakosság mintegy 88 százaléka a hadsereget szolgálja.

Még nem töltöttem itt elég időt ahhoz, hogy biztosan meg tudjam állapítani, miben tartom jobbnak, rosszabbnak az országot. Azonban igyekszem nyitott szemmel járni, befogadni minden információt, az interneten is rengeteget kutatok, így az eddigiek alapján azt a következtetést vontam le, hogy több és jobb lehetőséget találok itt, amire alapozhatom a jövőm, mint otthon. Ez alatt elsősorban a továbbtanulást értem. A művészetek, kreatív tevékenységek érdekelnek, és itt rengeteg jó iskola van, amely hosszú múltra tekint vissza, és magas színvonalú.

Mi hiányzik Magyarországról?
Elsősorban a családom és a barátaim, de a modern technológia vívmányainak köszönhetően, sokszor beszélünk, levelezünk, így csupán fizikai kapcsolatban szenvedünk hiányt. Hiányoznak még az ízek az ételekből, de azt hiszem a sor itt lezárul. Ahogy már írtam fentebb, mindig külföldre vágytam, arra, hogy megismerjek más kultúrákat, sokat utazzak, találkozzak érdekes emberekkel, bejárjak szép helyeket, hogy magamba szippantsam a nagyvilágot.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni barátaim. Nyitott, könnyen barátkozó típus vagyok, így már a kijövetelem után elkezdtem ismerkedni, barátokat keresni, és mostanra nem is egy nagyon jó barátság alakult ki. Számíthatunk egymásra, jókat nevetünk, felfedezünk új helyeket.

Nem vagyok hiányolós fajta, ha valamit magam mögött hagyok, akkor az új befogadására indulok, ami izgalmas felfedezésekkel jár, sok újat tartogat és leköti minden figyelmem.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal mindenkeppen jobb. A családban, ahol dolgozom és lakom, egy ápolónő anyuka és egy testnevelés tanár (British Armynál) apuka minden gond nélkül fel tud nevelni három gyermeket, biztosítva számukra mindent, ami szükséges. Megengedhetik maguknak, hogy ha elromlik valami, akkor akár aznap újat vegyenek. Igaz, magasak az adók, sok pénz kerül házon kívülre, de még így sincs gondjuk. Persze itt is ugyanúgy vannak segélyeken élők, de ha igazán akarnának dolgozni, akkor szerintem tudnának miből válogatni. Az általam megismert emberek, akik között sok az anyuka, kettő vagy annál több gyermekkel, kiegyensúlyozottnak tűnnek, sok esetben a feleség gyermeket nevel otthon, és a férj fizetéséből is jól élnek. A minimálbér az árakhoz viszonyítva nyilván nem túl magas, de az arány sokkal kedvezőbb, mint Magyarországon. Több család megengedheti magának, hogy külföldön vegyen nyaralót (főleg Görögországban, Spanyolországban és Franciaországban), szerintem ez sokat elárul.

Mennyibe kerül egy buszjegy, mozijegy, egy sör?
Pubban az a sör, amit én szoktam inni, kb. 1000-1100 forintba kerül. A városon belül mindenhova gyalog közlekedem, hétvégén szoktam más városokba utazgatni, de mindig vonattal. Legtöbbet Guildfordba megyek, ami 17 percre van innen, egy út ára 1364 forint, míg a retúrjegy 1433 forintba kerül. Aldershotban nincs mozi, Guildfordban van egy jó, egyszer voltam ott, a jegy 2559 forint. Viszont, ha az ember vesz még üdítőt és kukoricát, akkor mindennel együtt otthagy legalább 4400 forintot.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy kétszobás, bútorozott lakás, sütővel, hűtővel és mosogatógéppel felszerelt konyhával havi 221 000 forint, de a kép alapján nem tűnik túl bíztatónak. Lehet találni luxuskonyhás, félig bútorozott kiadó lakásokat is, melyek gyalog közel vannak mind a központhoz, mind a vonat- és buszállomáshoz, ezek havi bérleti díja 273 000 forint körül van.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Az au pairkedés hivatalosan nem számit munkának. Az au pairek a családnál laknak, így nem fizetnek a szállásért és az ellátásért. Általában nem kell heti 20-25 óránál többet dolgozniuk, így a pénz, amit kapnak, az zsebpénznek felel meg. Ez a munkalehetőség, hogy anyanyelvi környezetben megtanuljak angolul, és családi környezetben megismerjek egy új kultúrát, számomra jelenleg elég fizetésnek. Hetente, minden pénteken kapok pénzt, aminek eleinte 40-50 százalékát elköltöttem hétvégén (ellátogattam más városokba, találkoztam barátokkal, beültünk valahová enni, inni stb.), a maradék pedig kitartott a következő péntekig, illetve befizettem nyelviskolába. Nem sajnáltam, hogy nem teszek félre, mert akkor nem kellett semmire a pénz, így élveztem az élményeket.

Most a következő utazásomra spórolok: január végén jön édesanyám és a húgom látogatóba, majd a barátaim, így másfél hetet töltök Londonban. Az időm engedi, hogy keressek részmunkaidős lehetőséget, amivel eddig a nyelvismeretem hiányosságai miatt vártam, így remélhetőleg februártól több pénzt tudok majd félretenni, amit szeretnék az itteni önállósodásomra fordítani (felhagyni az au pairkedéssel, lakást bérelni és előrébb lépni a céljaim felé).

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem. Azonban, amit most csinálok, nagyon jót tesz velem. Alapjában véve önmegvalósító személyiség vagyok, azonban a felelősségtudatomon, érzetemen még javítanom kell. Azt hiszem, ehhez az egyik legjobb eszköz, ha gyerekekre vigyázok. Elég jól haladok, igazából ez kihívás nekem, nagyon élvezem.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Tapasztalatom szerint nyugodtabb, ami köszönhető a magasabb fizetéseknek, az emberek alap-beállítottságának. Ha ismerőssel találkozom az utcán, mosolyogva köszönnek és megkérdezik, jól vagyok-e (ez a legtöbb esetben felszínes, és az ember csak rávágja, hogy jól van, akkor is, ha ez nem igaz, de nekem mégis feldobja a napom). A gyerekek iskolájában az anyukák, akikkel beszéltem, már a második találkozásnál a nevemen szólítottak. A vonatállomáson karácsonykor mosolyogva köszönt a pénztáros, boldog karácsonyt kívánt, nem viselkedett flegmán és idegesen, amiért dolgoznia kell. Londonban csak egy-egy napot töltöttem eddig, ott természetesen hasonló tapasztalataim voltak, mint Budapesten.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok attól, hogy a családom megérti-e majd, hogy végre elkezdtem megtalálni és kiismerni önmagam külföldön, és nem szeretnék hazamenni, befejezni a főiskolát. Reménykedni nem reménykedem semmiben. Helyette célokat tűzök ki, de sosem tervezek meg előre semmit. Mindenre nyitottan várom, hogy milyen újdonságokat és izgalmakat tartogat az út a céljaim elérése felé. Nagyon érdekes dolog ez, rengeteget lehet belőle tanulni, mind az életről, mind saját magunkról.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A családban a február elejére esedékes költözés (Északkelet-Angliába költözünk, egy tengerparti városba, és az ezzel járó házvásárlás, pakolás, iskolakeresés a gyerekeknek. A barátaimmal szintén a költözés a téma, mert a két legjobb barátnőm is más városba költözik.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Szerintem már kidobtuk, mert nem találom.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A foci az elsődleges, amit megemlítenék, a gyerekek suli után az utcákon játszanak, a felnőttek BBQ-partyt tartanak. Igazából ugyanaz, mint otthon. Hétvégén bevásárlóközpont-látogatás, kirándulás a környéken, sportolás stb. Én a barátaimmal csak hétvégén tudok találkozni, így azt a két napot rájuk szánom.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt, Aldershotban van egy night club és négy-öt pub, de szerintem a fiatalok többsége a közeli nagyobb városokba jár, ahol sokkal több a lehetőség. Van egy színház, nem túl színvonalas. Körülbelül ennyi, de nekem elég, mert szeretek ugyan bulizni, de nagyon ritkán járok el.

Ami ugyan nem szombat esti program, de azért megjegyzem, hogy nekem hiányzik a kultúra közelsége. Ha el akarok menni galériába, múzeumba, színvonalas színi előadásra, koncertre, akkor sokat kell utaznom, így rengeteg pénzt kell rászánnom. Ezért ezt eddig hanyagoltam.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Inkább azt kívánom, hogy a gyerekeimnek boldog gyermekkort tudjak biztosítani, legyen az bárhol! Értelmes, nyitott, önálló embereket szeretnék nevelni belőlük, hogy aztán ők eldönthessék, hol szeretnék leélni az életüket.

<