191. Jost-Kovács Gergely - Kairó

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Kairóból jelentkezik Jost-Kovács Gergely.
Vágólapra másolva!

Mottó: "Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik a legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad." (Füst Milán)

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Egy éve érkeztem ide, egy állásajánlatra jelentkeztem - sikerrel. Geológusként dolgozom egy olajipari szolgáltató cégnél Kairó egyik jobb "külvárosi" negyedében, Maadi-ban. Fő tevékenységem az olajipari cégek által fúrt magok geológiai (üledéktani) leírása, geológiai jelentés készítése.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Maadi, ahol lakom, Kairó egyik villanegyede, a belvárostól kb. 20 percnyi metrózásra fekszik. Viszonylag sok külföldi lakik ebben a negyedben, itt van a legtöbb olajipari cegnek is az irodája, számos nagykövetség. Úgyhogy ez a negyed azért (relatíve!!) rendezettebb, tisztább. Az éttermekben lehet sört kapni, es néhány helyen akár disznóhúst is rendelhet az ember.

Kairó a világ 10 legnagyobb városa közé tartozik, Afrika legnagyobb városa, az iszlám egyik kultúrális és szellemi központja. Lakosainak számát pontosan nem lehet tudni. Kaotikus, hektikus, nagyon más, ezért nagyon érdekes, de fárasztó város. A forgalom köztudottan... hmmm... egyéni. Bármikor, bárhonnan jöhet autó, kismotor, bicikli. Már láttam közlekedési lámpát... igaz, nem vettek figyelembe, de szorgalmasan váltogatta szineit. Működött!!

Európai szemmel nézve nagyon piszkos, de miután meglátogattuk régész barátainkat a Nílus-deltában, rájöttem, hogy egész rendezett es tiszta. Csak viszonyítás kérdése az egész...

Mi hiányzik Magyarországról?
Egy normálisan működő tárgy, legyen az villanykapcsoló, gáztűzhely , vízcsap, vagy WC. Nem olyan "valahogy működik, tehat jó", hanem, amikor az ember bátran megfoghatja, nem rázza meg, nem marad a kezeben, nem csukódik vissza.

Az interneten keresztül azért könnyen hozzá lehet férni a magyar újságokhoz, megy a Duna-TV, úgyhogy nem veszitjük el teljesen a kapcsolatot Magyarországgal.

Ősztől kezdte meg itt a munkáját az új magyar kulturális tanácsos. A tevékenységének köszönhetően azért pár dolog megvan/meglesz, ami hiányzik; koncertek, a magyar mozi közeljövőbeli beindítása, a magyar könyvtár értelmes időpontban való nyitvatartása sokat segít az itteni kulturális sokkot kiheverni, kicsit hazai levegőt szívni, magyarokkal találkozni.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Sokminden. A lehetőség, hogy csak egy óra ide a piramis, fél óra alatt az egyiptomi múzeumban vagyok. Meg a "leruccanunk a hétvégén korallozni?" kérdés reális "igen"-nel való megválaszolása

Az utcák biztonsága. Ha elkerülöm a legrosszabb negyedeket, itt nagyobb biztonságban vagyok az utcán, mint Budapesten.

Aztán a barátok, ismerősök, akikkel itt találkoztam. A grillparty a tetőteraszon, az éjszakába nyúló beszélgetések...

Mondják, négy fázisa van az egyiptomi kinttartózkodásnak. Az első fázis az ijedtség, a második, hogy élvezi az ember, a harmadik, hogy elege lesz és el akar menekülni innen, a negyedik a sikeres menekülés után a vágy, hogy újra visszajöjjön.

Egyiptom olyan, mint egy ember, akit minden furcsasága, valószerűtlensége, idiótasága ellenére nagyon lehet szeretni. Vagy talán pont ezért...

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Azt ugye mondanom sem kell, hogy Egyiptomban az emberek szegényebbek... sokkal szegényebbek, mint Magyarországon. Van egy szűk réteg, amelyiknek van pénze, de nagy tömegek nagyon nagy nincstelenségben élnek. De általánosságban ez egy nagyon megosztott társadalom, egyfajta kasztrendszernek, a gyarmati beidegződéseknek, és az iszlám hatásának furcsa keveréke.

Az egyiptomi társadalmon belül megfigyelhető az iszlám előretörése. Szemmel látható jele az egyre nagyobb számú, teljesen lefátyolozott nő az utcán. Vagy a férfiak, akiknek ott a homlokán a kis pup/seb, amelyik az imádkozáskor keletkezik, ha erősen veri oda a földhöz a fejét. Viszont mint minden, így a gazdagság-szegénység kérdése is "ins Allah" - ahogy Allah akarja. Így talán nincs meg az az emberek közötti nagy irigység.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolás?? 1-2 LE (40-80 Ft) a rendőrnek, ha megállsz egy megállni tilos táblánál. Cserébe ő segít beparkolni, csak nem érdemes figyelni rá... Bár láttam a belvárosban olyan igen elhanyagolt dobozokat, amik valamikor parkolóóraként funkcionálhattak, de (természetesen) nem működnek. De alapvetően nem érdemes autóval a belvárosba menni.

Buszjegy: nehéz kérdés... A metró 1 LE egy útra, azzal mind a két vonalat lehet használni. A metró egyébként a legjobb, leggyorsabb közlekedési eszköz Kairón belül. A buszjegy... szóval van 3 fajta busz. Van a "kisbusz", olyan - eredetileg 9 személyes - mikrobusz, amibe akár 20-an is beférnek... adott esetben akár a vezető ölébe. (Nem vicc!) Ez távolságtól függően 25 piasztertol 1.5 LE-be krül. Aztán vannak buszok, amelyek közepes - eredetileg 20 személyesek. Az ajtóban áll egy figura, ő kiáltja szerte, merre is megy a busz. És vannak a nagy buszok. Jellemzőjük, hogy nem mindig állnak meg a megállóban (ha van egyáltalán ilyen), hanem csak lassítanak, aztan uccu neki, menetközben zajlik a le- és felszállás.

Egyszer a kolléganőmmel jöttünk vissza a piramisoktól, és jött egy üres busz. Kérdeztük, megy-e a gizai metrómegálló felé. Az ajtónálló srác egy pillanatig gondolkozott, odaszólt a sofőrnek, aztán intett, hogy szálljunk fel. Onnantól azt kiabálta, hogy "Giza - metró".

A taxi az egyik fontos közlekedési eszköz, de időnként elképesztő autókat lehet látni. Szinte hihetetlen, hogy 100 métert képes gurulni a járgány, nemhogy egyik helyről a másikra elvinni. Időnként nem kis bátorság beülni egy ilyen "autóba", kiváltképp este, amikor gyakran lámpa nélkül mennek. (Nem kapcsolja fel, vagy egyszerűen hiányzik ez az alkatrész).

Sör: speciális italboltokban lehet kapni Sakara-t, Stella-t, ezek ára 5.5 LE., egy vendéglőben (már amelyikben adnak) olyan 12-18 LE.

Kávé: 1 LE - 10 LE-ig minden lehetséges. Persze a kávézás szokásáról órákat lehetne mesélni, de inkább érdemes elolvasni Nagib Mahfuz Nobel-díjas iró könyveit, vagy Germanus Gyula idevágó sorait.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Minthogy a fizetésem európai, azért nincs gond. Érdekesebb a helyiek viszonya a pénzhez. Általában a férfiak dolgoznak, kevesebb a női munkaerő. Értsd alatta takaritás, vasalás a mosodában, stb. - inkább a férfiak dolga. Nőket leginkább pénztárosnak, esetenként titkárnőnek, ilyeneknek alkalmaznak.

Egy férfi arra gyűjt, hogy önálló lakása legyen. Abban kell berendeznie a lakás háló- és nappali szobáját. Utána nézhet feleséget magának (nem ritkán családon belül, unokatestvért vesznek el). A konyha a lány hozománya.

Ebbe a gyűjtögetésbe besegít az egész rokonság. Igazándiból sokkal nagyobb egység egy család, nem szorítkozik csak papa-mama-1 gyerek-modellre. (Már csak azért sem, mert elvileg 4 felesége lehet egy férfinak.) Mindenki segít mindenkinek, valószinűleg így tudják fenntartani magukat.

Egyébként jellemző, hogy mindenből megpróbálnak pénzt csinálni, és nem nagyon válogatnak. Az is lehet, hogy egy tanár délután cipőt pucol, vagy sofőrködik. Kevés a koldus, ha mást nem, megpróbálnak papírzsebkendőt eladni. Vagy a metrón szétosztanak tollat, cukrot, akármit, utána begyűjtik. Ha meg akarod venni, fizetsz, ha nem, visszaadod, ami nem kellemetlen.
És olyat soha nem láttam, hogy valaki zsebre vágta volna az árut. Ha közben a megallóhoz ér a metró, és kiszáll, vagy a pénzt, vagy a tárgyat odaadja a szomszédjának, aki aztán odaadja az árusnak.

Igaz, a külföldire azért másképp néznek, ha valami eladásról van szó, akkor megpróbálják a legmagasabb árat mondani. Vagy nincs aprójuk visszaadni. Vagy felsorolják azokat a rokonokat, akik az éhhalállal küzdenek. Vagy... kifogyhatatlanok a kifogásokból.

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Alapvetően igen. Geológusként dolgozom, eljárhatok ide-oda, értékes emberekkel találkozhatok és mondhatok közeli ismerősnek/barátnak, egy igen érdekes és izgalmas országot ismerhetek meg kicsit mélyebben, belülről, ami nagy kaland.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nagyon más minden, eléggé nehéz megítélni a hangulatot, hogy nem beszélek arabul, és az emberek is sokkal zárkózottabbak egy nem-arabbal szemben. De néhány beszélgetés a fiatalabb kollégákkal időnként bepillantast enged ebbe a világba. Azért nincsenek nagyon elkeseredve, nem jellemző a letargia. Valószinűleg, amikor a "túlélésért" küzdenek, egyszerűen nincs idő erre az úri hutcutságra.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok tőle, hogy még egy ideig itt maradok, de reménykedem, hogy visszajöhetek.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Természetesen az Afrika-kupa, a foci. Ha az emberről kiderül, hogy magyar, az első, amit mondanak "Buskas", esetleg Hidegkuti (itt edzősködött Egyiptomban).

De nagy kérdés mostanság az erőteljes drágulás. Az árak nagyon elszabadultak, az energia, a vízdíj drasztikusan emelkedik. Megjegyzem, a benzin még mindig 1.5 LE (60 Ft) körül mozog. De a keresetek nem érik el a magyarországi színvonalat, így nehéz is összehasonlítani az árakat.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Al-Ahram: 6 hónapnyi stratégiai búzatartalékja van az országnak. Félmillió tonna búzát importálnak a közeljövőben. A Hamasz elnézést kér Egyiptomtól a határon kialakult helyzet miatt. Holnap futnak ki a hajók a sérült tengeralatti internetkábelhez.


Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Autómosás... De a viccet félretéve, az emberek - főleg amikor udvarolnak - előszeretettel mennek parkokba, esetleg az állatkertbe (állatot szerető embereknek nem ajánlom a látogatását). Itt tudnak találkozni, kettesben lenni, esetleg lopva átölelni egymást. Elvileg a férfi addig nem érhet hozzá a nőhöz, amíg nem házasok. De azért a parkokban akár egy-egy puszi is elcsattanhat.

De a szabadidő - sőt, talán az alváson kívül minden idő - az utcán zajlik, a kávézókban egy vizipipával, a bevásárlóutcákon, a boltokban. Sokkal inkább társadalmi életet élő emberek, mint az európaiak. Leállnak, beszélgetnek, és 10 perc utan valószinűleg kiderül, hogy van valami rokon, akit a másik ismer. És akkor már jó barátok.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Egy ekkora városban?? Valószínűleg rengeteg... még nem sikerült minden lehetőséget kiaknázni.

Egyébként péntek és szombat a szabad, de péntek a fontosabb nap. Érdekes, hogy pl. esküvői menetet a hét minden napján hallani (még több dudálás). De belegondoltam, végülis alkoholt nem isznak (elmarad a "másnap"), így is, úgy is fent maradnak éjszakába nyúlóan, szóval miért ne?

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem. Kairó nem egy gyerekbarát város, iszonyúan szennyezett a levegője, az utcán nincs járda, úgyhogy az az élménye sem lehet meg a gyereknek, hogy lemegy egyedül a sarki boltba. Játszótér nincs, csak néhány parkban, és az legtöbbször a 70-es évek játszótereit idézi. És nem szeretném, hogy az a fajta női-férfi viszony, ami itt jellemző, nekik természetes legyen. Majd ha nagyok lesznek, megláthatják, hogy ilyen is van. De nagyon hiányoznak...

<