209. Szabó Andrea - Tenerife, Spanyolország

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma  Szabó Andrea mesél Teneriféről.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2002 augusztusában helyezett ide egy angol utazási vállalat. Érdekes véletlen volt, hiszen amikor - még Dél-Spanyolországban, ahova eredetileg elindultam - az akkori utazási szezon végén megkérdeztek, hogy lehetőség szerint hova helyezzenek a következő szezonra, utolsónak jelöltem be Tenerifét, de valahogy éreztem, hogy itt kötök ki, hiszen valójában mindig is ide vágytam, már régóta. Csak közben kicsit elkalandoztam más országokba. Egészen pontosan a '90-es évek elején kezdődött - talán tudatalatti - vonzódásom ehhez a szépséges szigethez. Ez volt az az időszak, amikor a magyarok kezdték felfedezni, felkapni.

Sosem felejtem el, amikor egy volt barátom egyszer csak betoppant napbarnítottan, feldobottan, vagy száz-kétszáz fotóval napsütötte tájakról, mi meg, a főiskolai csoporttársakkal is, szó szerint belesápadtunk az élménybeszámolójába; amúgy is tél végét írtunk, elegünk volt már a hidegből, a sötét délutánokból, szóval, akkor elhatároztam, egyszer én is szeretnék majd Tenerifén eltölteni egy csodás téli vakációt. Nos, a vége az lett, hogy már idestova hatodik éve itt telelek egyfolytában. Egyébként még mindig turizmusban dolgozom, de már nem ugyanannál a cégnél.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
A hét szigetből álló Kanári-szigetcsoport földrajzilag ugyan Afrika mellett található, azonban Európa része, Spanyolországhoz tartozik. Erős autonóm régió, saját parlamenttel, közigazgatási szervekkel. Lakosai önmagukat elsősorban kanáriaknak nevezik, noha természetesen spanyol állampolgárok. (A terület névadója egyébként eredetileg nem a kanárimadár, hanem a latin cane = kutya szó, a szigeteken régen talált nagytestű kutyákról elnevezve.) A Kanári-szigetek nem egyformák, mindegyiknek külön egyénisége van. Az egyik legérdekesebb és legsűrűbben lakott sziget Tenerife. Itt van Spanyolország legmagasabb vulkáni hegycsúcsa, a több mint 3718 méter magasan fekvő Teide. Az északi részek a jellegzetesebbek, gyönyörű, zöld hegyvidékekkel, tipikus helyi sajátosságokkal, festői falvakkal, ám valamivel hűvösebb klímával. Dél felé haladva szárazabb a táj, több a napsütés, és itt aztán észre sem venni az idő múlását, akár évszakváltozást, hiszen egész évben szezon van, a turisták sortban, pólóban, strandpapucsban járkálnak. Különösen a britek, illetve a németek, skandinávok jönnek ide előszeretettel, sokan vannak, akik akár minden évben. A britek elsősorban a déli részen telepedtek le, a fiatalok is ezt a részt kedvelik inkább, a több szórakozási lehetőségre való tekintettel. A bárok mellett befizethetsz delfinleső hajókirándulásokra, vannak ún. tematikus, azaz szórakoztató parkok, mesés állatkertek (Északon a világhirü Loro Parque, Délen a Parque Las Aguilas), vízicsúszda-parkok (itt, Torviscas-ban nemsokára megnyit a világ egyik legklasszabb vízi vidámparkja, a Siam Park). A németek azelőtt az északi részeken vettek ingatlanokat, ott nyugodtabb, hagyományosabb az élet, az idősebbeknek például, jobban megfelel. Én Tenerife mindkét részét kipróbáltam, északon kezdtem, majd a főváros környékén is laktam. Két éve leköltöztem Dél-Tenerifére, itt a külföldieknek egyértelműen több a munkalehetőség, bár az álláskínálat nem túl változatos, még az itteni főváros, Santa Cruz de Tenerife is vidéki város Madridhoz vagy Barcelonához képest. A szigeten az ipar sem jelentős, a turizmus és vendéglátás, a kereskedelem, a szálloda, és eddig lakóövezet építkezések mellett a banán-, illetve paradicsomtermesztés még a bevételi forrás. Délen Playa de las Américas, illetve az Adeje-partszakasz a legfőbb turistaövezet, ezek valóságos szállodavárosok. Itt, a Kanári-szigeteken az újabb építésű szállodák színvonala egyébként egyedülálló. Ám a helyi lakosság például leginkább a környező településeken választ lakást (én a Playa de las Américas fölött, egy gyönyörű "urbanizációban" lakom, ami villa-és társasháznegyedet jelent), és leginkább autóval járunk el dolgozni. Ennek következtében szinte mindig nagy a forgalom, főként reggel és este illetve a szieszta időszak kezdetén és végén.

Mi hiányzik Magyarországról?
Elsősorban a szüleim, néhány régi barát, barátnő, a tartalmas beszélgetések, itt ugyanis az a jellemzőbb, hogy bár sokat beszélnek, de valójában kevés információtartalommal. A budapesti séták, vidéki kirándulások, főleg szép őszi napokon, kulturális programok, az, hogy félszavakból is megértsük egymást, szóval leginkább a közös történelmi háttér, a hasonló logika, gondolkodás, a magyarok találékonysága és sokoldalúsága, szerteágazó érdeklődési köre. Na meg a téliszalámi, az Unicum, a konyakos meggy, a lángos, a túrógombóc. De érdekes módon, az ember idővel megtanul nem sóvárogni annyira ezek után a dolgok után. Egyszer csak tudomásul veszed, hogy itt más van, amit szeretni lehet, helyi dolgokat és ízeket keresel, idomulsz az itteni élethez. Aztán, amikor például hazalátogatok (vagy a szüleim ide), pótolom ezeket a hiányolt dolgokat. Mintha két énem lenne, az egyik, amikor itt vagyok, a másik, a magyar énem, ami természetesen előtérbe kerül, ha hazalátogatok Magyarországra. Ott magyarul gondolkodom, akkor még a spanyolt is kicsit nehezebben beszélem, és fordítva is, itt pedig a magyart. Azt azért nagyon szeretném, ha kevésbé drága és körülményes lenne innen hazautazni, ha kisebb lenne a távolság, és többet találkozhatnék a szüleimmel is.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Csak a legfőbbeket említve: az óceán és a végtelen horizont csodálatos látványa minden nap, (elég, ha csak kinézek az erkélyről), a barátom, a szinte állandó napsütés (mert azért itt is befelhősödik néha, még ha az utazási ajánlatokban ez nem is fordulhat elő). A szép környezet, a csodás tájak, a pálmafák, az egész évben nyíló sokfajta virág, egyszóval az örök tavasz (szinte egész évben 20-25 fok van,) meg az, hogy ha kedvem és időm van, bármikor kimehetek napozni, strandolni, és nem kell egész évben az egy-kéthetes nyaralás után sóvárogni, hiszen ez itt természetes.

Szóval, az egész itteni életérzés - a részletekkel együtt is, amelyek akár csak egyszerű dolgok, a klíma előnyei: nem kell télikabát, sapka, csizma, harisnyanadrágokkal bajlódni, hólevet taposni, hajnalban dermedten havat lapátolni, jeget kaparni az autóról, csak simán beindítod. Aztán a hihetetlen leárazások minden szezon végén, amelynek nagy előnye, hogy az ott vásárolt cuccokat még szezon után is, egész évben lehet hordani, hiszen a hőmérséklet nem sokat változik. A Cadena Dial rádió latin slágerei, a Santa Cruz-i híres Karnevál. Itt nemcsak látványosság, hanem az élet része, a Rio de Janeiro-i után a második leghíresebb a latin kategóriában, igen fontos idegenforgalmi esemény is, amelyet mi nemcsak nézünk, hanem mi is jelmezekbe öltözünk (itt ez nem ciki, hanem az önkifejezés, a kreativitás egyik megnyilvánulási formája), és átéljük! A karneválkirálynők megválasztása után kb. egy teljes hétig, éjjel egy és hajnal öt óra között leírhatatlan buli hangulat uralkodik a belvárosi utcákon.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Boldognak nem tudom, ezt a szót talán nem is használnám, hiszen annyira szubjektív, és mindenkinek mást jelent. Kiegyensúlyozott? Ezt pedig a spanyolokra nem lehet mondani, annyira szélsőségesek. Ha éppen a szabadidejüket töltve látod őket, nagyon jópofák és kedvesek, a zenében még romantikusak is, ám a munkában végtelenül savanyúak, merevek, bürokratikusak tudnak lenni, szóval nem véletlen a mondás: örült spanyol! Sokszor minden józanésznek, logikának ellentmondanak (csak hivatalos ügyed ne legyen itt!). Mellesleg hihetetlenül jól elvannak így is. A látszat persze az, hogy nagyon jó az életszínvonal, mindenük megvan, az ország infrastruktúrája nagyon jó. Jó kocsikat, szép üzleteket, épületeket látni, az emberek követik a divatot, hangosan, vidáman trécselnek az utcákon, valójában a mindennapos dolgaikról, akár problémáikról is szoktak, de szinte csak általánosságban. Nem traktálnak személyes részletekkel, és érdekes módon még panaszkodás közben sem látszanak komolynak vagy tragikusnak, sőt! Lelki alkatukat tekintve mások a latinok, kevesebbet emésztik magukat dolgokon, nem gondolkodnak előre, nem gyártanak verziókat, mint a magyarok, hogy ha ez lesz meg az lesz, kevésbé kritikusak is. Inkább a jelennek élnek, a maguk kis életének, elütik az időt evéssel, ivással, szórakozással. Nagyon fontosak az ünnepnapok, sőt, mondhatnám, szinte csak ezek a fontosak! Sok-sok ünnepnap van a spanyol naptárban: nemzeti, vallásos, regionális, alkalmat találni mindig. A hétköznapi valóság ellenben az, hogy a keresetek nem túl magasak, itt, a Kanári-szigeteken átlag 1000 euró (260 000 forint), ami el is megy könnyen. A hónap végéig nagyon sok család csak hitelkártyák segítségével jön ki, az autókat banki kölcsönökre, a lakásokat pedig akár 30-40 éves lejáratú jelzáloghitelre veszik.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolási díj csak a parkolóházakban van, egy óra most már kb. 1 euró (260 forint). A mozijegy kb. 6 euró (1560 forint), de mozitól is függ. Hét közben vannak promóciós napok, amikor fél áron válthatsz jegyet vagy kedvezményt adnak a pároknak. A sör ára 1 eurótól (260 forint) indul, attól is függ, hol iszod. A buszjegy városon belül illetve kisebb távolságokra 1,20 euró (312 forint). De ha a déli részről felutaznál a fővárosba (kb. 100 km), az már 8 euróba (2080 forint) kerül. A presszókávé ára minimum 0,80-1 euró (208-260 forint), illetve 1,20-2 euró (312-520 forint), ha a nagyobb csésze tejeskávét rendeled. Itt, a külföldiek által látogatott déli partszakaszokon eleve magasabb árakat szabnak, mint az északi részen vagy akár a fővárosban.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
550-600 euró (143 000-156 000 forint) minimum, plusz a rezsi. Főként itt, a déli övezetben. Ráadásul, amikor kibérelsz egy lakást, minimum két hónapot előre ki kell fizetned.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Alapjában véve nem vagyok egy spórolós típus, ez néha zavar, ám szeretek jól élni. Ami megtetszik, és úgy gondolom, hogy szükségem is van rá, megveszem. Az árakra viszont mindig ügyelek, tapasztalatból tudom, hol érdemes vásárolni, és hol nem. Mint említettem, itt egy havi fizetés nem olyan nagy összeg, amit nem lehetne simán elkölteni. Az élelmiszerek nem túl olcsók, a szolgáltatások különösen drágák. Ha megerőltetném magam, a fizetésem 20-30 százalékát tudnám félretenni havonta. Szívesen utaznék többet, mondjuk, hétvégékre különböző helyekre a Szárazföldre (itt így nevezik Spanyolországot, vagyis az Ibériai-félszigeten levő tartományokat), vagy európai városokba.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Részben, de nem egészen. A turizmus területén vagyok, de itt ez leginkább tömegturizmust jelent. Ez hosszú távon elég fárasztó, monoton hatású és emiatt a kiégés veszélyét hordozza magában. Különösen a nagy cégeknél, illetve szállodaláncoknál igaz ez. Szívesebben dolgoznék egy kisebb, családias jellegű helyen. Exkluzívabb témákkal foglalkoznék szívesen, mint például egyénre szabott, kis csoportos, incentive programok, protokoll- és rendezvényszervezés.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Más, alapvetően lazább, kevésbé konvencionális. Ráadásul ez egy nyaralóövezet, ahol jó napjaidon magad is úgy érzed, mintha vakáción lennél. Persze, itt sem minden arany, ami fénylik! Itt is meg kell élned, idegen környezetben vagy, távol a családodtól, lehetnek gondjaid is, mint bárkinek és bárhol, és egy idő után már nem érzed úgy, hogy önmagában a napsütés és a bulizás majd mindent megold. A legjobb helyzet szerintem nyugat-európai nyugdíjasként, vagy például igazán tetemes bankszámlával ideköltözni, akkor tényleg nincs más dolgod, mint a napon sütkérezni, sétálgatni vagy golfozni járni. Ha viszont dolgoznod is kell, itt sem fonják kolbászból a gátat.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok általában a betegségektől, és legfőképp az autóbalesetektől. Rosszul és meggondolatlanul vezetnek az itteniek. Ráadásul még gyorsan is, és sokszor ittasan, kábítószerek hatása alatt is. Ezen és a spanyolországi közúti halálozások elképesztően magas számán még a bevezetett jogosítvány-pontrendszer sem tudott segíteni.

Reménykedem, hogy hamarosan megtalálom azt a karrierlehetőséget, ami valóban érdekel, maradéktalanul és hosszú távon kielégíti az igényeimet és az érdeklődési körömet, változatos, kreatív és örömteli, és még nagyon jól is lehet vele keresni.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Általánosságban a gazdasági visszaesés, az, hogy a hotelek egyre jobban elterjedő all-inclusive ajánlatai mennyire negatívan érintik a helyi vendéglátó vállalkozásokat és üzleteket. A lakás jelzáloghitelek hihetetlen megdrágulása, az ingatlanpiaci válsághelyzet (sok eladó lakás, kevés vevő), a televízióban a közelgő spanyolországi politikai választások, pletykák kizárólag spanyol hírességekről. A spanyolok egyébként is sokkal kevésbé érdeklődnek más országok dolgai iránt, leginkább a sajátjaikkal vannak elfoglalva.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Az El Día, Tenerife legnagyobb példányszámú napilapjának címoldalán többek között szerepel egy itteni politikus pozitív véleménye a tervezett, Tenerife északi és déli részét összekötő vasútvonalról. Egy másik hír: Brüsszel szerint a kanári kormány foglalkoztatási tervezete hagy némi kívánnivalót maga után, mivel diszkriminációt jelenthet nemcsak a más régiókból érkező spanyolokra, hanem más uniós országok állampolgáraira nézve is.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Nyáron egyértelműen a strandolás: az óceánpartra, medencéhez járás. A déli részen szinte minden társasháznak van közös medencéje. A téli időszakban a helyiek - ellentétben a külföldiekkel - már nem vetkőznek fürdőruhára, inkább szeretnek vasárnaponként az erdőszéleken családi, baráti körben húst sütögetni, iszogatni. Péntek és szombat esténként szórakozóhelyekre járnak, mint bárhol másutt, a különbség viszont az, hogy ez nemcsak a fiatalabb korosztály kiváltsága. Aztán ott vannak az ünnepnapokon a körmenetek, a karneváli események, amire kíváncsi a lakosság apraja-nagyja, még ha minden évben szinte ugyanaz is a koreográfia, de nem is akarnak rajta változtatni, hiszen az a hagyomány. A parádékon, tánccsoportokban való szerepléseknek itt nem feltétele a jó alak, mehet mindenki, és talán pont ez az itteni karneválok megkapó bája, na és az elképesztő jelmezek. Amint véget ér egy karnevál, az igazán fanatikus karneváli résztvevők már törik is a fejüket a következő évi részvételen, amire klubtevékenységszerűen gyakorolnak. Az ittenieknek egész évben kedvelt elfoglaltságuk a bevásárlóközpontokba járás, különösen a leárazások időszakában.

Sajnos a sportolás nem tartozik az általános szabadidős tevékenységek közé, általában véve elmondható, hogy el lehet itt kényelmesedni rendesen. Az emberek, ha tehetik, autóval járnak, és még a munkahelyi szünetben is csak a közeli ételbárba mennek le még többet ücsörögni. Itt munkahelyi jog a tízórai szünet, amikor a munkatársak felváltva, kis csoportokban levonulnak 15-20 percre kávézni, szendvicseket enni, és ha nem 13-14 órától 16-17 óráig tartó sziesztával megszakított munkarendben dolgoznak, akkor a rövidebb, azaz egy-másfél órás ebédidőben is ilyen ételbárokban ütik el az időt. Sokszor az ismerősöktől is úgy búcsúznak el, hogy: Viszlát legközelebb, és megiszunk egy kávét! Így aztán, ha sok az ismerősöd vagy az üzleti ügyed, sokszor fel is szökhet a vérnyomásod.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Dél-Tenerife igazi vakációzó paradicsom, ahol számtalan étterem, bár és diszkó közül válogathatsz, latin és brit stílusban egyaránt. Sőt, nem is kell feltétlenül a szombat estére hagyatkoznod. Mi leginkább vacsorázni járunk különféle éttermekbe, utána pedig megiszunk egy-két italt vagy koktélt egy-egy bárban. Én a latin stílusú San Telmo bárövezetet szoktam választani a Los Cristianos-i partszakaszon, vagy a Puerto Colónban található világszínvonalú El Farot (lefordítva: A Világítótorony), amelynek teraszáról káprázatos panoráma nyílik a kikötőre, az óceánra és az egész adeje-i partszakaszra.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Erre nem igazán tudok mit mondani, ugyanis alapjában véve nem foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata. Külföldiként itt nem is nehezedik rám olyasfajta társadalmi elvárás, mint ha Magyarországon élnék. Hozzáteszem még, hogy turizmusban és vendéglátásban dolgozva, a különböző munkaidő beosztások miatt itt gyereket nevelni nem is kis feladat, pláne számomra nem lenne az, hiszen egyikünk családja sem itt él.

Általánosságban viszont azt mondhatom, hogy mivel itt jónak mondható a közbiztonság, nagy a gyerekkultusz (eléggé szabadjára is engedik őket) és a sziget természeti adottságai is kitűnőek, bizonyára jó lehet itt gyereknek lenni.

<