220. Vass Éva - Bucaramanga, Kolumbia

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma  Bucaramangáról mesél Vass Éva.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2006 októbere óta vagyok a családommal együtt Bucaramangában, Kolumbiában. A férjem kolumbiai származású, és miután már csaknem 20 évet Magyarországon éltünk, úgy döntöttünk, valamennyi időt eltöltünk itt is, hogy a gyerekeink ezt a kultúrát is megismerjék és megtanulják a nyelvet. A férjemmel különböző projekteken dolgozunk - webes fejlesztéssel, műfordítással és saját könyveink készítésével, illetve kiadásával foglalkozunk. Ezek talán egymástól elég messze eső területek, a közös viszont az bennük, hogy szinte valamennyien Amazóniával kapcsolatosak.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Kolumbiáról szinte mindenki hallott már, de a nemzetközi sajtónak köszönhetően ez általában a drogra, a gerillákra vagy az erőszakra korlátozódik. Csak kevesen ismerik az élhető Kolumbiát. A sajtó arról nem ír, milyen gyönyörű ez az ország, micsoda természeti és kulturális értékeket hordoz magában. A területe 12-szer nagyobb, mint Magyarországé, és csaknem ötször több a lakosa. Felszíne rendkívül változatos - szigetek, tenger és óceánpart, hegyvidék, őserdő, sivatag, szavanna, vízesés. Mi az Andok keleti régiójában, Santander tartományban, annak is a székhelyén lakunk. Ez a város elővárosaival együtt csaknem egymillió lakosú település. A tengerszint feletti 1000 méter magasságban fekszik, és ennek köszönhetően rendkívül kellemes az időjárása, "télen" (vagyis az esős időszakban) is, nyáron is 20-30 fok körüli a legmagasabb hőmérséklet. Rendkívül kegyes a természet, állandóan van friss gyümölcs és zöldség, évente többször is teremnek, bármikor lehet vetni, ültetni, rengeteg a zöld, szinte magától nő minden. Ezenkívül nincsenek időjárási frontok. Kolumbia-szerte a santanderi konyhát tartják a legkiválóbbnak, ezt én is megerősítem. Itt ismeretlen fogalom az ehetetlen menzai menü. Nekem nagyon tetszik az itteni emberek közvetlensége, lazasága, a zene és a tánc szeretete. Már kisiskolás korban van táncóra az órarendben. Az iskolában a gyerekektől nem várnak el lexikonnyi tudást, játékosabban folyik az oktatás, sok a csoportmunka. Ami kevésbé tetszik, az a városi közlekedés kultúrája (tapasztalatom szerint a járművezetők nem tisztelik a gyalogosokat és az átkelőhelyeket), illetve a buszok és tehergépkocsik helyenként elviselhetetlen légszennyezése, amin valószínűleg sokat fog javítani a jelenleg folyó új, metrószerű közlekedési hálózat kiépülése, amely nemcsak Bucaramangára jellemző, hanem más kolumbiai nagyvárosokra is. Ami számomra szintén elgondolkodtató, hogy itt az emberek sokkal jobban törődnek külsejük állapotával, mint belső világukkal.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az ízek, anyukám főztje, a hó, a karácsony meghitt hangulata, a barátaim, a tavasz illata, a természet ébredése, az időpontok betartása, a tervezhetőség, a bizalom. És mindenekelőtt a nagyobbik fiunk, aki Budapesten egyetemista. Hiányzik a szabad természet-, illetve országjárás is. Itt mielőtt az ember elmegy kirándulni, előtte tájékozódik, lehet-e ott sétálni az erdőben, biztonságos-e, nincsenek-e ott fegyveres egységek.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A jó idő, a salsa, a tánc könnyed légköre (bárki, bárhol, bármikor szívesen táncol), a főzés öröme a sok friss zöldségnek, gyümölcsnek köszönhetően, a természet gazdagsága, a finom kolumbiai kávé, a természetes natúr csokoládé és a lehetőségek özöne. Olyan óriási és változatos ez az ország, hogy bármit megtapasztalhatsz, amit csak szeretnél. Ezenkívül hiányozna az a sok-sok igen kreatív, kézműves tanfolyam, amit itt nagyon színvonalasan szerveznek, és rendkívül jó dolgokat lehet megtanulni. Kolumbia élenjáró ezen a téren. Ami szintén hiányozna: az emberek könnyed, pozitív hozzáállása az élethez. Amikor ugyanis itt beszélgetnek egymással, akkor nem panaszkodnak egyfolytában, nem versenyeznek, ki tud nagyobb bajt felmutatni, nem a sajnálkozásra hajtanak, nem beszélnek munkahelyi gondokról.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
A társadalom rendkívül polarizált, aki gazdag, nagyon gazdag, aki szegény, nagyon szegény. Hiányzik egy erős középosztály. Mégis, elmondható, hogy akinek van munkája, munkahelye, tisztességesen megél a fizetéséből, és el tudja tartani a családját. A minimálbér 462 000 peso (46 200 forint), és a megélhetési költségek kb. 20-30 százalékkal alacsonyabbak az otthonihoz képest. A gazdaság növekedése az elmúlt egy évben kb. 7,5 százalék volt, míg az infláció 5,4 százalék. Ezek elég jó mutatók, elég jól megy a gazdaság. Az egész országra jellemző, hogy minden településen a házak, lakótömbök, lakókörzetek osztályozva vannak (estrato social) egytől hatig, és ennek megfelelően fizetnek a lakosok a közműveknek. A legalacsonyabb kategória az egyes, a legmagasabb a hatos. A hármas-négyes körzetben lakók fizetik kb. a tényleges díjat a víz, villany, gáz, telefon használata után, míg az ötös-hatos besorolásúak ennél többet, az egyes-kettesek ennél kevesebbet. Az is figyelemre méltó, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűek ingyen kapnak orvosi ellátást. Az egészségügyi ellátás kb. öt éve lett átszervezve, több biztosító alapú lett. Nagyon jól működik és nagyon színvonalas a szolgáltatás. Itt létezik vizitdíj, 1700 peso (170 forint), amelyet mind a rendelés, mind a gyógyszer kiváltása alkalmából meg kell fizetni, ezt itt moderációs díjnak neveznek, és mindenki elfogadja, hiszen cserébe nincs felesleges sorban állás, tényleg az megy orvoshoz, akinek indokolt, és a gyógyszerből sem spájzolnak be fölöslegesen. Meg kell említeni még, hogy a gyógyszert is ingyen kapják a betegek a biztosítási jogviszonyuk alapján. Aki saját elhatározásából privát úton megy orvoshoz, vagy nincs biztosítása, az természetesen nem fizet vizitdíjat, csak a rendelés árát, ami viszont 60-70 000 peso (6000-7000 forint), plusz a gyógyszerek költségét is teljes árban meg kell téríteni ilyenkor. A rendelőintézetek, kórházak kifogástalanul tiszták, rendezettek, színvonalasak. Amire itt kevesebb figyelmet fordítanak, az a megelőző, szűrővizsgálatok.

Az emberek derűsek, kedvesek, bátrak, nem süppednek bele a problémákba, nem stresszelik magukat az időpontok, határidők vagy egyéb ígéretek betartása miatt. (Volt olyan ismerősünk, aki a megbeszélt időponthoz képest két nappal később jött a megbeszélésre). Rendkívül szolidárisak az emberek, ha valaki bajba kerül, azonnal a segítségére sietnek. A mindennapi életben éberebbek, kissé gyanakvóbbak, jobban figyelnek a körülöttük zajló dolgokra, gondolok itt elsősorban a közlekedésre és a közbiztonságra. Itt az ember nem kerül bajba, ha betart bizonyos szabályokat: nem megy sötétedés után veszélyes utcákra, nem áll szóba gyanús idegenekkel, kihívóan nem visel magán értékeket, stb. Bár úgy gondolom, ez a "túlélési" szabály a világ bármely városára igaz lehet. A gyerekek nevelésében már kisiskolás kortól nagy figyelmet kap a tiszteletre és a békére nevelés. Santanderi sajátosság vagy "tájszólás", hogy itt mindenki magáz mindenkit, a szülő a gyerekét, a gyerekek egymást, és a barátok is az "Usted" (Ön) megszólítással fordulnak egymáshoz.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás a belvárosban 400 peso (40 forint), egy buszjegy hétköznap 1100 (110 forint), hétvégén 1150 peso (115 forint), egy mozijegy 6000 peso (600 forint). Egy sör a boltban 1300 (130 forint), étteremben 4-5000 peso (400-500 forint), egy kávé az utcai büfésnél 400 peso (40 forint), egy előkelő bárban, étteremben 5-6000 peso (500-600 forint), de van úgy, hogy ingyen adják az étkezést követően. A sört itt csak 2-3 dl-es kiszerelésben árusítják, és az alkoholtartalma elég alacsony, csak 4%. Kedvelt ital a sör és az egyik helyi szénsavas üdítőital (Colombiana) keveréke, a Colaypola. A kolumbiai kávéról feltétlenül szeretném elmondani, hogy rendkívül finom az aromája, nincs túlpörkölve, és mivel rendkívül jók a természeti adottságok a termesztéséhez és igen szigorú minőségi előírásokat tartat be a nemzeti kávészövetség a termelőkkel, illetve gyártókkal - itt csak jó kávét iszik az ember.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy bútorozott lakás rezsivel havonta kb. 1 200 000-1 700 000 peso (120 000-170 000 forint), míg üresen kb. 600 000 peso (60 000 forint).

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Családi költségvetés aktív részese vagyok, minden szükséges dolgot megveszünk, de nem igazán jellemző, hogy ezen felül magamra költsek. Ha veszek valamit, az inkább emléktárgy, népi kézművestermék. Leginkább utazásokra, oktatásra, tanfolyamokra teszünk félre. Persze nagyon nehéz ellenállni a csaknem háromhavonta új kollekcióval megjelenő divatházak csábításának. Kolumbiában az emberek nagyon sokat költenek ruhára és cipőre, illetve az öltözéket kiegészítő apróságokra. Karácsonyra és szilveszterre szinte mindenki kötelezőnek érzi új ruhába öltöztetni az egész családját.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen. Amazónia kulturális és természeti világát kutatjuk, és azon vagyunk a férjemmel, hogy ezt a csodát minél több emberrel megosszuk. E célból hoztuk létre és folyamatosan bővítjük újabb és újabb ismeretekkel a honlapunkat, valamint az Érdekel Amazónia baráti kört az iwiw berkein belül, illetve dolgozunk újabb könyvünk kiadásán.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Bucaramangában nagy a nyüzsgés, jövés-menés, sok az utcai alkalmi árus, nagy a járműforgalom. Az emberek nem nagyon politizálnak, inkább a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Mindenki büszke a munkájára, a takarítónő, a pincér, a tanár, a taxisofőr is, és nagyon megbecsülik a munkahelyüket. Az üzletekben rendkívül készségesek az eladók, egyáltalán nem probléma, ha pléldául a tizedik fürdőruha felpróbálása után sem veszed meg egyiket sem, az eladó akkor is mosolyogva és hálával köszön el. Az emberek itt nem akarják kioktatni a másikat, az utcán nem szólnak bele vadidegenek egymás dolgába, nem akarják megnevelni a másikat. Az ismeretlen emberek is becézően fordulnak egymáshoz: mi amor, mi corazón, mami, mamita, papi stb. (szerelmem, szívem, anyukám, apukám stb.), és még az ismerős barátok vagy akár a családtagok is a "sí, senor", vagy "sí, senora" (igen, uram, igen, asszonyom) kifejezéssel nyugtáznak egy-egy kérést vagy kérdést. A gyerekek a saját iskolájuk által előírt egyenruhában mennek iskolába. Elég korán kezdődik a tanítás, szinte mindenhol hat és fél hét körül. A legtöbb helyen, intézményben, bankban, üzletben betartják a sziesztát, így dél és kettő között szinte megáll az élet, a legtöbben hazamennek ebédelni, és kicsit pihennek. Sokan szombaton is dolgoznak. Szombat este viszont lazítanak, sörözgetnek az üzletek előtt ücsörögve, zenét hallgatnak vagy elmennek táncolni.

Mitől tartasz és mi az, amiben reménykedsz?
Kolumbiába érkezvén a földrengésektől és a fegyveres konfliktusoktól tartottam leginkább. Aztán megtapasztaltam, hogy itt szinte mindennap remeg a föld, de nem olyan erősen szerencsére, hogy fizikai kárt is okozzon. Bucaramangában nagyon sok 10-20 emeletes ház van, amelyek építési módszerüknek köszönhetően jól alkalmazkodnak a rengésekhez. Az egyik országos lap, az El Tiempo szerint a világ második, legtöbb földrengést magáénak tudó helye "Mesa de Los Santos" (a tengerszint felett kb. 1500 m magasságban helyezkedő fennsíkon), amely 20 percnyi autózásra van a várostól. Itt naponta 30-szor reng a föld az erre áthaladó törésvonal miatt. A fegyveres konfliktusokat illetően pedig, azokat el lehet kerülni, ha nem megy az ember abba a zónába, ahol a gerillák, a hadsereg vagy más félkatonai egység tevékenykedik. Abban reménykedem, hogy az országban elindított megbékélési folyamat egyre eredményesebb lesz, és minél többen idelátogatnak, mert ez az ország egyszerűen gyönyörű!

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A nemrég történt kolumbiai katonai akció az ecuadori határterületen - amelynek során meghalt többek között a FARC gerillaszervezet második vezetője, Raul Reyes - és az ebből következő diplomáciai bonyodalmak Ecuadorral és Venezuelával, de leginkább Venezuelával, mivel ez jelentős áruforgalmi kiesést jelent főleg Kolumbia számára. Szintén beszédtéma az ezt követő latin-amerikai, pontosabban a Riói csoport csúcstalálkozója, ahol példaértékű megbékélés született Kolumbia és a többi ország között. Ezenkívül sokat beszélnek Hugo Chávez venezuelai elnökről, közvetítői szerepvállalásáról, ill. nem szokványos, meglepő ötleteiről. Szintén sok szó esik a gerillák fogságában levő több mint 700 túsz sorsáról, melyek központi alakja az egykori elnökjelölt, Ingrid Betancourt. Természetesen mindig téma a foci is - a helyi bajnoki mérkőzések, illetve a Copa Libertadores amerikai bajnokság állása.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A helyi újság, a Vanguardia Liberal címlapján az első helyen a nemzetközi nőnap alkalmából a városi parkban szervezett kulturális programról szerepel egy színes fotó, majd négy fő hír. Ecuador ragaszkodik a többoldalú közös fellépéshez, mesél a gerillatag, miért ölte meg Iván Ríost, a rendőrfőnök válaszol a bucaramangaiaknak. A gerilla foglyai: fenyegetés Uribének és a szomszédos államoknak és végül egy fotó, amely azt mutatja, hogy ugyan hosszú még a sor, de már normalizálódott az átkelés a kolumbiai-venezuelai határon.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Strand (egész évben lehet fürödni), gyalogtúra a várost ölelő hegyekben, mozi, bevásárlóközpontok látogatása, tánc, kézműves és egyéb tanfolyamok, sportolás, foci (kicsiknek, nagyoknak egyaránt), edzés, könyvtárlátogatás, ismeretterjesztő előadások, hangversenyek, színházi előadások, kiállítások. A táncról még annyit, hogy Bucaramangában (és más városokban is) van egy ún. Zona rosa, vagyis Rózsaszínű zóna, ahol három-négy utcát érintően egymás mellett számtalan diszkó, táncos, zenés hely, bár, "pub", étterem található. Van ahol csak salsa, van ahol latin táncok és reaggeton, és van, ahol diszkózene vagy épp mindennek a keveréke szól, így aztán mindenki kedvére válogathat, éppen mire szeretne táncolni. A legtöbb szórakozóhely éjjel kettőkor bezár. Ezután a már nyitva levő reggelizőhelyekre mennek a bulizók, ahol tipikus santanderi reggeli várja őket: caldo (húsleves oldalassal) rostonsült marhahússal, yucával és salátával.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Családi összejövetel, mozi, tánc, séta, beülni valahová, baráti találkozó, bowling, alkalomadtán színház, koncert, wellness (spa).

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt szeretném, hogy ismerjék meg, tapasztalják meg ezt a helyet, ezt a kultúrát, de maguk döntsék el, akarnak-e itt élni, boldogok lesznek-e, megtalálják-e azt a tevékenységet, ami elégedettséggel tölti el őket.

<