246. Nagy Zsuzsanna - New Malden, Anglia

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Nagy Zsuzsanna jelentkezik New Maldenből.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Mivel óvódás korom óta angolt tanulok, és évek óta tudom, hogy mindenképpen turizmussal szeretnék foglalkozni, régi álmom vált valóra, amikor tavaly májusban a budapesti Holiday Inn szállodában sikeres állásinterjún vettem részt. London déli kertvárosában, Chessingtonban akkor nyílt egy Holiday Inn, és a HR-igazgató személyesen jött el Budapestre, a meghallgatásokra. Szóval az interjúm jól sikerült, 44 emberből négy magyar férfit és engem választottak ki. A hotel építésének utolsó mozzanataitól a mai napig itt, a chessingtoni Holiday Inn hotelben dolgozom. Lassan egy éve. Azóta már a párom is itt van velem, úgyhogy nincs okom panaszra.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Az én kis településem New Malden 2000 lakossal, a négyes zónában van, fél órára Londontól. De ha vásárolni, vacsorázni, pubozni indulunk, mindig a busszal hét percre lévő nagyvárosba megyünk. A város neve Kingston Upon Thames, 147 ezer lakossal London 6-os zónájában van, tehát már elég nyugis környék. Nagyon szeretem, hogy ebben a városban minden megtalálható egy helyen, valamint hogy jól kiépített buszhálózata van. A hátrányaira még nem sikerült rájönnöm, vagy számomra nincs is. Talán a kedd, szerda, péntek és szombat (Jézusom, majdnem minden nap buli van!) esténként hömpölygő tinédzser sereg az, ami kissé bosszantó. De azt is meg lehet szokni.

Mi hiányzik Magyarországról?
A család és a barátok. Nagyon gyakran beszélünk, nem telik el nap, hogy ne váltsunk legalább egy e-mailt, de mégis állandóan Rájuk gondolunk.
Ami nekem személy szerint nagyon hiányzik, az Budapest; a nagy séták a Margitszigeten, a Gellért-hegyen, a Normafánál. Persze az a Tiszakécske nevű kisváros is hiányzik, ahova szintén sok emlék köt. A magyar emberek és mentalitás viszont - sajnos - egyáltalán nem hiányzik. Hogy miért nem? Először is Magyarországon - sajnos - a megszokott hozzáállás az, hogy a pohár félig üres. Én nem mondom, hogy a magyarok múltját, történelmét össze lehetne hasonlítani az angolokéval, mert nyilvánvalóan nekik sokkal jobban ment a soruk, de mégis, mikor mondjuk azt, hogy az a pohár félig tele van? Mi valahogy szeretünk szenvedni, szeretjük, ha mindenki minket sajnál, és a legviccesebb, mikor elmeséljük, hogy milyen iszonyatos napunk volt, és a másik ember megpróbálja überelni. És a végén kiegyezünk abban, hogy az élet elviselhetetlen. Ne mondja senki, hogy nem ismerős. A másik dolog, hogy otthon az emberek képesek órákra lekötni magukat azzal, hogy mások magánéletéről, szokásairól, öltözködési stílusáról, testsúlyáról osztanak véleményt. Közben persze senki nem néz szembe a tükörrel. Ezt itt egyáltalán nem tapasztalom.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A fent említett nem éppen pozitív magyar szokások ellenkezője, az nagyon hiányozna. Rettenetesen derűlátóak és szabadelvűek az emberek.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal - nem kérdésesen - jóval magasabb, mint kis hazámban. Aki itt sanyarúbb sorsra ítéltetett, annak csak egy Vauxhall jutott a két BMW helyett. Nyilván ez azért túlzás, itt is vannak hajléktalanok (bár nem a belvárosban), nagyon szegény emberek, de ne felejtsük el, rengeteg náció van itt, és azért az angolok átengedik az olcsóbb munkákat a külföldieknek, ergo ők átlagban nagyon jól kereső munkákat vállalnak. Az embereknek itt is megvannak a problémáik, de ők tudják, azzal nem lesz jobb, ha egész nap arról siránkoznak.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásról fogalmam sincs, itt kint nem tartom szükségesnek az autót; a buszjegyből itt elég sokféle van, de a napijegy 3,5 font (1250 forint), a heti 13 font (4641 forint). Drága. Egy mozizás két főre 20-25 font (7140-8925 forint) alatt nem jön ki; egy sör 2-4 font (714-1428 forint) között van -, de a választék rettenetesen széles; a hotelemben kávét lehet kapni 5 fontért (1785 forint) is, de ennyiért van Ferihegyen is. Átlagban nyilván olcsóbb, 1-2 font (357-714 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Mi béreltünk egy, otthon úgynevezett műtermi lakást, az volt a számlákkal együtt 650 font (232 050 forint). Az én környékemen egy kétszobás lakás 800 fontnál (285 600 forint) kezdődik. Plusz rezsi. Jelenleg egy koreai párral élünk egy lakásban, egy "all inclusive", internettel rendelkező szobáért havi 480 fontot (171 360 forint) fizetünk. Szerencsénk volt, mert ez még aránylag olcsónak számít (már ha az ember nem akar hét emberrel együtt lakni). Ráadásul a szoba tágas, és az egész lakás fel is van újítva.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mielőtt a párom kijött, egyszerűen nem tudtam spórolni. Nem azért, mert nem volt miből, hanem azért, mert el kellett ütnöm a magányosan töltött óráimat a barátokkal, vásárlással, szocializálódással. És ez nem kevés pénzbe kerül. Szerencsére mióta a párom kint van, átálltunk a spórolásra, éppen pár napja nyitottuk meg a megtakarítási számlánkat. Ketten, havonta 800 fontot (285 600 forint) teszünk rá. Ennél többet is lehetne, de megfogadtuk, hogy amellett, hogy félreteszünk, nem fogjuk sanyargatni magunkat, mégiscsak itt vagyunk kint, fiatalon. Kell az az új ruha, a csoki, a sörözgetés, az utazás néha! Mire spórolunk? Arra, hogy otthon könnyebben el tudjunk indulni.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen, igen, igen! Nemrégiben volt egy srác Londonból, ő - ahogy kivettem a szavaiból - nem volt valami boldog kint. Ő ösztönzött arra, hogy írjak, mert rettenetesen negatív "élménybeszámolót" olvastam tőle. Nem akartam, hogy így ismerjék meg az emberek ezt a várost. Nyilván, ha nem ez lenne a munkám, vagy ha még mindig egyedül kellene itt lennem, nem ezt mondanám. Csak annyit mondok, London csodaszép és színes, nem bántam meg, hogy kijöttem!

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Itt a buszosnak megköszönik, hogy elvitte őket egyik pontból a másikba, itt a vonatok tiszták, itt az emberek leállnak beszélgetni idegenekkel. (Nem a belvárosban.) Persze itt meg jelen van a terrortámadástól való félelem, bűnözés, őrült fiatalok, de a hangulat összességében egyszerűen más. Jobb.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Amitől tartok, azok a rossz döntéseim a karrieremmel összefüggésben. Amiben reménykedem, hogy pár éven belül, amikor újra Magyarországon élek majd, nem fogom megbánni, hogy visszamentem.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Ez a nyamvadt időjárás. Pár napig olyan csodaszép tavaszi idő volt, mint amilyen csúnya esős van most.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Azon a buszon van a legtöbb randalírozó tinédzser, amelyikkel nap, mint nap utazom a munkahelyemre. Nem voltam boldog ezt olvasván.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Itt rengeteg embert látok futni, és mit ad isten, focizni. Egyébként éppen mostanság megyünk majd paintballozni, itt ezt is nagyon szeretik az emberek.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Pub minden mennyiségben, focimeccsek, mozi, clubok, bowling, koreai vacsora. Minden, mi szemnek, szájnak ingere.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Majd megkérdezem őket, hogy szeretnék-e. Az már az ő döntésük, de mindenképpen Magyarország az én otthonom.

<