292. Bán Zsuzsanna - Bozen,Bolzano, Dél-Tirol

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Bán Zsuzsanna válaszol Bozenből.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2002-ben ismertem meg a férjemet, akiért 2003-ban fiatalon naivitástól elvakultan belevágtam, hogy az életemet egy ismeretlen országban a semmiből újra felépítsem. Budapesten születtem, nőttem fel, ahol a nagyvárosi rohanás és rafinált magyar gondolkodás már gyerekként a mindennapokhoz tartozik, mindezt cseréltem el a Dolomitok égig érő hegycsúcsainak mindennapi látványára Grödentalban, Észak-Olaszország tartományában, Dél-Tirolban Bolzentől (tartomány fővárosa) bő félórányi autókázásra.

Most már itt élek és dolgozom öt éve. Büszkén tudom kijelenteni, hogy az első három év lélektipró életharcai után, az idegen nyelv(ek), az új szokások, a beilleszkedés a helyiek közé, amik a mindennapokat elég éles kanyarokkal töltik meg, megtaláltam és megállom a helyemet. Ezt talán úgy lehet elképzelni, mintha egy gyereknek nagyon gyorsan kellene felnőnie a felnőttek világához, hogy kiismerje magát a munkahelyén, a gyógyszertárban, az orvosnál, a hivatalban, az üzletekben, az étteremben, az autószerelőnél és még számos helyen, hogy megértse mások mit mondanak, ez nem mindig egyszerű, mert mindig ott van a kecsegtető aranyút, hogy hagyhatnám az egészet és visszamehetnék a jól ismert Budapestre.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Olaszország északi tartománya Dél-Tirol, Bozen fővárossal, az első világháború végéig Ausztriához tartozott (tehát a Monarchia része volt, érdekesnek tartom, hogy a dédszüleink egyforma igazolvánnyal rendelkeztek). A háború alatt kötött előszerződésekben állt, hogy azonos nyelvű területeket nem osztanak szét, de egy olasz hamisított térképet mutatott, amin a német helységneveket olaszra változtatva, "bizonyította", hogy Dél-Tirol olasz nyelvterület. Így csatolták Olaszországhoz. A tévedés beismerése után kaptak autonómiát, de ez sosem volt életben, ezt követően jöttek a fasiszták olaszosítani és drasztikus eszközökkel megtiltották a német nyelv használatát, a lakosság nem akart belenyugodni és hosszú lázadások és belső harcok után 1972-ben a tartomány megkapta az autonómiát, amit mind a mai napig élvez.

Így tehát három hivatalos nyelv van: német (aminek egy hihetetlen dialektusa van használatban, különböző kifejezésekkel és szavakkal) ami a lakosság 60 százalékát teszi ki, az olasz, mely 30 százalékát és ladin, ami10 százalékát teszi ki, aminek az a következménye, hogy mind a három kultúra összeolvadt, a németek pontossága és az olaszok eleganciája, ez adja Dél-Tirol varázsát. 470 000 lakossal rendelkezik, a hegységek és hágok korábban megközelíthetetlenné tettek néhány területet, aminek következtében a népsűrűség alacsony. A tartomány egy széles határ Ausztria és Olaszország között. Az olaszoknak szinte külföld, a németeknek majdnem Olaszország, így mindkét népnek kedvelt úti cél, de mostanra a világ minden szögletéből érkeznek utazók, így épül Dél-Tirol gazdasága a turizmusra, amiért a helyiek szorgalmasan dolgoznak, az utcák tiszták, a házak mind rendezettek és muskátlival tarkítottak, a kis falvakban is vannak rendezvények, programok szinte egész évben, hangulatos pizzériák, kávézok és csodás kis üzletek, mint egy beláthatatlan meseország. Hihetetlenül finom borokat kóstolhat az ember minden területen és a figyelemre méltó dél-tiroli konyha.

A ´70-es évek óta, amikor is a téli olimpiát a Dolomitokban rendezték meg Grödentál egy síparadicsommá nőtte ki magát, a világon kiemelkedő, professzionálisan gondozott sípályái 1200 kilométer hosszú síelhető körré zárulnak be, nyáron érkeznek a turisták kirándulni, hegyet mászni, sárkányrepülőzni, biciklizni. A szállodák egymást érik, egészen a legmagasabb kategóriákig minden megtalálható, a hangulatos kis terek, a bárok és üzletek színezik az utcákat, három nagyobbacska falu fekszik a völgyet átszelő út mentén, ezek már mind 1500 m fölött fekszenek, tehát nyári estéken kellemesen lehűl a levegő és a nappalok sem olyan forrók, viszont télen sok hó esik és fagyosra is könnyen fordulhat az idő. Annak ellenére, hogy kis települések, falusi hangulatnak nyoma sincs, a turisták számottevően növelik a létszámot és sűrűn cserélődnek, amitől nem alakul ki elszigeteltség vagy bezártság érzése. Grödentálban él jelentős része a ladinoknak, így itt tényleg mind a három nyelv bármikor bárhol hallható.

Jobb a közbiztonság, hogy az emberek kedvesek, törődnek a környezetük tisztaságával és segítőkészek. Például a bankomban már ismernek, és nem kérik el a személyimet minden alkalommal, a kabátomat egy évvel később is kicserélték egy számmal kisebbre (nem hordtam), a cipőboltban mindig adnak egy kis kedvezményt, mert tudják, itt lakom, ezek nem nagy dolgok, de a mindennapok hangulatát meghatározzák, hogy érezhetem, számba vesznek, észrevették, hogy ott jártam. Mindig van néhány percük a másikra, mindig elhangzik a kérdés: Hogy vagy? A benzinkutastól az eladótól a pizzéria pincértől a legközelebbi szomszédig. Nem beszélik egymással ki mindenkinek a legszemélyesebb dolgait, lehet az embernek magánélete. Az emberek a saját házuk képzeletbeli kerítésén (nincs is kerítés) túl is levágják a füvet. Tőlünk nem messze alagutat építenek, a földet teherautókkal szállítják el, ez azt jeleneti, hogy naponta akár százszor is elhaladnak a ház előtt, miközben kövek és homokbuckák maradnak vissza az utakon, de pont ezért napjában többször a takarítóautó is végighalad ezen az útvonalon, amit a lakosok is elvárnak és az építő is kötelességének tekinti.

Rosszabb, hogy az itteni repülőtér elég csekély járatszámmal működik, így 150 kilométert kell kocsikázni vagy vonatozni Innsbruckig, amikor hazamegyek. Sajnos a színházba, moziba járásnak nincs akkora múltja, így a választék is gyenge, illetve Innsbruckban vagy Veronában nagyobb a kínálat, de oda már neki kell készülni a távolság miatt. Az itteniekkel nehezen lehet mélyenszántó beszélgetésbe bonyolódni a világot rengető dolgokról, valószínűleg mert mindig olyan őszinték, hogy nem is feltételeznek rosszat a másikról. Mindenhova autóval mennek, a buszok ritkán járnak, így aztán a szomszédhoz is átkocsikáznak.

Mi hiányzik Magyarországról?
Az anyu! Aztán Budapest, az esti fények, a színházak, a mozik, a múzeumok, az igazi cukrászdák a finom sütikkel, a Duna és a hídjai, a körút, a metró, a BKV, még a kipufogó gázos levegő is, a taxi elrepít bárhova a nap 24 órájában, hogy mindenkivel információ értékű beszélgetést lehet folytatni, a magyar nyelv. Annál árnyaltabban többértelműben, szebben semmilyen más nyelven nem lehet kifejezni gondolatokat. De leginkább az emlékeim, amik minden alkalommal visszahúznak és az az érzés, mikor anyu vár rám a reptéren és tudom, otthon vagyok.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Persze a férjem nélkül nem mennék el. Tehát, a friss levegő, a téli száraz levegő (nem érezni a hideget), a hatalmas csillagokkal borított égbolt és hogy úgy érzem, bármelyiket megérinthetem a közelségük miatt. A pizza, a fagylalt, a grillezett zöldség, a kávé, hogy télen bármikor elmehetek snowboardozni, szánkózáskor nem kell húzni a szánt, mert több kilométeren át tart a lejtő pálya. Nyáron kirándulni a magasba, ahol friss a levegő, pazar panoráma, amit bárhonnan élvezhetek és ahol a nagy világtól távol érezhetem magam. A tiszta környezet mindig, amerre csak nézek, a természet világítóan csodás zöldje, a szikrázó kék ég, a bárányfelhőkkel. Az emberek kedvessége, ha valakivel beszélgetek németül és ő végig olaszul válaszol, senki sem lepődik meg körülöttem, vagy ha valamit olaszul élek meg, nem kell lefordítanom, ha el akarom mesélni valakinek, az itteni német dialektus. A kanyargós keskeny utakon autózni, ami akkor izgalmas, ha szembe jön egy busz. A csodás cipős és táskás üzletek varázsa, a munkám, a ház, ahol lakom, az összes ismerőseink. Bevallom, a jövedelmem is hiányozna.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Olaszországon belül itt a legmagasabb az életszínvonal, mind a fizetések, mind az amit az állam a tartományra költ, vagyis amit a lakosok visszakapnak, ez köszönhető az autonómiának, illetve, a lakosság kitartó szorgalmának, amivel Dél-Tirolt azzá tették, ami. Aki itt nőtt fel, annak nem meglepő egy Porschét vagy egy Ferrarit látni az úton vagy a parkolóban. A városokban, mind a nők mind a férfiak csinosan vannak felöltözve és egy Pollini cipő vagy egy Furla táska nem elérhetetlen, a jó éttermek úgy délben, mint este mindig tele vannak. A síelést mindenki megengedheti magának, a nyaralást is. Viszont a lakáshelyzet megnehezíti az életet, az építkezéseket szigorú törvények szabályozzák, az ingatlanok ára ennek megfelelően nagyon magas, főleg a fiataloknak így nehéz elindulni a önállóság útján vagy otthon építkezhetnek a szülök házára, de az sem a legegyszerűbb megoldás és költséges is.

Ha össze szeretném a két országot hasonlítani, az ittenieknek minden okuk meg van az elégedettségre, mert aki dolgozni akar, annak van munkája és aki többet dolgozik az többet is keres, tehát nem az anyagi probléma tölti ki a mindennapokat. De mint mindenki tudja, az ember sosem elégszik meg azzal, amije van, mindig többre vágyik, ez a világ motorja. Az biztos, hogy mérgelődő vagy átkozódó embert még nem láttam, a politika sem kap nagy szerepet, tudnak örülni más örömének. Nem siránkoznak mindig minden, hanem tesznek érte és megpróbálják a dolgok pozitív oldalát is meglátni. Az is figyelemreméltó, hogy sokan érkeznek külföldről ide dolgozni, de mégis elférnek egymás mellett békében.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás 0,50-1,50 euró (124-371 forint) óránként, ez attól függ, centrum-e, nagyobb város-e, de a legtöbb helyen 1 euró (247 forint) óránként. Egy buszjegy Grödentöl Bozenig kb.4 euró (988 forint). A mozi: Bozenben 6-8 euró (1482-1976 forint) körül van, de ez nem multiplex, viszont Innsbruckban most voltunk multiplex moziban, ami még digitális is 10,50 euró (2594 forint). Egy sör, ami csapolt Forst (itteni) 1,60-2,00 euró (395-494 forint). A kávé: eszpresszó: 1,10-1,50 euró (272371 forint), és amit hihetetlennek tartok, hogy a világ bármely pontján szinte lehet profi kávéfőzővel elkészített olasz kávét inni, de sosem olyan lágy, krémes mint Olaszország bármely bárjában.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Ha a kétszobás, egy nappali plusz hálószoba, akkor 600 eurótól (148 200 forint) plusz rezsi kezdődik és a határ persze a csillagos ég.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A jövedelmemből biztos többet költök magamra, mint kellene, de még fiatal vagyok, és nem tudok ellenállni, sajnálom, de ha már megdolgoztam érte. Sok szlovák, cseh, magyar, román jön ide dolgozni a szállodákba, de ők nem itt élnek, így ők szállást és ellátást a munkáltatótól kapnak, ezzel 1000-1200 eurót (247 000-296 400 forint) biztos meg tudnak takarítani havonta. Ha már valaki itt is él, akkor persze ez az összeg jóval összeg csökken. Kiadások mindig vannak, nyaralás, karácsonyi ajándékok, minden évben, novemberben otthon vagyunk anyunál, ilyenkor élvezzük az életet, májusban volt az esküvőnk, ami ugyancsak csökkentette a számlaegyenlegünket.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Én a magyarországi iskolarendszerbe vetett hitem összeomlását követően kerültem ide, bevallom nem tudtam magam igazán meggyőzni arról, mi lenne a nekem való irány. Itt két évig egy öt csillagos szállodában dolgoztam, egy gyermek-animációs tizenkét fős csapatban, a lányokkal egy színvonalasan működő egész napos programokat kínáló gyerekmegőrző részleg szervezése volt a feladatunk. A csecsemőktől a nagy gyerekekig csoportokba osztva reggel nyolctól este tízig minden nap, az ebéd vacsora délutáni alvás, sétálás, barkácsolás színház (a gyerekek előadásában, kabaré előadás a szülőknek úszás és még számtalan ehhez hasonló tevékenységek, német és olasz nyelven. Ami még érdekes volt, hogy mi, lányok francia, holland, olasz, dél-tiroli, román, szlovák, cseh és magyar nemzetiségűek voltunk, de jól megfértünk egymás mellett, és sokat is tanultunk egymástól, az ünnepek révén megismertük egymás szokásait és nem csak szlovákul szitkozódni tanultunk. A gyerekekkel dolgozni nagyon klassz dolog, egy varázslatos világ, a szülőkkel nem mindig könnyű, ennek ellenére nagyon örülök, hogy két évig részem volt benne. Ezután pedig férjem 150 évre visszanéző családi vállalkozásában kezdem el részt venni, egy kisebb szállodájuk van, ahol mindenki mindig talál magának elég teendőt, mert hát ilyen az élet, azóta felszolgálok, az irodában segítek és dekorálok rendezgetek. Nem gondoltam volna, hogy valaha ez lesz a foglakozásom, de tetszik, örömmel csinálom és sikerélményem van benne, minden nap elégedetten ébredek fel.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal békésebb, a politika nem hat ki az emberek magánéletére, nem tesz tönkre barátságokat, ugyanis azt gondolom, hogy egy ország helyzetét a benne élő emberek teszik olyanná amilyen, és nem a politika, nagyon elszomorítónak tartom, ami otthon zajlik. Most kezdődik a nyár, mindenki nyaralási tervekről, mi van a Garda-tónál vagy buliról beszélget. De hozzáteszem, hogy az ittenieknek kicsit naiv az életfelfogásuk, nem feltételeznek rosszat, nem mindig látják a fától az erdőt és a reakcióidejük is hosszabb, összehasonlítva a kifinomult furfangos magyar észjárással, így a világ nagy eseményeiben sem látják az árnyoldalt.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Attól tartok, hogy elveszítem magamban a hitet és nem lesz erőm megmaradni olyannak, mint most, abban reménykedem, hogy ez mégsem történik meg.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A közelgő nyári szezon, emelték ad adókat, a benzin drágább, tehát minden többe kerül. A foci EB, hogy Olaszország nyer-e.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Vége van az iskolának és mit csinálnak a gyerekek a szünidőben.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Síelés, szánkózás, sífutás télen és túrázás, hegymászás, sárkányrepülőzés, biciklizés nyáron, wellness, nagyon sok szép kis völgy fennsík vagy falu van, ahova akár többször is érdemes elmenni. Tavasszal sok faluban rendeznek majális szerűséget, ilyenkor sok ismerőssel lehet találkozni. Mivel Innsbruck vagy a Garda-tó 1-1,5 órás autóútra vannak, egy-egy szép napot lehet kerekíteni. Remek éttermek vannak, azok számára, akiknek egy hosszú ebéd társalogva kikapcsolódást nyújt. Mi igyekszünk minél több helyre eljutni, minél többet látni a világból.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Télen az apres ski bárokban dj-k gondoskodnak a hangulat emelt szintjéről, nyáron pedig néhány diszkó klubban lehet mulatni, akinek még többre van szüksége, az elmehet a Garda-tóhoz. A mozi program nem túl színes, de azért néha ki lehet fogni jót, a színházzal ugyanez a helyzet.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt kívánom, hogy ott éljék le az életüket, ahol ők szeretnék, én úgy gondolom, hogy ha a kezdet itt lenne, jó starttal nyitnának, mert egy gyereknek ez igazi kaland, a hegyek az erdők a hó, de ezt majd eldöntik ők. A legfontosabb, hogy megtalálják a boldogságukat.

<