296. Kovács Gergely - Texarkana, Amerikai Egyesült Államok

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Kovács Gergely jelentkezik Texarkana városából.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Eredetileg Szegedi vagyok, de most már lassan négy éve élek kint Amerikában. Ebből egy évet töltöttem Wisconsinban, egy rövid ideig Chicagóban éltem, és az utóbbi három évet Texasban, Texarkana városában. Itthoni egyetemi tanulmányaimat megszakítva, cserediákként jöttem ki az Egyesült Államokba - akkoriban még úgy volt, hogy csak egy évre -, de időközben megtetszett a kinti élet és úgy döntöttem, maradok. Kemény munkával - és egy kis isteni segítséggel - sikerült megnyernem olyan ösztöndíjakat, amik biztosították a kinn maradásom. Tavaly decemberben diplomáztam az egyik prominens texasi egyetemen, és most a diploma utáni képzésben vagyok. Távoli célként pedig egy doktori cím lebeg a szemem előtt.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Texarkana egy jellegzetes déli kisváros. A különlegessége, hogy a település központja pont a Texas-Arkansas államhatáron fekszik, így a város egy része gyakorlatilag Arkansas államban található. Texarkana belvárosa még mindig őrzi a múlt századi vadnyugati jellegét, de mivel minden nagyobb áruházlánc és bevásárlóközpont a külvárosban, az autópálya mellett, található, így legnagyobb sajnálatomra az élet egyre inkább kitolódik a belvárosból, szépen lassan elnéptelenítve azt (ez egyébként egy elég gyakori probléma Amerikában). A város, a maga 60 000 körüli lakosságával, számomra pont megfelelő méretű: még elég kicsi ahhoz, hogy gyakran fussak bele ismerősökbe, mégis elég nagy ahhoz, hogy szinte mindent meg lehessen kapni, amire szükségem van. A egyetlen hátránya Texarkananak (kisvárosi jellegéből fakadóan), hogy nincs igazán használható tömegközlekedése (szintén egy általános probléma Amerikában). Így aztán, ha el akarsz jutni valahova, saját autóval kell rendelkezned, ami a mai benzinárak mellett egyre inkább kihívásnak számít.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom magától értetődően (bár őket szerencsére minden évben meglátogatom), és természetesen a magyar ételek. Bár ebben is szerencsém van, mert tartom a kapcsolatot néhány itteni magyarral, így néha napján még egy kis házi főzésű gulyásleveshez is hozzájutok. Ráadásul Texas lévén, a mexikói ételek is elég gyakoriak, ami legnagyobb meglepetésemre alapjaiban eléggé hasonlít a magyar ízekre.

Ezenfelül még - talán sokak meglepetésére - a magyar egészségügy az, ami hiányzik, hogy akkor és azzal tudjak elmenni az orvoshoz, amikor és amivel én akarok. Az amerikai egészségügy ugyanis nagyon magas színvonalú, de cserébe nem szociális alapokon nyugszik, tehát mindenért kőkeményen fizetni kell (vagy egy nagyon jó biztosítással rendelkezni, ami szinten nagyon drága). Így aztán nem csoda, hogy az amerikaiak nagy hányada egyáltalán nincs biztosítva.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A barátaim, az amerikai foci, az életszínvonal, a lehetőségek, de mindenekfelett az emberek. Texarkana egy tipikus deli kisváros és a déli emberek híresek a vendégszeretetükről. Nem tudom, hogy ez mitől van, de azalatt a négy év alatt, amióta Amerikában élek, több önzetlen segítséget kaptam (sokszor vadidegenektől), mint egész eddigi életem folyamán. Hazugság nélkül állíthatom, hogy ma nem itt tartanék, ha nem kaptam volna meg mindazt a segítséget és támogatást, amivel az itteniek elhalmoztak rövid ittlétem folyamán.
Ezenfelül hiányozna, hogy amikor bemegyek egy üzletbe vagy egy étterembe, az eladók kedvesek es mosolyogva próbálnak segíteni, amit Magyarországon sajnos ritkán tapasztaltam. Egyszerűen hiányozna az emberek hozzáállása az élethez, az a pozitív mentalitás és segítőkészség, ami az itteni életfelfogást nagy átlagban áthatja.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Ugyan itt sincs kolbászból a kerítés, de azért az életszínvonal összehasonlíthatatlanul jobb az otthoninál. Az emberek átlagkeresete a többszöröse az otthoninak, a megélhetés pedig érdekes módon olcsóbb. Ironikus, de otthon például sokkal többe kerül édesanyámnak egy átlagos bevásárlás, mint nekem itt. Az elektronikai cikkek, ruha, és egyéb márkás holmik pedig sokszor fele-harmadannyiba kerülnek, mint Magyarországon. Kisvárosi jellegéből fakadóan pedig Texarkanában egyáltalán nem drága a lakhatás sem (bár azért drágább, mint odahaza). Így aztán az embereknek kevesebb anyagi gondjuk van és több idejük, hogy élvezzék az életet; kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak, meglátásom szerint, mint otthon.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás mindenhol ingyenes. A buszjegy azt hiszem, talán egy dollár (154 forint) körül lehet, de igazából soha nem használtam még az itteni tömegközlekedést, mert számomra teljesen használhatatlan. Egy mozijegy 7 dollárba (1078 forint) kerül, bár az első előadás általában csak 5 dollár (770 forint). A sör ára változó, attól függően, hogy hol veszed, és mit iszol. A jobb helyeken rengeteg féle sör közül választhatsz, az árak pedig 1 dollártól (154 forint) egészen 7-8 dollárig (1078-1232 forint) is felmehetnek. A kávé is hasonló. A McDonald's-ban 1 dollárért (154 forint) már kapsz egy pohár kávét, de a helyi Starbucksban előfordulhat, hogy ennek a sokszorosát is kifizeted egy-egy kávékülönlegességért.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
A belváros nem igazan mérvadó (a fentebb említett okok miatt), de egy átlagos apartman olyan 250 dollár (38 500 forint) körül kezdődik, és egészen felmehet 6-700 dollárra (92 400-107 800 forint) is havonta, attól függően, hogy melyik részén van a városnak.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Az ösztöndíjam elég arra, hogy kényelmesen eltartsam belőle magam. Meg szerencsére rengeteg segítséget kapok családtól, barátoktól és ismerősöktől. Elrakni nem igazan tudok, erről majd akkor tudok érdemben nyilatkozni, ha ténylegesen kiraktam magam a húspiacra. Jelenleg az autómat próbálom rendbe hozni, amit egy téli baleset folyamán sikerült némileg átformálnom (bár tökéletesen működik, csak nem valami esztétikus lökhárító nélkül).

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Egyelőre még tanulok, tehát erről még nem tudok érdemben nyilatkozni. De mivel minden percét élvezem az ittlétemnek, és nagyjából abba az irányba tart az életem, ahogy én azt korábban elképzeltem, így azt mondanám, hogy igen.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Itt minden egyszerűbb, semmi nincs túlbonyolítva, így aztán az embereknek kevesebb dolog miatt is kell aggódniuk; kedvesebbek, segítőkészebbek, mint otthon. Nyomát sem látni például egy pesti dugóhoz hasonló bolondokházának, és az Európában oly hírhedt sporthuligánok és vandalizmus is ismeretlen fogalmak errefele.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Jelenleg nagyon nem szeretnék visszamenni Európába. Az az igazság, hogy jól érzem magma Amerikában, és látok is magam előtt lehetőséget arra, hogy szép karriert fussak be itt. Jelenleg mindenképpen a doktori képzésre próbálok koncentrálni és összeszedni a megfelelő tőkét a finanszírozásához (ami már önmagában nem kis feladat). Utána pedig majd meglátjuk.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Benzinárak, elnökválasztás, az iraki háború és az örökzöld Dallas Cowboys (Texasban az emberek imádják a focit).

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem tudom, nem olvasok újságot, az interneten minden infót megtalálok, ami engem érdekel.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Barátokkal összejönni egy kellemes kávéházban és beszélgetni, elmenni moziba, vagy csak találomra autókázni a városban. Fociszezon alkalmával általában minden vasárnap és hétfőn elmegyünk, hogy megnézzük a meccseket (különösen, ha a Cowboys játszik). Ilyenkor vagy valaki házában jövünk össze vagy egy kimondottan ezt a célt szolgáló sportkocsmába megyünk, ahol nagy kivetítőkön élvezhetjük a meccseket.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Texarkana kisvárosi jellege miatt nem sok. Van egy multiplex mozink, azt hiszem, 13 vagy 14 teremmel, egy közepes méretű plázánk, néhány kávéház, bárok (a kocsma helyi megfelelője), két-három night club, és legalább száz étterem. Itt az emberek nagytöbbsége ugyanis étterembe jár szombat esténként, így aztán a jobb helyeken már napokkal előtte le vannak foglalva az asztalok. Sokan lejárnak még Dallasba hétvégenként, ami olyan kétórányi autóútra van tőlünk, és lent töltik a szombat éjszakát.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Jelenlegi álláspont szerint igen, bár a világ rohamosan változik. Ha nem is pont ebben a városban, de mindenkeppen örülnék, ha lehetőségük lenne Amerikában felnőni. Az oktatás minősége ugyan egy átlag amerikai középiskolában hagy némi kívánnivalót maga után, de szerény véleményem szerint egyetemi szinten már magasan túlszárnyalja az otthonit (nem hiába népszerűek és elismertek az amerikai egyetemek világszerte). Ezenfelül meggyőződésem, hogy jelenleg itt sokkal több lehetőségük lenne megvalósítani az álmaikat, mint bárhol máshol. Bár a gyerek kérdés egyelőre még odébb van.

<