337. Balog Viktória - Belfort, Franciaország

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Balog Viktória mesél Belfort városáról, a helyi kultúráról, a dolgos mindennapokról, illetve arról, hogy miért fázik a magyar ember egy francia lakásban. 
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Eredetileg franciatanárként végeztem a szombathelyi főiskolán, azonban a pálya telített volt, így kénytelen voltam más munka után nézni. Egy autóipari céghez épp a franciatudásom miatt vettek föl, először a logisztikára. Egy napon véletlenül a fülembe jutott, hogy keresnek valakit egy franciaországi pozícióra, minőségügyi rezidensnek. Megpályáztam, és végül engem választottak a posztra. Ez egyfajta reprezentatív munka: az autóiparban a legtöbb cég küld ki embereket, hogy a vállalat érdekei folyamatosan képviselve legyenek a vevői körökben. Tehát, tavaly november óta élek kiküldetésben Belfortban, Franciaországban, mivel azonban több francia vállalatnak is gyártunk, ezért elég sokat járok Észak-Franciaországba is, a legtöbb időt mégis itt, keleten töltöm.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Belfort ma a Franche-Comté régióhoz tartozik, Franciaország 90. megyéjének (Territoire de Belfort-nak) a központja. A 19. században azonban - a francia-porosz háborúig - még elzászi terület volt. Sok látnivaló, igazi turisztikai jellemzője nincsen, az említésre való műemlékek a Vauban által megerősített fellegvár és a Bartholdi által épített kőoroszlán a fellegvár homlokzatán, illetve a Szent Kristóf Székesegyház az óvárosban. Gazdasági-ipari szempontból a környék igen fejlett, itt van a bölcsője a Peugeot-autóknak, illetve itt gyártják a TGV-ket (a nagy sebességű vonatokat) is.

Látnivalóban bővelkedik a szomszédos Elzász, ez az a régió, melyet az elmúlt majd egy esztendőben igazán nagyon megszerettem. Rengeteg hagyományőrző programot szerveznek, és nagyon sok olyan kis múzeum van, ahol az egykori elzászi életet mutatják be. A régiónak sajátos építkezési formái voltak az úgynevezett favázas házak, amelyeket tulajdonosaik könnyen szétszedhettek-összerakhattak, illetve szekérre rakhattak, így könnyedén vándorolhattak, jobb termőföldet és legelőket keresve. De gazdag a népművészet (fazekasság, szabás-varrás), és jellegzetes az elzászi konyha is.

Azt mondják, a francia - de különösen az elzászi - zárkózott nép, nem szereti az idegeneket. Én ezt így nem tapasztaltam. Azok, akik a turizmusban vagy a vendéglátásban dolgoznak, ugyanolyan szívélyességgel, széles mosollyal fogadják a látogatókat, mint bárhol máshol. Sőt, talán még többel, hiszen ritka, hogy például egy étteremben a pincér a megrendelés felvételekor ne kezdeményezne egy rövid beszélgetést, ne hangozna el egy-két viccesebb megjegyzés. És ha hosszabb időt tölt itt az ember, lassan összebarátkozik a helyiekkel is.

Mi hiányzik Magyarországról?
Természetesen főleg a családom és az otthoni barátaim, mint mindenkinek. Nagyon hiányzik még a magyar szó az utcán. Aztán persze egy kiadós, meleg, anyukám által főzött gulyásleves vagy borsóleves - illetve a leves általában. Ha már itt tartunk, hiányzik a főzés is - egymagamra nem szívesen állok neki, de igazából vendéget sem szívesen hívok tipikus magyar ételt enni, mert sokszor nehéz megfelelő alapanyagokat vagy fűszereket beszerezni, így néha elég furcsa ízvilágot vagy látványt sikerül teremtenem. És nagyon hiányzik az akár 23-24 fokosra felfűtött szombathelyi lakásom - a kelet-európaiak általában melegebbre fűtik a lakásukat vagy az irodájukat, mint az itteniek. Minden bizonnyal igazuk van, a 19-20 fok egészségesebb, sőt sokan még télen is nyitott ablaknál alszanak; én gyakran fázom itt.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Leginkább az életvitelem, a szabadság, a pozitív értelemben vett könnyedség. Az emberek kevesebbet stresszelik magukat, valahogy másképpen állnak az élet problémáihoz, és főleg, a munkahelyi gondok a munkahelyen maradnak, az otthoniak pedig otthon. Itt sokkal önállóbbnak érzem magam, mint odahaza, sok mindent egyedül kell megoldanom, mert kevesebb lehetőségem adódik a segítségkérésre. Aztán, itt sokkal könnyebb felhúzni az edzőcipőt és a hátizsákot, beülni az autóba, és elindulni kirándulni, hamarabb is lehet társaságot találni hozzá, és valahogy több idő is jut rá.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Itt is sokat panaszkodnak, hogy kevés a fizetés, sok a fizetendő adó, magasak a rezsiköltségek meg a benzin ára. De azért kevesebbet látom túlórázni az embereket, a legtöbben szigorúan betartják a kétórás ebédszünetet, illetve a 35 órás munkahetet. Általában több szabadság is jár egy dolgozónak itt, mint Magyarországon. Sokszor hallom, hogy erre vagy arra utaznak, akár külföldre is, ilyen-olyan programjuk van a hétvégére, avagy épp arról panaszkodnak, hogy mennyi utánjárással is jár az új autójuk átíratása. Persze, itt is van, aki rosszul él.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás a belvárosban 80 cent és 1 euró 60 cent között van. A buszjegyek árát nem ismerem, mert általában autóval közlekedem, ha pedig mégsem, akkor szívesebben gyalogolok. A vonatjegyek viszont nagyon drágák, egy Párizs-Belfort retúrjegy Intercity-szerű vonattal könnyen belekerül 150-160 euróba (oda-vissza kb. ezer kilométer). A mozijegyek ára változó, művészmoziban úgy 5-6 eurónál kezdődnek, amúgy olyan a 7-8 euró körül vannak. Egy pohár sör, a minőség függvényében, 2,5-3 eurónál kezdődik, és felmehet akár 6-7 euróig, persze, ezek már a ritkábban fellelhető márkák. A kávé 1,5-2 euró az éttermekben, kávézókban, a vállalatoknál az automatákban 30-35 cent.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy alacsonyabb kategóriájú, bútorozatlan kétszobás lakást már kb. 550 euróért lehet bérelni, beleértve a rezsiköltséget is, villany nélkül. A legtöbb lakás fűtése elektromos, ezért a villanyköltséget nem tekintik a rezsi részének, amikor lakásbérletről van szó.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Leginkább kirándulásra és utazásra, illetve éttermekre költök. Folyton megyek, ritka, hogy egy hétvégét itthon töltenék. Mivel a munkám is gyakran utazásra kötelez, illetve a szabadidőmben sok emberrel találkozom, így sokszor találom magam valami helyes kis étteremben, helyi specialitásokat kóstolva. Persze, azért rakok is félre pénzt, hiszen soha nem tudni, mikor áll elő szükséghelyzet, illetve mindig akad valami, amire gyűjtöget az ember.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Ezt nem tudom teljesen tagadni, de megerősíteni sem. A főiskola alatt tudatosan készültem a tanári pályára, és a szívem mélyén még most is tanítanék. Mivel azonban soha nem tudtam hosszútávon egy helyben megülni, így elégedett vagyok a mostani életemmel is.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Kicsit szervezetlen. Mivel az életem a megbeszélt találkozók, illetve a felmerülő minőségügyi problémák körül forog, ezért van olyan, hogy hajnal 6-kor már kapcsolom be a számítógépet, és este 11-kor még jelentéseket írok, és napi 14-16 órát dolgozom heteken át, de előfordult már az is, hogy reggel 8-kor a főnököm telefonja ébresztett a legédesebb álmomból, mert aznap nem kellett vekkert állítanom, és dolgoztam vagy 3 órát. Néha hiányzik az, hogy reggel bemenjek egy irodába, kereken 8 órát dolgozzak, beszélgessek a kollégákkal, kielemezzük a munkahelyi pletykákat, a napi híreket, közösségben legyek, este hazamenjek, megnézzem a híradót a tévében, egyáltalán hétköznapi életet éljek. Itt egy dolog számít: elvégezzem a munkámat, utána azt csinálok, ami tetszik.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Jelenleg nem nagyon van mitől tartanom, és általában is pozitívan tekintek a nagyvilágba, és igyekszem félelmek nélkül élni. Bízom benne azért, hogy előbb-utóbb nekem is sikerül egy viszonylag nyugodt életet élni és családot alapítani.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A legutóbbi hír, amiről gyakorlatilag mindenkit hallottam beszélni, az amerikai bankok helyzete és ennek várható következményei Európában, főleg Francia- és Németországban. Általános téma még a hétvégi programok, illetve az aktuális munkahelyi problémák.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A sochaux-i futballklub fennállásának 80. évfordulója, és az ehhez kapcsolódó ünnepi programok, illetve az, hogy az elsőéves egyetemisták 54%-a elhagyja az Észak-Franche-Comtéi egyetemet a tanév során. De a címlapon említésre kerül a párizsi tőzsde is, a Nobel-Békedíj, és 300 ember elbocsátása a PSA mulhouse-i gyárából az éjszakai műszak beszüntetése miatt.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Itt általában az emberek tagjai valamilyen sportklubnak, és sokan nagyon komolyan veszik a sportolást. A legkülönfélébb klubokat is meg lehet találni a környéken, mint például sportlövészklub, tollaslabdaklub, de van sárkányrepülésre vagy akár hőlégballonozásra is lehetőség. Gyakori, hogy több család felveszi a túracipőjét, és elindulnak együtt valamerre, útközben betérve egy-egy múzeumba, és egy jól megérdemelt éttermi vacsorával zárják a mozgalmas napjukat.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Tulajdonképpen bármi elképzelhető. De nem ritka, hogy valaki vacsorát szervez a társaságból szombat estére, és nyáron közkedveltek a grillezés és a pétanque-versenyek (egyfajta golyós játék), éjszakába nyúlóan.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Teljes mértékben el tudnám képzelni, hogy itt neveljem föl a gyerekeimet. Mint minden országnak, Franciaországnak is megvannak a maga előnyei, és persze a hibái is. De bárhová is vessen a sors, bárki legyen végül a férjem, a gyerekeim biztosan ismerni fogják a magyar nyelvet és a kultúrát, és legalább félig magyarok lesznek, még ha többnyelvűek is.

<< Előző