Amit a tévében látunk

Szappanoperák. Értelmezhetőek kultuszteremtő sorozatokként, a modern mitológia megtestesítőiként, vagy egyszerűen csak napjaink televíziózásának műsorkitöltő melléktermékeiként. Bárhogyan is nézzük, tény, hogy napról napra emberek millióit ültetik a képernyő elé, nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy korunk legmarkánsabb ízlésformáló erejéről van szó. Ez a felismerés pedig végre a hazánk kortárs képzőművészeit is megihlette: november hetedikéig tekinthető meg a Szappanopera című kiállítás a Műcsarnokban.

A kiállítás már alapkoncepciójában érdekes kérdést vet fel: beszélhetünk-e bármiféle vizuális értékteremtésről egy olyan médium - jelen esetben a szappanoperák - kapcsán, melynek csupán sokadlagos célja, de inkább műfajából fakadó kényszere, hogy képi síkon is értelmezhető legyen. Másképpen: nem álszentség művészeti irányba kalandozni egy olyan jelenségből kiindulva, mely minden törekvésében ellentétes irányú a képzőművészetek feladatvállalásával?

A kérdésben minden bizonnyal megoszlanak majd a vélemények, mint ahogy sokan Andy Warhol munkásságát sem tartják a huszadik századi képzőművészeti kánon részének, de említhetnénk akár a kevésbé ismert északi szomszédunk szülöttét, a cseh származású Ladislav Sutnart is.

Másik lehetséges megközelítési mód, hogy a szappanoperát mint társadalmi jelenséget értelmezzük, a művészek reagálásában pedig azt a szociális önszabályozó attitűdöt véljük felfedezni, melyen keresztül a modern művészet képes alakítani, árnyalni a közgondolkodást. Ebben az esetben a tárlat témaválasztása telitalálat, hiszen azon a közegen keresztül szólítja meg közönségét, melyet az egyébként is ismer, melyben otthonosan mozog, mely a munka utáni napi rutinjának fontos és elmaradhatatlan része.

A felkért művészek többsége teljesen új, máshol még be nem mutatott alkotással készült a kiállításra, amelyre az anyagok, technikák és témák sokfélesége lesz jellemző. Németh Hajni például NDK-s go-go táncosokról készített videót, Nagy "Tereskova" Kriszta a korábban vihart kavart, Árpa Attilát és magát a művésznőt szex közben bemutató festményét továbbgondolva egy nagyméretű baldachinos ágyat állított fel. Sugár János matrioska babáiról a Vad angyal, azaz Natalia Oreiro mosolyog, Köves Éva hat méternél is nagyobbra nagyította Csendélet-ét a mostani bemutatóra, de a tárlaton találkozhatunk ismert közszereplők zsíros kenyérből, rágógumiból, vagy épp palacsintából megformált portréival is.

Németh Hajnal: GOGO-01

Ha nem is gondoljuk túl a Műcsarnokban látható képek és installációk üzenetét, a szappanoperák esztétikájának direkt kivetítése mellett nem mehetünk el észrevétlenül. Ez pedig nem kevés, hiszen azzal szembesülhetünk, hogy tulajdonképpen mit is látunk a tévében esténként.

A Szappanopera című válogatásban szereplő művészek a következők: Benczúr Emese, Bodó Sándor, Csörgő Attila, David Borrows, Eperjesi Ágnes, Fodor János, Horváth Tibor, Imre Mariann, Komoróczky Tamás, Koronczi Endre, Köves Éva, Lakner Antal, Nagy Kriszta, Németh Hajnal, Rácz Márta, Antonio de la Rosa, Sugár János, Szabó Dezső, Szarka Péter, Uglár Csaba, Veszely Bea, Weber Imre.

Szappanopera, Műcsarnok, november 7-ig.