Arccal a fal felé

"Művészettel az előítéletekkel szemben" - a kiállítás címe alapján leginkább faji, nemi, esetleg az utóbbi évek nemzetközi politikájával összhangban vallási előítéletekre gondolhatunk - számos olyan helyzet mellett, mikor az élet az igazságtalanabbik orcáját mutatta felénk. Jelen esetben azonban azon előítéletek legyőzéséről van szó, melyeket a közgondolkodás a pszichiátriai betegségekben szenvedőkkel szemben támaszt. Gyógyult vagy gyógyulófélben lévő művészek festményeit láthatjuk február 5-ig a WestEndben.

A depresszió és az alkotási folyamat furcsa házasságáról talán nem született még őszintébb vallomás, mint William Styron Látható sötétség című regénye, melyben korunk egyik legnagyobb amerikai írója saját depressziójáról, illetve annak legyőzéséről ad számot. Styron műve azonban nem irodalmi értéke, sőt, még csak nem is kíméletlen feltárulkozása miatt kulcsregény: átütő ereje, eredetisége abban rejlik, hogy az alkotási folyamatot mint lehetséges terápiás eszközt dokumentálja.

A most hazánkba érkezett Művészettel az előítéletekkel szemben című vándorkiállítás képeit is hasonló körülmények ihlették, mint Styron regényét: a képek a legtöbb esetben mérföldkövek egy gyógyulófélben lévő művész életében, lenyomatai annak, amit az alkotó már kivetett önmagából, amit már maga mögött hagyott.

A kiállítás hatvankét képből áll, melyből ötvenkettőt pszichiátriai betegségekben szenvedő amatőr művész, tízet hivatásos festőművész alkotott. Habár a tárlat képeit összesen húsz országból válogatták össze, szinte kivétel nélkül kézzelfoghatóan ábrázolják azt az áttörhetetlen csendet, mely egy mániás-depresszióban szenvedő embert vesz körül. Döbbenetes látni, hogy a képek festői mennyire bensőséges viszonyban állnak ezzel a némasággal, mondatni bizalmasai az irántuk tanúsított közönynek. Az elszigeteltség, a magány visszatérő motívum a festményeken, csakúgy, mint az ennek következtében érzett arc nélküli félelem.

A gyűjteménybe egy magyar amatőr festőnő képei is bekerültek: Rácz Gabriella kompozíciói befelé forduló, mély érzelmi válságban szenvedő nőalakokat ábrázolnak.

Habár a képek többsége meglehetősen nyomasztó hangulatot áraszt, társadalmi jelentőségük megkérdőjelezhetetlen, hiszen alkotóik visszailleszkedését segítik a társadalomba. A festmények azonban ellentétes irányból is hatnak: a társadalmat fordítják szembe azzal a létező iszonyattal, mely látszólag csak a pszichiátrián kezelt betegek fejében létezik. Biztosan mondhatjuk, hogy csak látszólag, hiszen a műalkotásokon saját szemünkkel láthatjuk a magára hagyott, rettegő embert, aki sokszor mintha nem is mániás, még csak nem is depressziós lenne, egész egyszerűen csak modern.

Művészettel az előítéletekkel szemben. Hilton Budapest WestEnd, Mezzanine emelet (1069 Budapest, Váci út 1-3.), február 5-ig, minden nap 9.00-19.00-ig.