Egy amerikaiba oltott ír

Vágólapra másolva!
Az egyszerű chicagói kétkezi munkásból Fred Astaire-i magasságokig emelkedő Michael Flatley legújabb produkcióját július 9-én mutatják be a világnak, méghozzá Budapesten, a Puskás Ferenc-stadionban. Az előkészületek azonban Londonban folynak, abban a stúdióban, ahol többek között a Bridget Jones naplóját és a Harry Potter-sorozat legutóbbi epizódját is forgatták. Két próba között az új darabról kérdeztük az ír sztepp legfőbb druidáját, végül aztán magát a Kelta tigrist is megleshettük.
Vágólapra másolva!

Megközelítőleg öt év telt el a legutóbbi darabjának premierje óta. Ismerve a munkatempóját, így kérdezem: mire volt elég ez az idő?
- A bemutatót követően szinte az egész világot bejártuk a Lord of the Dance-szel, ez közel két évig tartott. Végül 2002. végén fejeztük be a turnét, ekkor jutott először időm arra, hogy új produkciókon gondolkodhassak. Közben persze rengeteget foglalkoztam azzal, hogy tehetségeket, új táncosokat fedezzek fel, de az utóbbi időben az írás is nagyon lefoglalt: hamarosan megjelenik az önéletrajzom. Ezenkívül producerként felügyeltem a show-hoz tartozó fuvolaalbum munkálatait, végre befejeztem azt a forgatókönyvet, amelyen már nagyon régóta dolgozom. Mindennek tetejébe az angliai kastélyomat is sikerült felújíttatnom, ez önmagában közel öt évig tartott. Az utóbbi időben mégis az új darab kötött le a leginkább.

Amelynek meglehetősen fura a címe: Kelta tigris. Ez az Írországban őshonosnak legkevésbé sem mondható állat arra utal, hogy egyre inkább maga mögött hagyja az ír hagyományokat és új formákkal kívánja összekötni a bevett ír tradíciókat?
- A Kelta tigris tulajdonképpen egy újságírói képzettársítás, jellemzően a The London Times és az Irish Independent használja, általában arra a hihetetlen mértékű gazdasági fellendülésre utal, amely Írországban ment végbe az elmúlt tíz évben. Én azonban inkább egy olyan erőt látok a Kelta tigrisben, amely az emberekben, az írekben lakozik, amely megmagyarázza, hogy a történelem során miért tudtak mindig felülkerekedni az őket ért csapásokon. Ennek megfelelően a darab az írek történelmének krónikája. Sokan nem tudják például, hogy már Kleopátra személyi testőrségébe is csak keltákat vettek fel. A darab a kereszténység elterjedésén, a viking, illetve a normann invázión, az 1840-es nagy éhínségen, valamint a brit elnyomáson keresztül végig ugyanazt a jelenséget járja körül: szegény íreket mindig elverik, de ők mégis mindig talpra állnak.

A legendás ír büszkeség?
- Igen, vegyük például az írek kivándorlását az Újvilágba. Amerikában mindent elölről kellett kezdeniük, évtizedekig minden kérdésükre az volt a válasz, hogy "takarodjatok haza". Aztán a semmiből mégis olyan dinasztiák nőttek ki, mint például a Kennedyk. De mindez persze nem feltétlenül csak az írekről szól. A Kelta tigris-t úgy is fel lehet fogni, mint egy előadást arról, hogy az ember mindig szabadságra és méltóságra törekszik, hogy mikor alapvető emberi jogok eltiprásáról van szó, az egyetlen lehetséges válasz: konoknak és makacsnak lenni. Őszintén szólva ezért is gondolom, hogy a produkció sikeres lesz: sajnos ezekkel a gondolatokkal a világon szinte minden ember tud azonosulni a saját tapasztalatai nyomán.


Küzdelem az elnyomás ellen mint egy táncelőadás hívószava?
- Pontosan! Nap mint nap mindannyian megvívjuk a személyes kis küzdelmeinket, én a táncban az ez iránt vállalt együttérzést akarom kifejezni. Hasonlóan az amerikai zászlóhoz, amelyre gyakran mint a szabadság szimbólumaként hivatkoznak, az ír lobogó és kultúra is számos olyan eszmét jelképez, amely Írországon kívül is könnyen értelmezhető, sőt követhető.