Torockó és környéke

Torockó az egyik legszebbnek tartott erdélyi település. Különös figyelmet érdemel gazdag népviselete, hímzései és bútorfestészete, valamint az 1870-es évek tűzvészei után épült szász stílusú "fehér házai". A falu mellett 1130 méter magasra tornyosul Erdély egyik legjellegzetesebb sziklatömbje, a néphit szerint emberalakot megmintázó Székelykő.

Az erdélyi Érchegység keleti peremén húzódó Torockói-medence megragadó szépsége mellett két magyarlakta területtel - Torockó és Torockószentgyörgy - is felkeltheti érdeklődésünket. A két falu igazi kis etnikai szigetként maradt meg az Aranyosszékhez tartozó, minden oldalról magas hegyekkel határolt medencében. Az Aranyos völgye felől a keskeny Borrévi-, vagy Nagyenyed felől az Enyedi-szoroson keresztül közelíthetők meg.

Torockó, Erdély egykori legjelentősebb vasműves központja ma a Világörökség része. A falu ékességét jelentő kétablakos fehér házakat az UNESCO évente anyagi támogatásban részesíti, karbantartás céljából. A házak ablakkereteinek eredeti piros színe jelkép: Ekart András és Szabó Gergely vértanúk tiszteletére, akiket az osztrák önkény elleni titltakozásuk miatt akaszttatott fel Rabutin tábornok a főtéren.

Torockó főterén található a Néprajzi Múzeum, amelyben a falu ékességeit, a festett bútorokat, a háztartási eszközöket, a keresztszemes és rámán varrott kézimunkákat, a népviseletet, a vasművességhez használt tárgyakat és régi fényképeket lehet megtekinteni. A torockói népművészet páratlan magángyűjteményét láthatjuk Nagy Ida néni házában is (172. szám).

A torockói unitárius templomot terjedelmes régi várkastély környezi, mely a csapások idején védhelyül szolgált a lakosságnak. A templomot a falubeliek kézimunkái díszítik.

A népviselet az ősi magyar és német keveréke, és nemes kelméivel, az úri-polgári ruhatárhoz közelálló darabjaival, kevés színhasználatával (fehér, azután a kék és a zöld), hímzéseivel kiválik a többi erdélyi öltözet közül. Jellegzetes darabja a piros csizma, az eladósorban levő lányoknál az aranyhímzéssel díszített párta, a fémlemezkékkel díszített ing és télen a prémes mellények, kabátok. Ma már sajnos csak pünkösdkor hordják a népi ruhákat, és konfirmálási ünnepségen láthatjuk e színes-díszes öltözéket.

A falu egyik élő népszokása a farsangtemetés, mely menetben van egy farsangot jelképező koporsó, ezt kísérik a maszkos figurák: cigányok, bohócok, ördögök, szenesember, kutyapecér és két vénlány, aki nem talált férjet a farsang idején. A menet elején betyárok pattogtatják ostorukat, majd a főtéri forrásnál összetörik a koporsót és vízbe dobják. A papnak és kántornak öltözött személyek elmesélik az eltelt év eseményeit. A menetben megtaláljuk a népviselet bizonyos elemeit.