Cigányok ideje

Vágólapra másolva!
A kilencvenes években aligha akadt olyan diszkó Magyarországon, amelynek zenei repertoárjából hiányzott volna a Bamboleo vagy a Djobi Djoba, de említhetnénk más híres Gipsy Kings-számokat is. Úgy tűnik, ennek a zenének még a huszonegyedik század elején is van létjogosultsága, mi több, még mindig képes lázba hozni a nagyközönséget. Legutóbb a 2005-ös debreceni virágkarneválon láthattuk a Gipsy Kingset, most pedig két másik nagyágyúval, az Earth, Wind & Fire-rel, illetve a Kool and the Gang-gel lépnek egy színpadra. A nagyszabású farsangnyitóra február 16-án kerül sor a Papp László Budapest Sportarénában.
Vágólapra másolva!

Egy ősi cigány hiedelem szerint, ha egy zenész megérzi halála közeledtét, játszania kell egy terhes asszonynak, és akkor a születendő gyermek megörökli az ő zenei tehetségét. E szerint a Reyes család körül hullaniuk kellett az öreg zenészeknek az ötvenes-hatvanas években, mert José Reyes mind az öt fia rendkívüli tálentum lett, közülük négyen a Gipsy Kings alapító tagjaivá váltak. Azért maga José sem panaszkodhatott, annak idején Manitas del Plata gitárkíséretével jó párszor megtöltötte a Carnegie Hallt, egykori rajongói közt pedig olyan nagyságokkal találkozhatunk, mint Picasso, Dalí, Cocteau vagy Chaplin. Az öreg az évek során egyre többször vitte magával a fiait is zenélni, aztán amikor már együttesnek nevezhető formát öltöttek, felvették a José Reyes and Los Reyes nevet. Ebből - José halála után - csak Los Reyes maradt.

Az inkább az éneklés terén jeleskedő Reyes fiúk (Nicolas, Canut, Pachai és Paul) ezután egyesültek a Baliardo család férfitagjaival (Toninóval, Pacóval és Diegóval), akiknek viszont a gitározás ment jobban. Nem volt nehéz egymásra találniuk, hiszen a Baliardók a Reyesek unokatestvérei voltak, és mindannyian az Arles környéki cigánytelepeken laktak. Régebben mezőgazdasági munkákból és kereskedésből tartották fenn magukat, de miután rájöttek, hogy zenéjük másokat is érdekelhet, nem volt többé kérdés számukra, hogy miből tartsák el magukat. Hátterüket, hagyományaikat büszkén vállalva a Los Reyesből idővel Gipsy Kings lett, ami azért is találó, mert a reyes szó spanyolul királyokat jelent (míg ugye a kings ugyanezt jelenti angolul).

Míg a nevüket angolosították, zenéjük továbbra is spanyol gyökerű maradt, nem véletlenül: mind a Reyes, mind a Baliardo család az Ibér-félszigetről menekült Dél-Franciaországba a spanyol polgárháború idején. Slágereik nagy része is a gitane (voltaképp katalán cigány) nyelv gall dialektusában íródott, melyet a többség természetesen tisztán spanyolnak vél. A dalok témáinak egyszerű életöröme, test- és földközelisége is olyan örökség, amely a katalán és a cigány kultúrának egyaránt szerves része. (Gondoljunk csak arra, hogy a szintén katalán Dalí festményein például egy olyan bonyolult fogalom, mint az idő is az evés primér ösztönéhez kapcsolódó formában, tükörtojásként jelenik meg - a cigányok életélvezetét pedig nem kell bemutatni annak, aki látott már Kusturica-filmet, de Apollinaire vagy Blaise Cendrars jóval korábbi cigányábrázolásai is ezt a képet erősítik). Visszatérve a Gipsy Kingshez: az együttes zenei világának alapját a Spanyolhonban oly divatos flamenco, illetve ennek könnyedebb, populárisabb ága, a sevillana adta. A srácok apjuk nyomán hozzátették ehhez az afrikai eredetű rumbát is, így jött létre az általuk rumba-flamencának nevezett stílus, melynek jegyében első lemezeiket is készítették.