Lángpallossal és fecskendővel

Vágólapra másolva!
Olyan történt, ami már régen: megjelent egy egész tűrhető drogos könyv, mi pedig ahelyett, hogy moralizálnánk, körbenéztünk a világirodalomban hasonszőrű társai között. Nyerjen velünk drogirodalmat!
Vágólapra másolva!

A narkó szépirodalmi természete:
Cyberpunkot olvasni nagyban olyan, mint pornót, vagy horrort nézni, már ami az érzéseket és benyomásokat illeti. Minden érzék leöntve kecsöppel, minden felerősítve, minden érzet egyszerűen vastag - nem egy bonyolult képlet, a cyberpunk konzumvilágunk egyik lehetséges továbbfejlődése. Igen, mindig a jövőben játszódik, valami homályos katasztrófa után, jelentős szerepet kap a technológiai fejlődés, az egyén többnyire értéktelen, kivéve néhány felkapaszkodott mocskot, akik persze soha nem tisztességesen jutottak oda, ahova. A fair play mindig csak a felszínen tűnik annak, a hagyományos emberi értékek banális közhellyé evolválódnak.

A Vurt mélyebbre megy a mocsokba, zsigeri világba, ahol az emberi gének közé néhol kutyagének keveredtek (szó szerint), és persze az állati sík felé tolódás mellett, vannak metafizikai szintek is: az árnylények, vagy épp a vurtlények világa. Szereplőink bandába verődtek, látszattestvérekké lettek, így harcolnak egy jövőbeli sötét Angliában, így járnak drogokért és így menekülnek a mindenki elől. Az utcák, klubok, terek és lények - álságosak és aljasak, ebből emelkedik ki Firka, főhősünk. Ő talán az egyetlen alak, aki némi erkölcsi tartással is rendelkezik, aki nemes célért harcol: visszahozni élete egyetlen igazi szerelmét, testi-lelki társát a párhuzamos valóságból, a Vurtból. Na, ő a húga, egyébként.

Mennyi és mi fogyott a könyvben?
Tollak vánkosszám, füstölhető, szúrható belélegezhető drogok tonnaszám. A hagyományos, testi szinten ható anyagok is mindenütt jelen vannak és éreztetik hatásukat, az igazi mókát viszont egyértelműen a tollak jelentik. A tollak átjárót jelentenek egy mesevilágba, olyasmi az egész, mintha valaki jó előre felvett félálmába csöppennénk bele, ahol van azért mozgásterünk, de a díszletek adottak. A különféle utazásokat különféle tollszínek jelzik, a kék a legális pihepuha, a rózsaszín a pornó, a sárga már veszélyes és illegális és így tovább. Többnyire az álom (mondjuk pálmaligetben sétálva ránk törnek a vadállatok, legyőzésük után meg szeretkezünk egy jót az árnyékban) nem válik igazzá, de egyes tiltott tollaknál akár bele is halhatunk az utazásba. Vannak persze gyenge, funkcionális tollak is, amik alig távolítanak el a való világtól, egyszerűen csak gyorsabbak, vagy erősebbek leszünk tőlük, netán bírjuk majd a fájdalmat, de veszettül. Jó kis agyjáték, mindenesetre, a valóságban úgysem sok tér maradt az embernek. Túl sokan lettünk.

Szerzői attitűd:
A módosult tudat itt a valóság részét képezi, a drogok nem mennek eseményszámba, sőt. Senki nem akar már ezen moralizálni, az ilyesmi legalább annyira szánalmas arccá minősítene bárkit is, mint ha magunk a tévé lélekölő hatásairól kezdenénk beszélni. Amúgy is, ha előbb durrantja szét az agyadat egy golyó, minthogy ideje lenne szénné égni valami csúcsanyagtól, miért ne akarnád legalább jól érezni magad? A Vurt úgy szól a drogokról, hogy nem a drogokról szól.

Megjelent:
Az Agave Kiadónál, 2005-ben

Pál Attila