Csingiling - Vonnegut búcsúzik

Vonnegutot olvasni felemelő érzés, már ha kedveljük a bölcsességgel vegyített fanyar humort. A német-amerikai legújabb könyvében Bush elnökön veri el a port - ezzel kapcsolatban újraolvastuk nagy műveit. Nyerje meg A hazátlan embert!

Tartalom:
Kurt Vonnegut eddigi, utolsó műve valószínűleg a legegyszerűbb könyv, amit valaha írt. Például alig egy óra alatt el lehet olvasni - csupán tizenkét rövid fejezetből áll. Ha nem ismerjük munkásságát, egy meglehetősen semmitmondó könyvet tartunk a kezünkben, amelyben egy érezhetően életunt öregember az olajért folytatott, semmilyen kompromisszumot nem ismerő háború, a Bush-adminisztráció, a környezetszennyezés és egyéb divatos témák ellen intéz kirohanásokat. Semmi érdekes, semmi szokatlan legalábbis. Ha olvastuk a Bajnokok reggelijé-t egy kevéssel már másnak mutatja magát a könyv: emlékezhetünk rá, hogy a fejezeteket és olykor bekezdéseket elválasztó, apró grafikák bármennyire is csillagokhoz hasonlatosak, valójában emberi segglyukakat ábrázolnak. Ha volt szerencsénk belelapozni a Macskabölcső-be, a könyvet indító idézet sem téveszthet meg bennünket: szerzőjét, Bokonont neve és kusza strófái alapján egyaránt beat-költőnek gondolhatnánk, ha nem lennénk benne biztosak, hogy a talpak összeérintését szorgalmazó vallás, a bokonanizmus megalapítójától származnak az említett sorok - kérdés persze, hogy ez a többlettudás mennyire válik hasznunkra, ha egyáltalán. Vonnegutnál így megy ez: bizony számít az olvasóra az öreg német-amerikai.

Tény, hogy A hazátlan ember nem kiemelkedő irodalmi alkotás - a szerző saját definiciója szerint ehhez a könyvnek arról kellene szólnia, "hogy mekkora szívás embernek lenni". De minden bizonnyal túlzás lenne egy 82 éves írótól azt várni, hogy élete főművét tegye le az asztalra - bár Vonnegut esetében ebben sem lehetünk biztosak, jelenleg is dolgozik egy regényen, melynek munkacímét - Ha ezt Isten megérhette volna - és az előbbi meghatározást figyelembe véve, akár bizakodhatunk is. Addig azonban A hazátlan ember gyakorlatias, a hétköznapokban is jól használható mondanivalójával kell beérnünk: például "hatalmas seggfejek" vagyunk, ha nem olvastuk a Bagoly-folyó-t Ambrose Bierce-től (Ambrose Bierce összes novellái, Szukits Könyvkiadó, 2003. Fordította: B. Nagy László), vagy Az amerikai demokráciá-t a nagy utazó, Alexis de Tocqueville tollából (Európa Kiadó, 1993. Fordította: Ádám Péter).

Miért ajánljuk?
Mert ha valaha is megérintett bennünket a vonneguti humor, ezen a könyvön biztosan meg fogunk hatódni. Bizony, a mester a maga gúnyos, de legalábbis a legkevésbé sem ünnepélyes módján búcsúzkodik az olvasótól. Nem összegzi az életművét, nem magyarázza a regényeit, mint oly sok kor- és pályatársa hasonló helyzetben, egyszerűen csak teszi, amit mindig is kötelességének hitt: ismereteket, tudást próbál átadni. Szidalmazza a világot ott, ahol nem találja az emberi méltóságot. Irodalomba oltott moralizálás helyett, anekdotákba foglalt tanulságokon keresztül emel szót a mindennapi tisztességért -, mintha csak azt kiáltozná: "Ezt még gyorsan el akarom mondani".

Megjelent:
A Nyitott Könyvműhely kiadásában

Ára:
2480 Ft

Krich Balázs