Őszi zsongás a fővárosban

Vágólapra másolva!
A Budapesti Őszi Fesztivál immár sokak számára állandó program lehet az ősz elején, a nagyszabású rendezvénysorozatot ugyanis idén, október 6. és 20. között, tizenötödik alkalommal rendezik meg, rendre a legnevesebb kortárs előadók részvételével. A műsorban - a hagyomány szerint - mindenféle művészeti ág képviselői helyet kapnak, így joggal lehet remélni, hogy minden érdeklődő megtalálja a kedvére való programot. A fesztivál ráadásul nemcsak a kortárs műfajok szerelmeseit várja, bevallottan szeretné eloszlatni azt az idegenkedést is, amellyel a nagyközönség reagál a "kortárs" szóra. Érdemes minél előbb jegyet váltanunk a nekünk tetsző programokra, mivel a fesztivál előadásainak döntő többsége várhatóan telt ház előtt zajlik majd.
Vágólapra másolva!

A szélesebb közönség talán a BŐF legmeghatározóbb műfajára, a zenére kíváncsi leginkább. Ezen a vonalon a klasszikus értelemben vett kortárs darabok mellett neves dzsesszelőadókat is láthatunk a színpadon - közülük legnagyobb dobásként a svéd Viktoria Tolstoy érkezik a fesztivál zárónapjára. A nagy orosz író (magyar írásmóddal Tolsztoj) kései leszármazottja - az Esbjörn Svensson Trio mellett - a svéd dzsessz-színtér legtisztább hangjának számít, talán ennek tudható be, hogy a standardek mellett újabban tradicionális skandináv dallamokat is felfedezhetünk repertoárjában. Ha ez önmagában még nem lenne elég, az A38 szenzációs duplakoncertet szervez erre az estére, melynek keretében Tolstoy kisasszony mellett a Wolfgang Haffner Band is színpadra lép. A zenekarvezető Haffner egykor a legendás Chaka Khan dobosa volt, jelenlegi formációjával pedig a nu-jazz határait tágítja azzal, hogy zenéjében egyre több teret enged a groove-nak és az elektronikának. A szigorúbban vett dzsessz-zenei kínálatot például a Tom Walsh Trio és Richard Underhill közös koncertje gazdagítja - a kanadai csodaharsonás (Walsh) kicsinyke, de annál tehetségesebb csapatát két magyar fiú, Balázs Elemér (dob) és Szandai Mátyás (nagybőgő) alkotja.

A BŐF egyik célkitűzését, miszerint Budapestet nemzetközileg is (el)ismert fesztiválvárossá szeretné tenni, nagyban segíti az a tény, hogy a programban rengeteg koprodukció kap helyet.
Ennek iskolapéldája az eredetileg skót dzsessz-zenészekből és cigány népzenészekből összeállt, majd angol és brazil tagokkal is kiegészült Miraculous Jam All Stars - melynek vokalistája ráadásul nem más, mint Palya Bea. Hasonló nemzetközi - és nem mellesleg, több művészeti ágat is felölelő - együttműködésnek lehetünk szem- és fültanúi a Landscape With Dogs and Knees elnevezésű előadáson: az audiovizuális koncertet négy zeneszerző, hét hangszeres, egy hangmérnök és két videóművész hozta létre, akik között egyedül a hangszeresek körében öt nemzet képviselőit találhatjuk meg. Két nemzet művészete között megfigyelhető kölcsönhatásokra jó példa a magyar-német vonal, melyet a BŐF-on a Hommages et messages című, rendkívüli műgonddal összeállított kettősportré erősít. A Kurtág György és szellemi utódja, Michael Denhoff műveiből komponált est ráadásul - címének megfelelően - rengeteg más művész munkásságának is emléket állít, az előadott darabokba szőtt utalásokkal és üzenetekkel.

A programból idén sem maradhatnak ki a kísérleti zeneművek: ezek sorában a legkülönösebb - és egyben leginkább embert próbáló - esemény kétségkívül a Klangforum Wien közel nyolcórás, vacsorával egybekötött koncertje. A bécsi zenekar azt kívánja megvizsgálni a zenés lakoma során, hogy miként hat egymásra a kulináris és az esztétikai élmény - az előbbit kitűnő ételek és jófajta borok biztosítják, utóbbi elérése érdekében pedig a huszadik század zenei keresztmetszetét tárja elénk az együttes. A kísérletezési kedv tekintetében, mi, magyarok sem maradunk el szomszédainktól: a TéreyUltra című program során például Térey János legújabb, Ultra című verseskötetének tíz darabját hallhatjuk megzenésítve, egy-egy fiatal zeneszerző átírásában. Szokatlan élményt nyújthat az accord quartet előadása is, akik tavalyi, a Ferenciek tere metróállomásán adott koncertjük után ez alkalommal a Dandár utcai népfürdőben kápráztatnak el minket kortárs kamarazenéjükkel. Igazi kuriózumnak számít, hogy tiszteletét teszi nálunk az indiai énekstílusokban igen jártas Amelia Cuni is, aki ráadásul John Cage egyik szerzeményét adja elő, a mester híres sorozatából, a Daloskönyvek-ből.

Frenák Pál: TRA-CE

A BŐF programjában igen hangsúlyos szerepe van a táncnak is, hiszen talán ez az a műfaj, amelyben leginkább tetten érhető a "kortársiasodás". A magyarok közül nem maradhat ki a nagy öreg Frenák Pál, aki TRA-CE című monodrámájában ezúttal egy ember négy énjét állítja szembe egymással. Az újabban felbukkant táncosokat többek között a Kovács Gerzson Péter köré szerveződött TranzDanz képviseli, amely a kispolgári lét visszásságaira világít rá a Bankett-ben, de megtekinthetjük Szabó Réka Tünet Együttesének legújabb darabját, a Szeánsz-ot is. Bármennyire hihetetlen, manapság igen kevés olyan táncelőadással találkozhatunk, amelynek koreográfusa és zeneszerzője is magyar - a BŐF ezt a hiányt igyekszik pótolni egy korábban meghirdetett pályázattal, az úgynevezett Passzázs-programmal: a beérkezett munkák legjobbjait most láthatjuk viszont. Természetesen a nemzetközi táncélet színe-javából is kapunk egy jókora merítést, így a színpadra áll egy-egy darabbal a kanadai Compagnie Flak, a francia Compagnie ngc25 és a belga Le Ballets C. de la B., illetve a portugál szólótáncos, Tiago Guedes.

Deutsches Theater Berlin

A színházi produkciók között is találunk bőven érdekességeket, a két legkülönösebb előadást egy-egy német társulat biztosítja. A Deutsches Theater Berlin egy meglepő Faust-feldolgozást mutat be, mégpedig annak a Michael Thalheimernek a rendezésében, akinek három évvel ezelőtti, Molnár Ferenc Liliom-ából készített darabja nagy felháborodást keltett a budapesti nézők körében. Lehet sejteni, hogy a rendező a goethei instrukciókat sem tartja tiszteletben, elég csak annyit megemlíteni, hogy az általa megálmodott Faust háttérzenéjéhez a Deep Purple dalaiból válogatott. Inkább a performansz műfajába sorolandó a Rimini Protokoll társulat Blaiberg und sweetheart19 című darabja - a címben szereplő két alak egyike, Philipp Blaiberg volt az első, aki több mint másfél évig élt még szívátültetése után, a sweetheart19-hez hasonló nickname-ekkel pedig naponta több százan regisztrálnak társkereső honlapokon. Ebből könnyen kitalálható, hogy az előadás a szív konkrét és átvitt értelemben vett jelentéstartalmait boncolgatja.

A kiállítások közül legújszerűbb a Körút Fesztivál 2006 című vállalkozás, amely a Nagykörút üresen álló kirakatait szeretné megtölteni tartalommal, jelesül a hazai videóművészek, public artistok és "egyszerű" képzőművészek munkáival. A performanszjellegű, esetleges akcióval némileg szemben áll a kordokumentumnak is tekinthető Stúdió '66-'67 című tárlat, amely egy nagyszerű művészeti lázadásnak állít emléket: 1966-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója úgy döntött, hogy állami zsűri nélkül állítja ki alkotásait - most ennek a kiállításnak a rekonstrukcióját tekinthetjük meg az eredeti helyszínen, az Ernst Múzeumban. Hasonló koncepciójú, de jelen idejű tárlat a Friss Európa 2006, amely az idén diplomázott magyar és külföldi művészek munkáiból válogat. Ha ez még mindig nem lenne elég, és szeretnénk más művészeti ágakba is belekóstolni, akkor három alkalommal is megtekinthetjük a II. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál legjobb alkotásait, részt vehetünk drMáriás legújabb könyvének (egy halott naplója) rendhagyó bemutatóján, de akár még a finn szaunabuszba is beülhetünk egy kis időre, hogy jól kiizzadjuk magunkat. Mindenesetre akármit választunk is a bőséges programkínálatból, mindenképpen megéri sietni a jegyvásárlással - ebben segítségünkre lehet a BŐF információkban gazdag honlapja, melyen minden egyes produkcióra külön foglalhatunk jegyet.

Budapesti Őszi Fesztivál - Budapest, október 6-20. Belépő: programonként változó.

Apats Gábor