Spártai panoráma

A filmadaptációval egy időben jelent meg magyarul Frank Miller képregény klasszikusa, a thermopülai csatát megörökítő 300. A képregény nem egy történeti munka adaptációja, sokkal inkább azt a hatást kelti, mintha Hérodotosz maga öntötte volna képregénybe az ókor egyik legjelentősebb ütközetét.

Merész próbálkozás történelmi eseményt képregényes formában elbeszélni, hiszen a műfaj lényege többnyire pont az, hogy irreális alaphelyzetet teremtsen. A képregények történeteit döntő többségben a szuperképességekkel bíró hétköznapi emberek, az időutazás, az alternatív valóság, azaz az emberfeletti tartomány lehetőségei viszik előre - a 300-zal tehát Frank Miller bizonyos értelemben felrúgta a szakma íratlan szabályait, hiszen kiindulási pontnak egy lejegyzett, pontosan dokumentált történelmi eseményt választott.

Hérodotosznak hála viszonylag sokat tudunk a Thermopülai szorosnál vívott csatáról, a görög-perzsa háború középiskolás tananyag, melyről újat legfeljebb egy régész vagy történész tudna mondani. Frank Miller nem is törekszik arra, hogy eddig ismeretlen mozzanatokkal árnyalja az ókor egyik leghősiesebb csatájának történetét, épp ellenkezőleg: a képregényben megrajzoltak ugyan hasonlóak a valósághoz, mégsem törekednek a realizmusra.

Miller egyszerűen a spártaiakról bennünk élő képre épít, a görög mítoszok szájhagyomány útján terjedő tradíciójával játszadozik: ahogy az egy szájról szájra adott történetben szokás, az ellenséges perzsákból rothadó, tagbaszakadt szörnyek, az árulóból pedig púpos torzszülött lett. A múlt fantasztikummá, az ókori mítosz modern férfimesévé alakul. Vagyis a 300 távolról sem egy történeti munka letompított képregényes változata, ehelyett azt a hatást kelti, mintha Hérodotosz a 21. század számára maga öntötte volna képregénybe az ókori Hellász egyik legnagyszerűbb csatáját, a thermopülai ütközetet.

"Nincs, amit elmondani kéne" - utal a végső összecsapás előtt Leonidász arra, hogy szavak helyett beszéljenek inkább a tettek. Miller ennek szellemében, tőle szokatlan módon kevés szöveget használ, a történetet főként a hatalmas, fekvő oldalra nyomatott képek beszélik el. A 300 vizualitása határtalan: az elnagyolttól a részletgazdagig, a sötét tónustól a háttérből szoborszerűen kiszakadó fekete-fehér képekig, az egész panelt beöltő nagytotáltól a gesztust ábrázoló apró képig terjed a paletta.

A háttérképek helyenként a történelem előtti idők barlangrajzait idézik, néhol ókori vázákról leemelt alakok tűnnek fel, de Miller korábbi munkáiból is beemel egy-egy skiccet: a Sin City markáns képi világa több helyen is felbukkan a történetben. A vörös köpönyeges spártaiakat megörökítő grafikák helyenként szinte képkeretért kiáltanak, az oldalt tagoló, a mészárlást bemutató képkockák azonban egymással is tökéletesen kommunikáló kompozíciót alkotnak.

Hiába különbözik a képregény abban a filmtől, hogy ott minden kép után vágás van, Millernél mégis úgy tűnik, mintha minden folyna, mintha minden állandó mozgásban lenne. A váltakozó plánok és az eltérő perspektívák miatt a filmszerűség a Sin City-hez hasonlóan a 300-ban is pártalanul erős, ami valószínűleg jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Miller képregényeit futószalagon álmodják vászonra: a 300 mellett a Batman Begins és a Sin City filmváltozatát itthon is bemutatták, utóbbinak már készül a második és a harmadik része is.

A popkultúra talaján serkent képregény tehát igenis alkalmas arra, hogy bemutassa a régmúltat, kreativitást serkentő megoldásaival olyan nagyban hozzájárulhat a történelem megértéséhez. Ehhez szerencsésen asszisztál, hogy a Képes Kiadó az 1998-as eredeti kiadás tükörváltozataként, meglepően igényes kiadásban adja közre magyarul Frank Miller klasszikusát.

Frank Miller: 300. Megjelent a Képes Kiadó gondozásában. Ára: 5490 Ft.

Szabó András