Százéves parfüm az elsüllyedt Titanicról

Egy maszatos üvegcsét mutatott lelkesen az interjún Tom Zaller, a Titanic eredeti tárgyaiból rendezett kiállítás szervezője, amelyről később kiderült, parfümös fiola a hajó mélyéről. A százéves levendula-illatot a magyar közönség is megszagolhatja, a nagy sikerű kiállítás ugyanis szeptember 2-tól hazánkban is látható. Az óceán mélyén konzerválódó emlékekről, a tárgyak képét magukra öltő időkapszulákról, emberi hibákról és mítoszokról beszélgettünk Tom Zallerrel.

- Furcsa a körbe-körbe gyűrűző legenda a Titanic körül. A hajózás kezdeti időszakában nem volt példa nélküli a hasonló méretű katasztrófa - sőt, a hajózás szigorú szabályozása vagy a maihoz mérhető, precíz műszerek híján majdnem minden tíz évben nagyobb balesetet szenvedett egy hajó. Vajon miért a Titanicról készítenek filmet, rendeznek kiállítást? Miben különleges éppen ez a hajó?

- Még mielőtt a Titanic vízre szállt volna, megszületett a legenda: az összes újság erről írt, az álmok hajójának nevezték, sőt elsüllyeszthetetlennek titulálták. Valóban az álmok hajója volt: abban az időszakban a Titanic volt a legmerészebb és egyben a legjelentősebb teljesítmény a hajózás világában, a legnagyobb mozgó tárgy, amit építettek. Természetesen voltak nagy hajókatasztrófák a korban, talán olyanok is, amelyek több ember életét követelték. A Titanic azonban jelképe annak a kornak, amelyben született. A nagyszabású terv mögött, mely alapján két hasonló társával együtt megépítették, ott munkált a kor emberének arroganciája, hogy uralni akarja a természetet. Másrészt a társadalmat is leképezte: a hajón ugyanolyan mereven különültek el a különböző rétegek, mint a szárazföldön.

- A Titanic roncsának felfedezése óta számos az expedíció indult az óceán mélyére. A meginduló kutatások - és az üzlet, amely ehhez kapcsolódik -, nem gerjesztették a hajó legendáját?

- Sok tényező teszi különlegessé a Titanic történetét, és ezek közül az egyik legizgalmasabb, hogy kezdettől fogva számos elmélet keringett arról, hogy mi történt 1912. április 14-én éjszaka. Ez egy rejtély, amely mozgásban tartja az ember képzeletét. Eredetileg a hajót gyártó White Star Line társaság mondta ki először, hogy a katasztrófa oka az volt, hogy jéghegy hasította fel a hajótörzset. Ez persze azt is jelentette, hogy mindez nem az ő hibájuk. Születtek azonban más elméletek arról, hogyan süllyedhetett el a Titanic. Nem is tudom pontosan, mi élesztette a kíváncsiságot újra és újra, de a mítoszhoz ez a rejtély is hozzájárul. Ez a történet emberi sorsokról szól: szerelmek, tragédiák, hősiesség és gyávaság keverednek benne. Szerintem ez a tökéletes történet maga.

- Valóban sok szó esik erről: a személyes sztorik, illetve a nosztalgia erősen jelen van a Titanic körül kialakult mítoszban, de ebben a romantikus kontextusban keveset hallunk a hajó katasztrófája kapcsán felmerülő emberi felelősség kérdéséről.

- Nem tudjuk egészen pontosan, hogy felelős lehet-e valaki. A véletlenek összjátéka kellett a balesethez. Azért gondolták akkoriban, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen, mert az óceánjárót úgy tervezték, hogyha tizenegy kamrájából négy meg is sérül, még tudjon lebegni a vízen. Senki sem tudott elképzelni olyan súlyos balesetet, amelyet a hajó ne tudott átvészelni. Amikor viszont a Titanic valóban nekiütközött a jéghegynek, az úgy hasított bele a hajótörzsbe, hogy eggyel több kamra sérült meg. A 300 láb hosszú vágáson folyamatosan áramlott be a víz, a pumpák nem győzték kiszorítani a vizet, és ahogy a kamrák telítődtek, a hajó elkezdett süllyedni, majd a végén kettétört. A kutatás során felmerült a gőzrobbanás gondolata is, a széntüzelésű hajóknál ugyanis gyakori az ilyen baleset. Úgy számítottuk, hogy amikor a hajó nekiütődött a jéghegynek, szikra keletkezhetett, és ebből jöhetett létre robbanás. Később azonban bebizonyosodott, hogy ez az elmélet sem magyaráz mindent.

- Érdekes részlet, hogy az őrszemek későn vették észre a jéghegyet, amikor már nem lehetett kikerülni. Hogy fordulhatott ez elő?

- Azon az éjszakán, amikor a Titanic katasztrófája történt, nagyon sötét volt. Az őrszem, Frederick Fleet, aki a toronyban figyelte, hogy közeledik-e úszó tárgy a vízen, nem láthatta meg időben a hatalmas jégtömböt, ugyanis csak holdfényben lehet messziről észrevenni, ahogy a víz megtörik a hegyen.

Tom Zaller magyaráz - mellette kis asztalon a kedvenc tárgyai a Titanicról: régi bankjegy, kiemelt hajóablak - és a parfümös üvegcse