Mona Lisának mégis volt szemöldöke

Nagy hírveréstől övezve újabb Da Vinciről szóló tárlat nyílt Magyarországon, ezúttal az emberi preparátumokat felvonultató kiállításáról (Bodies) ismertté lett VAM Design Centerben. El is mentünk megnézni, hogy sikerült-e a reklámplakátokon olvasható, kecsegtető ígéreteknek eleget tenni. Jelentjük, a kiállításon valóban lehet nyúlkálni, de például, aki festményekre számít, nagyot fog csalódni. Kiderült az is, hogy Da Vinci tényleg rafinált fickó lehetett, és Mona Lisának igenis volt szemöldöke. Hogy ez megéri-e a belépőjegy árát, már nem biztos.

Több utazó kiállítás kering a világban, amely Leonardo da Vinci életművét próbálja meg látványosan bemutatni a nagyközönségnek. Ezek címében jellemzően megtalálhatóak a zseni, igazi, nagy és a géniusz szavak, mivel e kifejezések rendelkeznek olyan vonzerővel, hogy becsábítsák a tárlatra azokat a látogatókat, akiknek nem volt szerencséjük bejárni a Louvre vagy a firenzei Uffizi termeit, nem voltak a festő-feltaláló szülővárosában, Vinciben kialakított múzeumban, és ezért falrengető meglepetésekre számítanak egy turnéztatásra tervezett "sztárkiállítás" esetében. Tavalyelőtt Az igazi Da Vinci című tárlattal nyitott Debrecenben a MODEM, és most egy hasonló utazó tárlat érkezett Budapestre, címe Da Vinci - A Géniusz.

A most látható nemzetközi vándorkiállítás minden idők legteljesebb Da Vinci-tárlatának ígéri magát az ismertetőkben, amely látványos és interaktív eszközökkel mutatja be a festőzseni életművét. Készüljünk fel azonban arra, hogy a kiállítás jobb híján a találmányokra koncentrál. Találkoztunk a tárlaton olyan fancsali képet vágó látogatóval, aki arra számított, több szó esik a festményekről. A rendezők becsületesek, leszögezik már az elején, hogy nehéz a helyzet, ha valaki a művészettörténet leghíresebb alakjáról szeretne kiállítást összeállítani, hiszen az eredeti művek mind neves múzeumok legnagyobb szenzációi, természetes, hogy nem mozdítják a sérülékeny és rendkívül értékes műveket (jó néhány falfestmény lévén nem is mozdítható, például az Utolsó vacsora).

Maradnak tehát a találmányok, amelyek mind jegyzetekben maradtak fönt; a kiállítás első része ezeknek a könyveknek, kódexeknek a történetét mutatja be (a vitrinbe kitett kötetek nem eredetiek, csupán segítenek elképzelni az igaziakat). Da Vinci speciális írásáról szívesen olvasnánk többet, izgalmas elképzelni, hogy a mester zsebkönyvvel a kezében (a Forster-zsebkönyv alig nagyobb egy tenyérnél) kapásból egy saját maga által kitalált gyors- és tükörírással jegyzetel. (Nem csoda, ha később a kutatók sokat küszködtek e különleges titkosírás megfejtésével, dolgukat ráadásul nehezítette, hogy Da Vinci a lap aljánál kezdte a jegyzetelést, és egy akkori, firenzei dialektust használt.) Sok az olvasnivaló a kiállításon, mégis nekünk a legérdekesebb sztorikat a kiállításon segédkező kedves teremőrlányok mesélték elkótyavetyélt kódexekről, titkosírásról és kódfejtésről; érdemes kérdezgetni őket.

POLIHISZTOR VAGY ÜGYES VÁLLALKOZÓ?

Polihisztor, zseni, reneszánsz ember - ezeket a kifejezéseket szoktuk Leonardo Da Vincihez kapcsolni, pedig könnyen lehet, hogy a kisvárosi jegyző és a parasztlány törvénytelen gyermekeként születő Leonardo egyszerűen csak egy olyan ügyes és élelmes ember volt, aki praktikusan közelítette meg a világot, és a jég hátán is megélt. 1482 körül, egy milánói udvari állás reményében írt levelében az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát Lodovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálóját. A levél végén mellékesen említette meg, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni.

A kiállítás nagy részét azok a rekonstrukciók teszik ki, amelyeket Da Vinci jegyzetei, rajzai alapján készítettek a kiállításhoz. Ezek egyszerű, többnyire fából készült masinák, amelyek első pillantásra komolytalan tákolmánynak tűnnek, amiknek semmi köze a zsenialitáshoz. Kell némi képzelőerő és ráhangolódás ahhoz, hogy összerakjuk, ez a Da Vinci nevű fickó egy mániákusan agyalós és meglepően praktikus elme volt, aki állandóan vizsla szemmel járta a világot és nézte, mit találhat ki a világ épülésére és persze saját megélhetésének elősegítésére.

Pacifista volt, aki tudta, hogy pénzt kereshet vele, ha vérzivataros időkben segít az uralkodóknak fejleszteni hadseregüket, ezért aztán tervezett különlegesen kegyetlen harci szekeret, ostromlétrát, háromszintű fegyvergépet, katonáknak sítalpat a patakokon való átkelésre, búvárruhát a hajók javításához, lékeléséhez. A felfedezések korában élt, amikor egyre nagyobb távolságokat kellett áthidalni, ezért aztán Da Vinci állandóan azon agyalt, hogyan lehetne minél gyorsabb és könnyebb módszert kitalálni az utazásra és a szállításra. Nem véletlenül lett mániája a repülés: úgy vélte, ezzel egy csapásra meg lehetne oldani a problémákat (részben úgy is lett, csak később). Ezerféle konstrukciót gondolt el, ezek egy része képtelenségnek tűnik ma már (12 méteres függőleges repülőgép), mások viszont modern repülőszerkezetek, például a mai sárkányrepülő vagy a helikopter elvét előlegezik meg. Ha egy fejedelemnek az kellett, Da Vinci udvari színielőadásokat szcenírozott, egy csomó találmánya (dobgép, hangszerkezetek) ilyen célokat szolgált; ha meg lovasszoborra volt szükség, azt készített (mindkét eset a milánói Sforza herceg szolgálatában fordult elő).

A kiállítás középső része azokat a találmányokat mutatja be, amelyeket Da Vinci az iparosok munkájának megkönnyítésére tervezett, például emelőket, golyóscsapágyakat vagy hengerprést. Többségüket ki is lehet próbálni, hogy működnek mozgásban, szórakoztató része ez a tárlatnak, már ha valakiben rejtőzik némi fizikai érdeklődés.

A Mona Lisa-terem | Nézz még képeket!

A kiállítás befejező része a Mona Lisá-t, illetve Pascal Cotte kutatásait állítja középpontba. A francia mérnök egy olyan speciális fényképezési technikát fejlesztett ki, amely a nagy felbontású, különböző hőérzékelésű felvételek alapján rekonstruálni tudja, hogyan nézhetett ki a festmény eredetileg, az állagmegóvási próbálkozások és utólagos festések előtt. Érdekes felfedezéseket tehetünk, noha nem is olyan meglepőeket, amelyeket a kiállítás marketingízű szövege ígér ("25 titokra derül fény" - olvashatjuk többször). Megtudjuk, hova tűnhetett Mona Lisa ma már láthatatlan szemöldöke az évszázadok során, és hogy régen valószínűleg szélesebb mosolyra húzódott a szája. Egy valós méretű reprodukciót olyan közelről nézhetünk, hogy majdnem hozzáér az orrunk (ez a Louvre-ban nem történhet meg, két méterre lehet csak megközelíteni az üvegkalitkába zárt képet), egy felnagyított felvétel pedig 12 négyzetméteren mutatja meg Leonardo leghíresebb alkotását (az eredeti alig másfél négyzetméter).

Ez a terem igazán érdekes része a kiállításnak, de soványka vigasz annak, akiben a belépőjegy ára, vagy a nagy szavak ennél nagyobb reményt keltettek. A kiállítás túl sokat ígér, és ehhez képest keveset ad. Biztos, hogy jobban élveztük volna a tárlatot, ha nincs mellette ez a hatásvadász körítés, és persze az is jót tenne az élménynek, ha a pénztárban nem kérnének el közel 10 ezer forintot egy négytagú családtól.

De Vinci - A Géniusz - VAM Design Center (VI., Király utca 26.) Nyitva: 2008. február 7 - 2009. július 19., minden nap tíztől este nyolcig.