Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA tapasztalat azt mutatja, hogy ha a játékvezetők bizonytalanok abban, hogy átment-e a labda a gólvonalon, sokkal többször engedik tovább a játékot, mint ahányszor megadják a gólt.
Kassai Viktor és az alapvonalon álló segítője is így tett, amivel megfosztották egy nyilvánvaló góltól az ukrán csapatot, és tévedésükkel az Eb eddigi legnagyobb viharját kavarták. Bár a kifejezetten az ilyen esetek miatt pályára állított vonalbírónak, Vad II. Istvánnak észre kellett volna vennie, hogy a labda jócskán átment a gólvonalon, azért a nemzetközi szövetség sem könnyíti meg a bírók dolgát arra az esetre, ha nem látták pontosan, mi történt.
A FIFA ajánlásai szerint ugyanis két ellentétes szempontot is figyelembe kell venniük: egyrészt a támadófutballt kellene segíteniük - vagyis kétes esetekben a támadó csapat javára kell dönteniük -, ugyanakkor csak akkor szabad gólt ítélniük, ha maximálisan meg vannak arról győződve, hogy a labda bent volt.
Andrea Tagliavento alighanem az utóbbi alapján döntött úgy, hogy továbbot int a tavaszi AC Milan-Juventus rangadón Sulley Muntari fejesénél, pedig a lassítások alapján a torinói kapus, Gianluigi Buffon egyértelműen a gólvonal mögül ütötte ki a labdát. Ha megadja, a Milan 2-0-ra elhúzott volna, így viszont a Juve (amelytől a szünet után egy szabályos gólt elvettek les címén) egyenlített, és végül megnyerte a bajnokságot. A Milan vezetősége azóta sem tette teljesen túl magát az eseten, hiszen többször is megemlítették, hogy az ítélet jelentősen befolyásolta a bajnoki cím sorsát.
Hasonló eset történt márciusban a Bolton Wanderers-Queens Park Rangers kiesési rangadón a Premier League-ben, amikor a vendégek védőjének, Clint Hillnek a fejesét a Bolton magyar kapusa, Bogdán Ádám a gólvonal mögül ütötte ki, a játékvezető pedig nem adta meg a gólt. A meccset a Bolton 2-1-re megnyerte, de a sors annyiban igazságot szolgáltatott, hogy a QPR végül megmenekült, Bogdánék pedig kiestek az élvonalból.
A jogosnak tűnő, de elmaradt gólok sorát gyarapítja még a 2010-es vébé emlékezetes Frank Lampard lövése is, amely 2-1-es német vezetésnél történt, vagyis az angolok egyenlítettek volna. Sohasem tudjuk meg, hogy innentől kezdve hogyan folytatódott volna a meccs, így viszont a németek végül 4-1-re nyertek.
Nem a kapufáról került a gólvonal mögé a labda a 2005-ben lejátszott Manchester United-Tottenham Hotspur angol bajnokin, hanem a MU kapusa, Roy Carroll ejtette maga mögé Pedro Mendes félpályás emelését, azonban a tényen nem változtat, hogy itt is gólt kellett volna ítélni.
Arról viszont még most is megoszlanak a vélemények, hogy az idei FA-kupa-döntőn Andy Carroll fejese bent volt-e vagy sem - a bíró mindenesetre nem fújt, vagyis nem az járt a fejében, hogy a támadójátékot segítve megadja a találatot.
Amikor megadták a szellemgólt
Jóval ritkábban fordul elő, de azért akad példa arra is, amikor a bíró bevállalja, hogy kétes esetben megadja a gólt. Az idei FA-kupa-elődöntőn a Chelsea Tottenham elleni második góljánál még a többszöri lassítás után sem lehetett megállapítani, hogy Juan Mata lövése után áthaladt-e a labda gólvonalon. Martin Atkinson mindenesetre a Spurs-játékosok tiltakozása ellenére középre mutatott.
Az angol szakzsargon "ghost goal"-nak, azaz szellemgólnak nevezi az ilyen találatokat, a kifejezés azonban egy portugáltól, José Mourinhótól származik.
Még a Chelsea mestereként nevezte így azt a gólt, amellyel csapata kiesett a Liverpool ellen a 2005-ös BL-elődöntőben: a szlovák Lubos Michel úgy ítélte meg, hogy Luis García pöckölését William Gallas már csak a gólvonalon túlról tudta kivágni. A bíró egyébként később elmondta: ha nem ítélt volna gólt, akkor kénytelen lett volna tizenegyest adni, és kiállítani Petr Cecht, aki az eset előtt a tizenhatoson belül ütközött Milan Barossal.
Nemcsak az angol nyelvben van külön kifejezés az ilyen gólokra, hanem a németben is, ahol a leghíresebb ilyen eset nyomán csak Wembley-gól a neve a felső lécről a gólvonal környékére levágódó lövéseknek. A szó az 1966-os vb-döntőre utal, amelynek hosszabbításában 2-2-nél az angol Geoffrey Hurst lövése a felső lécről lepattant, és a játékvezető, a svájci Gottfried Dienst szovjet (egyébként azeri nemzetiségű) partjelzőjét, Tofik Bahramovot megkérdezve gólt ítélt. A labda nem volt bent, Anglia viszont megnyerte a világbajnokságot.
